RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 23 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  BG - CS - ET - GA - LV - LT - HU - MT - PL - RO - SK - SL

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A halászati erőforrások védelme és kiaknázása

A 2371/2002/EK rendelet lefekteti a közös halászati politika (KHP) alapjait, amelynek célja, hogy biztosítsa az élő vízi erőforrások gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból fenntartható kiaknázását. A rendelet keretében elfogadott intézkedések az elővigyázatosság elvének alkalmazásán és megalapozott tudományos szakvéleményeken alapulnak. Tárgyuk a halállományok és a tengeri ökoszisztémák védelme és megőrzése, a vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés, a hajóflották, a tevékenységek ellenőrzése, a döntéshozatal, valamint az érdekelt felek bevonása a politika minden szakaszába.

JOGI AKTUS

A Tanács 2371/2002/EK rendelete (2002. december 20.) a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról [Lásd a módosító jogszabály(oka)t].

ÖSSZEFOGLALÓ

A közös halászati politika kiterjed a tengeri erőforrások védelmére, kezelésére és kiaknázására, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására és kereskedelmi forgalomba hozatalára. Összefüggő intézkedéseket biztosít a következőkre vonatkozóan:

  • az élő vízi erőforrások védelme, kezelése és kiaknázása;
  • a halászat környezeti hatásának korlátozása;
  • a vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés feltételei;
  • flottakapacitás;
  • ellenőrzés;
  • akvakultúra;
  • a piacok közös szervezése; és
  • nemzetközi kapcsolatok.

Védelem és fenntarthatóság

Az Európai Unió (EU) megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek a halászati területekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés és a halászati tevékenységek fenntartható végzésének szabályozásához szükségesek. Ezeket az intézkedéseket valamennyi halállományra, illetve állománycsoportra alkalmazni kell. Céljuk a halászati állománypusztulás és a halászati tevékenységek környezeti hatásának korlátozása a következők révén:

  • helyreállítási tervek elfogadása a biztonságos biológiai határokon kívüli állományokra vonatkozóan;
  • gazdálkodási tervek elfogadása annak érdekében, hogy az állományokat a biztonságos biológiai határok között tartsák;
  • az állomány fenntartható kiaknázásában elérendő célok meghatározása;
  • a fogások korlátozása;
  • a halászatra jogosult halászhajók számának és típusának rögzítése;
  • a halászati erőkifejtés korlátozása;
  • technikai intézkedések elfogadása a szelektívebb vagy a tengeri ökoszisztémákra és a nem célfajokra alacsonyabb hatást gyakorló halászat elősegítése érdekében. Az intézkedések vonatkozhatnak a fedélzeten található halászfelszerelések szerkezetére, számára és méretére, tilalmi övezetek és/vagy időszakok megállapítására vagy a halászati tevékenységek korlátozására.

Az ökoszisztémát vagy az erőforrások védelmét érintő súlyos fenyegetettség esetén az Európai Bizottság és a tagállamok 3–6 hónapig tartó sürgősségi intézkedéseket hozhatnak. A tagállamok kizárólag a felségterületükhöz tartozó vizekről dönthetnek. Tizenkét tengeri mérföldes övezeten belül megkülönböztetésmentes intézkedéseket is hozhatnak a tengeri ökoszisztéma védelmére. Ha ezek az intézkedések hatással vannak más tagállam hajóira, akkor egyeztetni kell a Bizottsággal, valamint az érintett országokkal és regionális tanácsadó testületekkel. A tagállamok a lobogójuk alatt hajózó hajókra vonatkozóan más védelmi és kezelési intézkedéseket is elfogadhatnak, feltéve, hogy azok eleget tesznek a közös halászati politika (KHP) célkitűzéseinek.

A halászati kapacitás módosítása

A tagállamok kötelesek módosítani halászati kapacitásukat az e kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúly megteremtése érdekében. Tekintettel számos, európai vizekben élő állomány kritikus helyzetére, a közösségi hajóflotta teljes kapacitását 2002. december 31-én „befagyasztották”. Ennélfogva új hajó kizárólag akkor léphet be a közösségi flottába, ha ezzel egyidejűleg egy ugyanolyan (bruttó űrtartalomban kifejezett tonnatartalomban és kilowattban kifejezett motorteljesítményben mért) kapacitású hajó kilép onnan. 2003. január 1. óta csak akkor növelhető a hajók tonnatartalma azonos kapacitás kilépése nélkül, ha arra a fedélzeti biztonság, a munkakörülmények, a higiénia és a termékminőség javítása érdekében van szükség.

A szükséges kapacitáscsökkentést feltüntetik a gazdálkodási és a helyreállítási tervekben. Minden (tagállami és/vagy közösségi) köztámogatással végrehajtott, flottából való kilépés végleges, a kilépő hajó tehát nem pótolható. A Bizottság minden évben benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti fenntartható egyensúly elérésére a tagállamok által megtett erőfeszítések eredményének összegzését. Az összegzés a tagállamok éves jelentésein alapul. Ezenfelül a Bizottság közösségi halászhajó-nyilvántartást vezet, amely minden olyan, a halászhajók jellemzőire és tevékenységére vonatkozó adatot tartalmaz, amelyre a KHP helyes alkalmazásának ellenőrzéséhez szükség van.

A vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés

A közösségi halászhajóknak azonos hozzáféréssel kell rendelkezniük a vizekhez és az erőforrásokhoz, kivéve a tagállamok felségterületéhez tartozó 12 tengeri mérföldes övezeten belül (I. melléklet). A shetlandi körzetre különleges előírások vonatkoznak (II. melléklet). A Tanács évente meghatározza a teljes kifogható mennyiséget (TAC), és a halászati lehetőségeket felosztja a tagállamok között, ügyelve arra, hogy minden tagállamban biztosítsa a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitását az egyes halállományokra vagy halászati területekre vonatkozóan. A tagállamok ezt követően szabadon kioszthatják ezeket a lehetőségeket saját hajóiknak, és az őket megillető halászati jogokat elcserélhetik. A Tanács határoz a halászati lehetőségeknek a közösségi vizekhez hozzáférő harmadik országok részére történő kiosztásáról is.

Ellenőrzés és végrehajtás

Létrejött az európai halászati ellenőrző rendszer, amely a termelési lánc egésze mentén, tehát a hajóktól a kiskereskedőkig biztosítja a közös halászati politika előírásainak betartását. Az ellenőrzéseket minden esetben a tengeren végzik, de azokat a kikötőkben, a szállítás során, a feldolgozóüzemekben, a piacokon stb. megerősítik annak ellenőrzése érdekében, hogy a halak kifogása jogszerűen történt-e.

Az ellenőrzési rendszer kiterjed a közösségi vizeken végzett valamennyi halászati tevékenységre, valamint a közösségi hajók és az uniós polgárok által a közösségi és nem közösségi vizekben végzett tevékenységekre is. Alkalmazni kell továbbá a halászati termékek feldolgozására és kereskedelmi forgalomba hozatalára, az érzékeny állományokat érintő szabadidős halászati tevékenységre és az akvakultúrára.

Döntéshozatal és egyeztetés

A halászattal kapcsolatos kérdésekben a Bizottság ajánlása nyomán, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal vagy a Régiók Bizottságával folytatott egyeztetést követően az Európai Parlament dönt. Egyes esetekben a döntéshozatalra a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottság jóváhagyása után kerülhet sor, a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999/468/EK határozatnak megfelelően.

A Bizottság munkáját az 1971-ben létrehozott Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság (ACFA) segíti. A bizottság az ágazattal folytatott párbeszéd állandó fóruma. 21 tagja a halászati ipar főbb ágait (termelés, feldolgozás és kereskedelem), valamint a környezetvédelemmel és fejlesztéssel foglalkozó fogyasztói csoportokat és szervezeteket képviseli. A bizottságot négy munkacsoport alkotja, amelyek feladata vélemények készítése az alábbi területeken:

  • 1. csoport: a halászati erőforrásokhoz való hozzáférés és a halászati tevékenységek igazgatása;
  • 2. csoport: akvakultúra: halak, rákalakúak és puhatestűek;
  • 3. csoport: piacok és kereskedelmi politika;
  • 4. csoport: általános kérdések: gazdaság és ágazati elemzés.

A regionális tanácsadó testületek feladata, hogy fokozottan bevonják az intézkedésekbe a halászati ágazat képviselőit és a KHP által érintett egyéb ágazatok képviselőit, például a környezetvédelmi vagy fogyasztóvédelmi szerveket. Hatáskörükbe tartoznak a legalább két tagállam joghatósága alá tartozó tengeri övezetek. A regionális tanácsadó testületek munkájában tudományos szakértők is részt vesznek. A Bizottság egyeztethet ezekkel a testületekkel, például a gazdálkodási vagy a helyreállítási tervek kidolgozásával és végrehajtásával kapcsolatban. Ezenfelül a tanácsadó testületek saját kezdeményezésre javaslatokat nyújtanak be, és tájékoztatják a Bizottságot vagy az érintett tagállamokat a KHP végrehajtása során felmerülő problémákról.

A magas szintű képzettséggel rendelkező tudományos szakértőkből álló Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottsággal (HTMGB) rendszeresen egyeztetnek az élő vízi erőforrások védelméhez és kezeléséhez kapcsolódó kérdésekről. A Bizottság a halászati gazdálkodásra vonatkozó javaslatai elkészítése során figyelembe veszi a bizottság véleményét.

A Bizottság 2012 végéig jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a védelem és a fenntarthatóság helyzetéről, valamint a halászati kapacitás módosításáról.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus Hatálybalépés Az átültetés határideje a tagállamokban Hivatalos Lap
2371/2002/EK rendelet

2003.1.1.

HL L 358., 2002.12.31.

A JOGSZABÁLYTÓL VALÓ ELTÉRÉSEK

Eltérések a Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatása tekintetében:
639/2004/EK rendelet [Hivatalos Lap L 102., 2004.4.7.].
Módosító jogszabályok:
1646/2006/EK rendelet [Hivatalos Lap L 309., 2006.11.9.];
1207/2008/EK rendelet [Hivatalos Lap L 327., 2008.12.5.].
Tekintettel a halászati ágazat nagy jelentőségére e régiókban, a rendelet figyelembe veszi a legkülső régiók strukturális, társadalmi és gazdasági helyzetét a halászflotta igazgatásánál.

A 2371/2002/EK rendeletnek a halászflották referenciaszintjeire vonatkozó egyes rendelkezéseitől való eltérések engedélyezése az új tagállamok részére:
1242/2004/EK rendelet [Hivatalos Lap L 236., 2004.7.7.];
783/2007/EK rendelet [Hivatalos Lap L 175., 2007.7.5.].
Ezek a rendeletek a referenciaszintekre, valamint a flották felújításához nyújtott támogatásokra vonatkozó eltéréseket engedélyeznek az új tagállamok számára.

Módosító jogszabályok Hatálybalépés Az átültetés határideje a tagállamokban Hivatalos Lap
865/2007/EK rendelet

2007.7.27.

HL L 192., 2007.7.24.

1224/2009/EK rendelet

2009.12.23.

HL L 343., 2009.12.22.

1152/2012/EK rendelet

2012.12.21.

HL L 343., 2012.12.14.

A 2371/2002/EK rendelet későbbi módosításait és helyesbítéseit belefoglalták az alapszövegbe.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

Halászati lehetőségek

A Tanács 40/2013/EU rendelete (2013. január 21.) az uniós vizeken, valamint a nemzetközi tárgyalások vagy megállapodások hatálya alá tartozó bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós hajók számára egyes nem uniós vizeken rendelkezésre álló halászati lehetőségeknek a 2013. évre történő meghatározásáról [Hivatalos Lap L 23., 2013.1.25.].

A Tanács 39/2013/EU rendelete (2013. január 21.) a nemzetközi tárgyalások vagy megállapodások hatálya alá nem tartozó bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós hajók számára rendelkezésre álló halászati lehetőségeknek a 2013. évre történő meghatározásáról [Hivatalos Lap L 23., 2013.1.25.].

A Tanács 1262/2012/EU rendelete (2012. december 20.) az uniós halászhajók egyes mélytengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2013. és 2014. évre történő meghatározásáról [Hivatalos Lap L 356., 2012.12.22.].

Halászflotta

A Bizottság 1013/2010/EU rendelete (2010. november 10.) a 2371/2002/EK tanácsi rendelet III. fejezetében meghatározott uniós flottapolitika végrehajtási szabályainak megállapításáról [Hivatalos Lap L 293., 2010.11.11.].
Ezt a rendeletet valamennyi közösségi hajóra alkalmazni kell, a kizárólag az akvakultúra területén használatos, valamint a Franciaország, Spanyolország és Portugália legkülső régióiban nyilvántartásba vett hajók kivételével. A rendelet meghatározza az űrtartalom és a teljesítmény referenciaszintjének az egyes tagállamokra vonatkozó, 2003. január 1-jét követően érvényes számítási képletét . Szintén rögzíti az űrtartalom növelésére vonatkozó jogosultsági feltételeket. Minden tagállamnak gyűjtenie kell a KHP végrehajtására, illetve az Európai Unió flottájából történő összes kilépésre (vagy hajócserére) vonatkozó információkat. Egy adott hajón végzett valamennyi olyan korszerűsítést be kell jelenteni, amely módosítja annak halászati kapacitását.

A Bizottság 26/2004/EK rendelete (2003. december 30.) a közösségi halászflotta-nyilvántartásról [Hivatalos Lap L 5., 2004.1.9.].
Ez a rendelet meghatározza, hogy legalább mely, az egyes tagállamok lobogója alatt közlekedő hajókra vonatkozó adatokat kell az érintett tagállam által vezetett nemzeti nyilvántartásokban feltüntetni. Ezenkívül megállapítja a tagállamoknak a nemzeti nyilvántartásokban szereplő adatok gyűjtésével, hitelesítésével és a Bizottsághoz való továbbításával összefüggő kötelezettségeit, valamint a Bizottságnak a közösségi halászflotta-nyilvántartás kezelésével összefüggő kötelezettségeit. A hajók azonosítása egyedi CFR-számmal (közösségi flotta-nyilvántartási számmal) történik, amelyet a hajók végérvényesen kapnak meg, és amely más hajónak nem adható ki.
Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot .

Utolsó frissítés: 08.02.2013
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére