RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Partnerség a nyugat-balkáni országokkal

A nyugat-balkáni országokra vonatkozó stabilizációs és társulási folyamat keretében az Európai Unió partnerségeket alakít Albániával, Bosznia-Hercegovinával, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, Montenegróval és Szerbiával, beleértve Koszovót az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. határozatában megállapított jogállás szerint. Az országok és a régió stabilitásának és fellendülésének előmozdítása érdekében e partnerségek rögzítik a cselekvési prioritások területeinek keretét és a pénzügyi keretet, és az európai integráció fokozását irányozzák elő tekintettel arra, hogy ezeket az országokat lehetséges tagjelöltként ismerték el. A tagjelölt Horvátországra, amellyel már megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, csatlakozási partnerség vonatkozik.

JOGI AKTUS

A Tanács 533/2004/EK rendelete (2004. március 22.) a stabilizációs és társulási folyamat keretében európai partnerségek létrehozásáról [Hivatalos Lap L 86., 2004.3.24.] [lásd a módosító jogszabályokat].

ÖSSZEFOGLALÓ

Az Európai Unió (EU) az új tagállamok és a csatlakozó országok esetében követett módszert alkalmazza a nyugat-balkáni országokra is. Ezért az Unióba történő integrációjukig a stabilizációs és társulási folyamat marad a nyugat-balkáni országok európai útjának általános kerete.

Partnerségeket alakítanak ki Albániával, Bosznia-Hercegovinával, Montenegróval és Szerbiával, az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1999. június 10-i 1244. határozatában megállapított jogállás szerint Koszovót is beleértve.

Horvátországra, amellyel már elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságra csatlakozási partnerség vonatkozik, amely figyelembe veszi a tagjelölt országok különleges helyzetét.

A partnerségek célja annak támogatása, hogy a nyugat-balkáni országok végrehajtsák a stabilizációs és társulási folyamatot, valamint a csatlakozásuk érdekében teljesítsék a csatlakozási kritériumokat (vagy a koppenhágai kritériumokat). Egységes keretet szolgáltatnak a meghozandó reformokhoz, és pénzügyi keretet biztosítanak. Az érintett országok pedig ütemezéssel ellátott cselekvési terveket dolgoznak ki, valamint meghatározzák, hogyan szándékoznak eleget tenni az Európai Unióba történő további integráció követelményeinek.

A partnerségek mechanizmusa

Ezek a partnerségek keretet képeznek a partnerek különböző helyzetének elemzéséből származó prioritások számára, amelyekre az Európai Unió felé történő további integrációra való felkészülésben összpontosítani kell, figyelembe véve az Európai Tanács által meghatározott kritériumokat, valamint a stabilizációs és társulási folyamat végrehajtásában, ideértve a stabilizációs és társulási megállapodásokat, és adott esetben a regionális együttműködés terén megvalósított haladást.

A partnerségeket rendszeresen felülvizsgálják az egyes országok által elért haladás és az újonnan meghatározott prioritások függvényében. A Tanács – a Bizottság javaslatára – minősített többséggel határoz az európai partnerségekre irányadó elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint bármely későbbi kiigazításról.

E partnerségek nyomon követését a stabilizációs és társulási folyamat értelmében meghatározott mechanizmusok keretében, és különösen éves jelentések révén biztosítják.

Pénzügyi támogatás

A partnerségek a pénzügyi támogatás keretét is biztosítják – ennek célja elsősorban az, hogy a meghatározott prioritásokat és célkitűzéseket megvalósítsák.

A stabilizációs és társulási folyamatok keretében a nyugat-balkáni országoknak nyújtott közösségi támogatást megfelelő pénzügyi instrumentum, azaz az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) – amely a 2000–2006. évi CARDS program helyébe lépett – biztosítja a 2007 és 2013 közötti időszakra.

Háttér

A 2000. júniusi feirai ülésen az Európai Tanács elismerte, hogy a nyugat-balkáni országoknak esélyük van az európai uniós tagjelöltségre. Ehhez az Európai Tanács 1993-as koppenhágai ülésén meghatározott politikai, gazdasági és intézményi kritériumok teljesítésére van szükség (az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 49. cikke). Ezt az EU és a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő országok közötti, 2000. novemberi Zágrábi Nyilatkozat is elismerte, az Európai Tanács pedig a 2003. júniusi thesszaloniki ülésén megerősítette.

A 2003. júniusi „Thesszaloniki menetrend” (EN) meghatározza a stabilizációs és társulási folyamat – elsősorban partnerségek kialakítása útján történő – fokozását lehetővé tevő eszközöket.

Horvátország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság tagjelölt országok: e státusukat 2004-ben, illetve 2005-ben ismerték el. Mi több, a tagállamok 2005. október 3-án megkezdték a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktusHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap

Az 533/2004/EK rendelet

2004.3.27.

HL L 86., 2004.3.24.

Módosító jogszabály(ok)HatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap

A 269/2006/EK rendelet

2006.2.20.

HL L 47., 2006.2.17.

A 229/2008/EK rendelet

2008.3.18.

HL L 73., 2008.3.15.

Utolsó frissítés: 31.08.2011
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére