RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 23 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  BG - CS - ET - GA - LV - LT - HU - MT - PL - RO - SK - SL

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Új tagállam csatlakozási folyamata

Az Európai Unió (EU) bővítési folyamatát az a történelmi törekvés indokolja, hogy az európai kontinens a béke, a stabilitás és a jólét térségévé váljon. Az EU ezt a folyamatot fokozatosan alakította ki annak érdekében, hogy iránymutatást és segítséget nyújtson a tagjelölt országoknak a tagállami kötelezettségeikre való felkészüléshez, különösen az átmeneti és reformfolyamatok, valamint az európai uniós jog és politikák végrehajtása során.

ÖSSZEFOGLALÓ

Minden, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó európai országnak tiszteletben kell tartania az Európai Unió közös értékeit, amelyek az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke szerint a következők: az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is. Ezenfelül a tagállamok vállalják, hogy ezeket az értékeket az Unión belül és harmadik országokkal szemben egyaránt érvényesítik.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeiről az EUSZ 49. cikke rendelkezik. A csatlakozni kívánó országnak kérelmét elsőként a Tanácshoz kell benyújtania. A kérelemről értesítik az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket. A Tanács ezután konzultációt folytat a Bizottsággal, és az Európai Parlament tagjainak abszolút többségével elfogadott egyetértését kéri. A Parlament jóváhagyása esetén a Tanács a csatlakozásról egyhangúlag határoz.

A csatlakozás feltételeit, valamint a szerződéseknek és intézményeknek a csatlakozás miatt szükségessé váló kiigazításait a tagállamok és a tagjelölt ország közötti megállapodás rendezi. Ezt a megállapodást, azaz a csatlakozási szerződést valamennyi szerződő államnak meg kell erősítenie.

Csatlakozási folyamat

A csatlakozási kérelmeket a Bizottság véleményezi, és azokról a Tanács határoz, amely elismeri a kérelmező ország tagjelölti státusát. Ez a státus nem feltétlenül teszi lehetővé a csatlakozási tárgyalások azonnali megkezdését. Ehhez a tagjelölt országnak teljesítenie kell bizonyos számú feltételt.

Meg kell felelnie az 1993. évi koppenhágai Európai Tanács által meghatározott, majd az 1995. évi madridi Európai Tanács által kiegészített jogosultsági kritériumoknak, amelyek a következők:

  • politikai kritériumok: a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét biztosító intézmények stabilitása;
  • gazdasági kritériumok: működő piacgazdaság megléte; azon képesség, hogy az adott ország meg tudjon birkózni az Unión belüli versenyhelyzet nyomásával és a piaci erőkkel;
  • az uniós jogból és politikákból (azaz a közösségi joganyagból) fakadó, tagsággal járó kötelezettségek, többek között a politikai, gazdasági és monetáris unió célkitűzéseinek vállalására való képesség.

Ezenfelül a tagjelölt ország köteles megteremteni saját integrációjának feltételeit, igazgatási struktúrái kiigazításán keresztül.

A nyugat-balkáni országoknak a stabilizációs és társulási folyamat keretében (elsősorban a kereskedelem terén) megfelelő eredményeket kell elérniük ahhoz, hogy az EU mérlegelje esetleges csatlakozási kérelmüket.

Az Európai Unió befogadóképessége (azaz integrációs képessége) további meghatározó tényező. Az Európai Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy az új tagok felvételével egyidejűleg elmélyítse az integrációt, és biztosítani tudja intézményei és politikái működését. Az új tagoknak megfelelően fel kell készülniük tagállamként betöltött új szerepükre. A bővítéshez ezenkívül a közvélemény támogatását is el kell nyerni a tagállamokban és a tagjelölt országokban.

Amennyiben a tagjelölt ország teljesíti ezeket a követelményeket, megindulhatnak a csatlakozási tárgyalások. Az Európai Tanács a Bizottság véleménye alapján határoz arról, megkezdhetők-e a tárgyalások.

A csatlakozási tárgyalások képezik a csatlakozási folyamat alapját. A tárgyalások a közösségi joganyagnak a tagjelölt ország általi elfogadását, végrehajtását és alkalmazását érintik, és céljuk, hogy segítséget nyújtsanak a tagjelölt országoknak a csatlakozást követően rájuk váró tagállami kötelezettségeikre való felkészüléshez. A tárgyalások egyénileg, az egyes tagjelölt országok tényleges érdemeinek megfelelően zajlanak; a felkészültség szintje tehát tagjelölt országonként eltérő lehet.

A csatlakozási tárgyalásokat egy, a Bizottság javaslata alapján a Tanács által létrehozott tárgyalási keretrendszer szerint bonyolítják, amely az egyes tagjelölt országok helyzetét és jellemzőit figyelembe véve helyezi kilátásba a lefolytatandó tárgyalásokat. A tárgyalási keretrendszer az alábbiakat tartalmazza:

  • a tárgyalási alapelvek és eljárások;
  • azok az elemek, amelyekre a tárgyalás során ki kell térni, például a joganyag egyes konkrét területeit (a személyek szabad mozgását, a strukturális politikákat vagy a mezőgazdaságot) érintő pénzügyi szempontok, átmeneti eltérések vagy védintézkedések;
  • a politikai és gazdasági reformok;
  • a tárgyalások kimenetele, amely továbbra is nyitott;
  • a cél, azaz maga a csatlakozás.

A tárgyalások a közösségi joganyag elfogadásához kapcsolódnak. Az első lépés egy előkészítő szakasz, vagyis a joganyag elemző vizsgálata, („átvilágítása”), amelyet a Bizottság bonyolít le. Az átvilágítás célja, hogy a Bizottság meggyőződjön a tagjelölt ország felkészültségének szintjéről, hogy megismertesse vele az uniós joganyagot, és bizonyos referenciakritériumok alapján meghatározzák, mely fejezeteket kell megnyitni. E referenciakritériumok a kulcsfontosságú előkészítő szakaszokra vonatkoznak, és céljuk, hogy az egyes területeket a későbbiekben összhangba hozzák az uniós joganyaggal, valamint biztosítsák a joganyaghoz kapcsolódó társulási megállapodásokból fakadó szerződéses kötelezettségek betartását. A Tanács az egyes referenciakritériumokról vagy egy-egy fejezet megnyitásáról a Bizottság ajánlásai alapján egyhangúlag határoz.

A tárgyalásokra az uniós tagállamok és a tagjelölt ország részvételével zajló kétoldalú kormányközi konferenciák keretében kerül sor.

A tárgyalásokat akkor zárják le, amikor a tagjelölt ország egy fejezet tekintetében teljesíti a zárókritériumokat (például: jogalkotási intézkedések, közigazgatási vagy bírói hatóságok, a joganyag ténylegesen végrehajtott elemei, működő piacgazdaság a gazdasági fejezeteknél). Az érintett országnak ezenkívül el kell fogadnia az Európai Uniónak a Bizottság által kidolgozott és a Tanács által egyhangúlag elfogadott közös állásponttervezetét. A lezárt fejezetek ugyanakkor újra megnyithatók, ha a tagjelölt ország a későbbiekben már nem teljesíti az előírt követelményeket.

A csatlakozási tárgyalások az Európai Unió alapelveinek súlyos és következetes megsértése esetén felfüggeszthetők. A Bizottság ilyen esetben saját kezdeményezésre vagy egy harmadik tagállam kérésére javasolhatja a tárgyalások felfüggesztését, és megjelölheti azok újraindításának feltételeit. A Tanács az érintett tagjelölt ország meghallgatását követően minősített többséggel fogadja el az ajánlást.

Az összes tárgyalási fejezet lezárása a csatlakozási folyamat végét jelzi. A tényleges csatlakozáshoz a tagállamok és a tagjelölt ország megállapodást írnak alá; ez a csatlakozási szerződés. A Tanács ugyanakkor a Bizottság véleménye alapján és az Európai Parlament hozzájárulását követően egyhangúlag határoz a folyamat lezárásáról. A csatlakozási szerződés az alábbiakat tartalmazza:

  • a csatlakozási tárgyalások eredményét, a csatlakozási feltételeket, valamint a védintézkedéseket vagy átmeneti intézkedéseket azokra a területekre vonatkozóan, ahol fokozottabb erőfeszítésekre lesz szükség;
  • az intézmények átalakítását és a szerződések kiigazítását, a tanácsi és az európai parlamenti szavazatok újraelosztását, az európai parlamenti képviselők számát, a Régiók Bizottsága tagjainak számát stb.;
  • a csatlakozás dátumát.

A csatlakozási szerződést valamennyi uniós tagállamnak és a leendő tagállamnak is ratifikálnia kell. A tagjelölt ország ezt követően már csatlakozó ország, amely a hiányosságokkal küzdő területeken végrehajtott módosítások által, a Bizottság szigorú felügyelete mellett halad tovább a csatlakozáshoz vezető úton.

A csatlakozási folyamat eszközei

Valamennyi csatlakozási folyamatra és tagjelölt országra vonatkozóan meghatároznak egy előcsatlakozási stratégiát. Ez a stratégia olyan (az alábbiakban felsorolt) eszközöket irányoz elő, amelyek segítséget nyújtanak a tagjelölt országoknak a felkészüléshez.

Az EU és az egyes tagjelölt országok között létrejött kétoldalú megállapodások a párbeszéd és a tárgyalások keretéül szolgálnak. Ilyen megállapodás többek között a Törökországgal kötött társulási megállapodás és vámunióról szóló megállapodás, valamint a nyugat-balkáni országokkal kötött stabilizációs és társulási megállapodások.

Az Unió és az egyes tagjelölt országok a folyamat megszilárdítása érdekében politikai és gazdasági párbeszédet folytatnak egymással. Ezek eredményeit felhasználják a csatlakozási tárgyalások során.

A csatlakozási partnerségek minden tagjelölt ország számára egyedi keretként szolgálnak, és részletesen meghatározzák a következőket:

  • a koppenhágai kritériumokon alapuló rövid és középtávú reformprioritások;
  • az intézmények és az infrastruktúra megerősítésével kapcsolatos prioritások;
  • az európai alapok által biztosított pénzügyi támogatások referenciakerete.

A csatlakozási partnerségek rendelkeznek az uniós joganyag átvételéhez kapcsolódó nemzeti programokról, és ezeket minden tagjelölt ország elkészíti. A programok ismertetik a csatlakozási partnerség által meghatározott prioritások végrehajtásának ütemezését, valamint az erre a célra előirányzott emberi és pénzügyi erőforrásokat.

A tagjelölt országok részt vehetnek az európai uniós programokban, ügynökségekben és bizottságokban. Pénzügyi hozzájárulást kell fizetniük, amelynek egy része az előcsatlakozási pénzügyi támogatásból finanszírozható. A tagjelölt országok azonban a programokban csak megfigyelői státusban működhetnek közre, és kizárólag közvetlen érintettség esetén vehetnek részt e programok támogatásfelügyeleti bizottságainak ülésén (oktatás, képzés, ifjúságügy, környezetvédelem, egészségügy stb.). Az ügynökségeken belül – az érintett ügynökségtől függően – teljes vagy részleges közreműködésre jogosultak.

A bizottsági értékelés („nyomon követés”) már a tagságra irányuló kérelemmel megkezdődik, és egészen addig tart, amíg a tagjelölt ország ténylegesen csatlakozik az Európai Unióhoz.

A nyomon követésről a Bizottság éves jelentésekben számol be, amelyekben értékeli, milyen mértékben képesek a tagjelölt országok eleget tenni tagállami kötelezettségeiknek. A jelentéseket a koppenhágai kritériumok részletes értékelése alapján állítják össze, többek között az uniós joganyag elfogadására és végrehajtására vonatkozó fejezetenkénti értékelés formájában.

A nagyobb rendszeresség jegyében és az éves értékelés kiegészítéseként a Bizottság a csatlakozási tárgyalások alakulásának figyelemmel kísérésére szolgáló nyomon követési eljárást hozott létre. Az eljárás a tárgyalási keretrendszeren alapul, és célja annak felmérése, mennyit haladtak a tagjelölt országok az uniós joganyagnak való megfelelés és annak végrehajtása terén. Az értékelés eredményét rendszeresen közzéteszik a nyomon követési jelentésekben.

A civil társadalmi párbeszéd célja, hogy a kölcsönös megértés és megismerés javítása érdekében bevonja az EU és a tagjelölt országok civil társadalmát a csatlakozási folyamatba.

Az előcsatlakozási pénzügyi támogatás a következőket finanszírozza:

  • az uniós joganyagnak való megfeleléshez és az annak végrehajtásához szükséges intézményi reformok és a szükséges infrastruktúrák létrehozása;
  • regionális és határokon átnyúló együttműködés;
  • regionális fejlesztés;
  • az Unió strukturális alapjaiban való részvételt előkészítő intézkedések.

Az előcsatlakozási támogatás és az előcsatlakozási folyamat kölcsönösen összefüggnek egymással. Éppen ezért a támogatást a tagjelölt ország által elért haladást és az újabb prioritásokat figyelembe véve ki kell igazítani.

A 2007–2013 közötti időszakban az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) biztosítja a tagjelölt országoknak, valamint a nyugat-balkáni potenciális tagjelölt országoknak nyújtott pénzügyi támogatást.

Ezenfelül a tagjelölt országok a Bizottsággal megállapodást aláíró nemzetközi pénzügyi szervezetek által nyújtott társfinanszírozást is igénybe vehetik. Ezek a megállapodások nem csupán az ilyen szervezetek közötti együttműködés megerősítését szolgálják, hanem lehetővé teszik az előcsatlakozási folyamathoz rendelkezésre bocsátott kölcsönök és alapok célzottabb elosztását is. Az Európai Beruházási Bank (EBB) (DE) (EN) (FR) az Európai Unió akkreditált pénzintézeteként szintén jelentős szerephez jut.

Háttér

Az EU 1957. évi megalapítása óta öt egymást követő bővítésen esett át. Az eredetileg hat alapító tagállam által létrehozott Unió ma huszonhét tagállamot számlál.

A 2004. és 2007. évi bővítés példa nélküli volt, nem csupán a csatlakozó országok számát tekintve, hanem azon kihívások miatt is, amelyeket e tagállamok felvétele jelentett. Az országok többségében tapasztalható politikai és gazdasági helyzet ugyanis a csatlakozást megelőzően fokozott felkészülést tett szükségessé, mindemellett pedig magának az Európai Uniónak is fel kellett készülnie a fogadásukra. Ez az oka a bővítési folyamat elmélyítésének.

Utolsó frissítés: 16.03.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére