RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Természetes élőhelyek (Natura 2000)

Az Európai Unió (EU) célkitűzése, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a tagállamok területén. Ebből a célból hozták létre a különleges védett területek „Natura 2000” elnevezésű ökológiai hálózatát. A hálózat egységességéhez hozzájárulnak az ellenőrzés és a felügyelet, az őshonos fajok újrahonosítása, a nem őshonos fajok betelepítése, a kutatás és az oktatás területein végzett tevékenységek.

JOGI AKTUS

A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek és a vadon élő állatok és növények védelméről [Hivatalos Lap L 206., 1992.7.22.] [lásd a módosító jogszabály(oka)t].

ÖSSZEFOGLALÓ

A természetes élőhelyek állapotának folyamatos romlása, valamint a bizonyos fajokat fenyegető veszélyek az Európai Unió (EU) környezetvédelmi politikájának egyik legfőbb problémakörét jelentik. Ennek az irányelvnek, amely élőhelyvédelmi irányelv néven ismeretes, célja, hogy hozzájáruljon a biodiverzitás fenntartásához a tagállamok területén azzal, hogy közös keretet határoz meg a közösségi érdekeltségű vadon élő növények és állatok, valamint élőhelyük megőrzésére.

Az élőhelyvédelmi irányelv hozta létre a Natura 2000 hálózatot. Ez a világ legnagyobb ökológiai hálózata. Különleges természetmegőrzési területekből áll, melyeket a tagállamok jelöltek ki ennek az irányelvnek az alapján. Magába foglal emellett különleges védelmi területeket, melyeket a 2009/147/EK madárvédelemi irányelv alapján határoztak meg.

Az irányelv I. és II. mellékletei tartalmazzák azokat az élőhelytípusokat és fajokat, amelyek megőrzéséhez különleges természetmegőrzési területek kijelölésére van szükség. Ezek némelyikét „kiemelt jelentőségű” élőhelytípusként vagy fajként (amelyeket az eltűnés veszélye fenyeget) határozták meg. A IV. mellékletben azoknak a növényeknek és állatoknak a listája szerepel, amelyek különösen szigorú védelemre szorulnak.

A különleges természetmegőrzési területek kijelölése három lépésben történik. A mellékletben meghatározott kritériumokat követve minden egyes tagállam listát állít össze azokról a területekről, ahol természetes élőhelyek találhatók, illetve amelyek vadon élő növényeknek és állatoknak adnak otthont. Ezeknek a nemzeti listáknak az alapján és a tagállamokkal való egyetértésben a Bizottság jóváhagyja a közösségi jelentőségű természeti területek listáját külön-külön az EU mind a kilenc bioföldrajzi régiójára (az alpesi régió, az atlanti régió, a fekete-tengeri régió, a boreális régió, a kontinentális régió, a makaronéziai régió, a mediterrán régió, a pannon régió és a sztyeppi régió). Legkésőbb hat évvel azt követően, hogy valamely területet közösségi jelentőségű természeti területnek nyilvánítottak, az érintett tagállamoknak különleges természetmegőrzési területté kell minősíteniük azokat.

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy valamely kiemelt jelentőségű természetes élőhelyet vagy fajt kihagytak egy nemzeti listáról, az irányelv értelmében kétoldalú konzultációs folyamat kezdődik az érintett tagállam és a Bizottság között. Ha a konzultáció nem zárul kielégítő eredménnyel, a Bizottság jogosult javasolni a Tanácsnak, hogy az adott területet közösségi jelentőségű természeti területté nyilvánítsák.

A tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy biztosítsák a különleges természetmegőrzési területeken található természetes élőhelyek megőrzését, hogy elkerülhető legyen az élőhelyek károsodása és a fajok komolyabb megzavarása. Az irányelv megteremti annak a lehetőségét, hogy a megőrzési intézkedések társfinanszírozását a Közösség biztosítsa.

A tagállamoknak ezenfelül a következőket kell tenniük:

  • támogatniuk kell az egyes tájak azon jellegzetességeinek megfelelő gondozását, amelyeket a vadon élő fajok vándorlásához, elterjedéséhez és genetikai állományának cseréjéhez szükségesnek tartanak;
  • szigorú védelmi rendszereket kell felállítaniuk egyes veszélyeztetett növény- és állatfajok védelmére (IV. melléklet), valamint tanulmányozniuk kell, mennyire célszerű ezeknek a fajoknak az őshonos területükre való visszahonosítása;
  • be kell tiltaniuk a nem szelektív eszközök használatát bizonyos állat- és növényfajok begyűjtésére, befogására vagy megölésére (V. melléklet).

A tagállamoknak hatévente jelentést kell készíteniük az irányelv alkalmazása érdekében megtett intézkedéseikről. A Bizottság összefoglaló beszámolót készít e jelentések alapján.

Az irányelv mellékleteit a 2004-ben és 2007-ben az EU-hoz csatlakozott országok biológiai sokféleségének figyelembevételével módosították. A bővítés a biológiai sokszínűség új kihívásait, továbbá új elemeket is hozott magával, mint például a három új bioföldrajzi régiót (a fekete-tengeri, a pannon és a sztyeppi régió).

A Natura 2000 hálózat ma az EU szárazföldi területének körülbelül 18%-át fedi le.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktusHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap

92/43/EGK tanácsi irányelv

1992.6.10.

1994.6.10.

HL L 206., 1992.7.22.

Módosító jogszabály(ok)HatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap

97/62/EK tanácsi irányelv

1997.11.29.

1997.12.31.

HL L 305., 1997.11.8.

1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

2003.11.20.

HL L 284., 2003.10.31.

2006/105/EK tanácsi irányelv

2007.1.1.

2007.1.1.

HL L 363., 2006.12.20.

A 92/43/EGK irányelv későbbi módosításait és helyesbítéseit belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A jogszabály alkalmazása

A Bizottság jelentése (2009. július 13.) – Az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikkében előírt összefoglaló jelentés az élőhelytípusok és fajok védettségi helyzetéről [COM(2009) 358 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].
Ez a jelentés lehetővé teszi az élőhelyvédelmi irányelv gyakorlatba való átültetésének értékelését a 25 tagállamban a 2001 és 2006 közötti időszak vonatkozásában. A jelentés áttekintést nyújt az Unió biológiai sokfélesége helyzetéről. Kiindulási pontot biztosít a legveszélyeztetettebb fajok és élőhelyük helyzete változásának jövőbeni értékeléséhez is.
Az eredmények alapján elmondható, hogy az élőhelyvédelmi irányelvben felsorolt számos faj és élőhely esetében nem sikerült elérni a kedvező védettségi állapotot. Bizonyos élőhelyfajták (különösen a gyepes, a vizes és a tengerparti élőhelytípusok) általánosságban rossz állapotban vannak. Bizonyos fajok esetében javulás tapasztalható (ilyen például a farkas, az eurázsiai hiúz, a hód és a vidra). Ennek ellenére további intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy egészséges és fenntartható populációk alakuljanak ki.
A Natura 2000 hálózat fejlesztését folytatni kell, bizonyos területekre vonatkozón pedig helyreállítási intézkedések meghozatala szükséges. A hálózatot és ezeket a területeket ezt követően hatékonyan kell kezelni, és megfelelő forrásokkal kell ellátni.
Végül meg kell jegyezni, hogy számos tagállam nem mozgósít elegendő forrást a területükön megtalálható fajok és élőhelyek állapotának nyomon követésére. Megbízható adatok hiányában lehetetlenné válik a védelem érdekében megtett intézkedések hatásának a vizsgálata.

Bioföldrajzi régiók

Az élőhelyvédelmi irányelvnek megfelelően a Bizottságnak az érintett tagállamokkal egyetértésben össze kell állítania egy, a közösségi fontosságú területeket mind a kilenc bioföldrajzi régióra vonatkozóan tartalmazó listát.

Az alpesi régió területeinek listája
2011/62/EU bizottsági határozat [Hivatalos Lap L 33., 2011.2.8.].

Az atlanti régió területeinek listája
2011/63/EU bizottsági határozat [Hivatalos Lap L 33., 2011.2.8.].

A fekete-tengeri régió területeinek listája
2009/92/EK bizottsági határozat [Hivatalos Lap L 43., 2009.2.13.].

A boreális régió területeinek listája
2011/84/EU bizottsági határozat [Hivatalos Lap L 40., 2011.2.12.].

A kontinentális régió területeinek listája
2011/64/EU bizottsági határozat [Hivatalos Lap L 33., 2011.2.8.].

A makaronéziai régió területeinek listája
2009/1001/EK bizottsági határozat [Hivatalos Lap L 344., 2009.12.23.].

A mediterrán régió területeinek listája
2011/85/EU bizottsági határozat [Hivatalos Lap L 40., 2011.2.12.].

A pannon régió területeinek listája
2011/86/EU bizottsági határozat [Hivatalos Lap L 40., 2011.2.12.].

A sztyeppi régió területeinek listája
2008/966/EK bizottsági határozat [Hivatalos Lap L 344., 2008.12.20.].

A Natura 2000 finanszírozása

A Bizottság közleménye (2004. július 15.) az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – A Natura 2000 finanszírozása [COM(2004) 431 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].
A Natura 2000 hálózat létrehozásának befejezésével a kijelölt területek megfelelő kezelése válik elsődleges fontosságú teendővé az Unió biológiai sokszínűsége védelmében. Ehhez a célkitűzéshez olyan finanszírozásra van szükség, amely elegendő forrást biztosít a Natura 2000 hálózat számára ahhoz, hogy célkitűzéseit megvalósíthassa, és amely a sajátos helyi körülményekhez alkalmazkodik. A Bizottság úgy véli, a hálózat jelentős előnyöket eredményezhet, úgy gazdasági jellegűeket (például ökoszisztémához kapcsolódó szolgáltatásokat, az élelmiszer- és faalapú termékek biztosítását, az adott természetvédelmi területhez kapcsolódó tevékenységeket, többek között a turizmust stb.), mint társadalmi vetületűeket is (változatosabb munkalehetőségeket, nagyobb társadalmi stabilitást, jobb életkörülményeket, az örökség megőrzését stb.). A Bizottság 2011 végére elkészíti és elfogadja a Natura 2000 hálózat finanszírozására vonatkozó új közleményét.

Utolsó frissítés: 01.09.2011
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére