RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékei

Az Unió megállapítja a savasodást és az eutrofizálódást okozó szennyezőanyagok, valamint az ózon előanyagainak nemzeti kibocsátási határértékeit, amellyel célja, hogy előmozdítsa a környezet és az emberi egészség e szennyező anyagok káros hatásaival szembeni védelmét.

JOGI AKTUS

Az Európai Parlament és a Tanács 2001/81/EK irányelve (2001. október 23.) az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről [lásd a módosító jogszabály(oka)t].

ÖSSZEFOGLALÓ

Ezt az irányelvet a savasodás elleni küzdelmet célzó stratégiáról szóló 1997. évi közleménnyel összhangban fogadták el, amely először tűzte ki célul, hogy egyes szennyező anyagokra vonatkozóan nemzeti kibocsátási határértékeket állapítson meg.

Hatály

Ezen irányelv hatálya a tagállamok területén és azok kizárólagos gazdasági övezeteiben az alábbi négy, emberi tevékenység eredményeként keletkező szennyező anyagra terjed ki:

  • kén-dioxid-kibocsátás (SO2);
  • nitrogén-oxidok (NOx) kibocsátása;
  • illékony szerves vegyületek (VOC) kibocsátása, és
  • ammóniakibocsátás (NH3).

A szennyezés forrásától függetlenül ezek a szennyező anyagok felelnek a savasodás és az eutrofizálódás jelenségéért, valamint a talajközeli ózon kialakulásáért (más néven az alacsonyabb szinteken jelenlévő „rossz ózon”, szemben a légköri ózonnal).

Nemzeti kibocsátási határértékek

Az irányelv célkitűzése szerint a fenti bekezdésben felsorolt négy szennyező anyagra vonatkozó nemzeti kibocsátási határértékeket legkésőbb 2010 végéig be kell vezetni. Ezeket a határértékeket az irányelv I. melléklete tartalmazza.

Átmeneti környezetvédelmi célkitűzések

A nemzeti kibocsátási határértékek célja az alábbi átmeneti környezetvédelmi célok messzemenő teljesítése:

  • a savas szennyező anyagok kritikus mértékű leülepedésével jellemzett területet az 1990-es helyzethez képest legalább 50%-kal csökkenteni kell;
  • az emberi egészség szempontjából kritikus koncentráció feletti talajközeli ózonterhelés legalább kétharmaddal való csökkentése az 1990-es helyzethez képest. Ezenfelül az irányelv abszolút felső határértéket is megállapít. A WHO vonatkozó irányértéke évente legfeljebb 20 napon léphető túl;
  • a haszonnövények és a természetközeli vegetáció szempontjából kritikus koncentráció feletti talajközeli ózonterhelés legalább egyharmaddal való csökkentése az 1990-es helyzethez képest. Ezenfelül az irányelv abszolút felső határértéket is megállapít.

Nemzeti programok

A tagállamok legkésőbb 2002. október 1-jéig kötelesek összeállítani egy, a nemzeti kibocsátásaik fokozatos csökkentésére vonatkozó programot. Ezeket szükség esetén 2006. október 1-jéig felülvizsgálják, valamint a nyilvánosság és a megfelelő szervezetek számára hozzáférhetővé teszik, és megküldik a Bizottságnak.

Emissziókataszterek

A tagállamoknak el kell készíteniük, és évente frissíteniük kell a SO2-ra, a NOx-ra, a VOC-ra és az NH3-ra vonatkozó nemzeti emissziókatasztert és kibocsátási prognózist is. Ezekről az emissziókataszterekről és előrejelzésekről legkésőbb minden év december 31-ig jelentést kell készíteni a Bizottság, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség számára.

Jelentések

A Bizottság (2004-ben, 2008-ban és 2012-ben) jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára a határértékek betartásával, valamint az átmeneti környezetvédelmi célkitűzések és az irányelv hosszú távú célkitűzéseinek megvalósításával kapcsolatos előrehaladásról. A jelentésnek tartalmaznia kell egy gazdasági elemzést a költséghatékonyságról, a költségekről és a haszonról, valamint a nemzeti kibocsátási határérték betartásának a versenyképességre gyakorolt hatásairól, illetve az egyes tagállamokban tapasztalható társadalmi-gazdasági hatásokról.

A Bizottság jelentést készít a Tanács és a Parlament részére arról, milyen mértékben járulnak hozzá a nemzetközi tengeri forgalomból származó kibocsátások, valamint a repülőgépek le- és felszállási ciklusán túli kibocsátások a savasodáshoz, az eutrofizálódáshoz és a talajközeli ózon kialakulásához a Közösségen belül. Ezenfelül a Bizottság olyan intézkedéseket javasol, amelyeket megvalósítva csökkenthetők az említett ágazatokból származó kibocsátások.

Együttműködés harmadik országokkal

A tagállamok és a Bizottság az információcsere, valamint a SO2, a NOx, a VOC és az NH3 kibocsátásainak csökkentését célzó kutatás terén elért haladás érdekében együttműködést folytat harmadik országokkal és a megfelelő nemzetközi szervezetekkel.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktusHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap
2001/81/EK irányelv

2001.11.27.

2002.11.27.

HL L 309., 2001.11.27.

Módosító jogszabályokHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap
219/2009/EK rendelet

2009.4.20.

HL L 87., 2009.3.31.

KAPCSOLÓDÓ JOGI AKTUSOK

A Tanács 2003/507/EK határozata (2003. június 13.) az Európai Közösségnek a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt, a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló jegyzőkönyvhöz való csatlakozásáról.
Ez a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló jegyzőkönyv az emberi tevékenységből származó, és a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon kialakulása révén az egészségre és a környezetre ártalmas kén-dioxid, nitrogén-oxidok, illékony szerves vegyületek és ammónia kibocsátásának visszaszorítására törekszik. A jegyzőkönyv 2005. május 17-én lépett hatályba.

Utolsó frissítés: 03.09.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére