EUR-Lex Hozzáférés az európai uniós joghoz
Ez a dokumentum az EUR-Lex webhelyről származik.
Az 1950-es években alapított Európai Gazdasági Közösségnek (amelyet ma Európai Unió [EU] néven ismerünk) eredetileg hat tagja volt: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország. Azóta további 22 ország csatlakozott az EU-hoz. Ennek a folyamatnak a része volt a 2004-es történelmi jelentőségű bővítés, amely Európa újraegyesítését jelentette az évtizedekig tartó megosztottság után. Az Egyesült Királyság 2020. február 1-jétől már nem tagja az Európai Uniónak.
Az EU bővítési politikája jelenleg Albániára, Bosznia-Hercegovinára, Észak-Macedóniára, Koszovóra*, Montenegróra, Szerbiára és Törökországra terjed ki.
Az Európai Unióról szóló szerződés (49. cikk) kimondja, hogy csak azok az európai országok kérhetik felvételüket az EU-ba, amelyek tiszteletben tartják az uniós értékeket, és elkötelezték magukat azok érvényesítése mellett. A csatlakozási folyamat csak az érintett ország kifejezett kívánságára és az összes jelenlegi uniós tagállam beleegyezésével indítható el.
A folyamat objektivitásának és átláthatóságának érdekében a tagállamok több szabályt és kritériumot állapítottak meg, amelyek alapján eldönthető, hogy egy tagjelölt ország mikor áll készen arra, hogy csatlakozzon az Unióhoz és annak tagja legyen. E kritériumok a következőkre vonatkoznak:
Ezenkívül az Uniónak képesnek kell lennie az új tagok integrálására, ezért fenntartja magának a jogot, hogy eldöntse, mikor áll készen a befogadásukra.
A Nyugat-Balkánra további feltételek vonatkoznak, amelyek elsősorban a regionális együttműködéssel és a jószomszédi kapcsolatokkal függenek össze (ez a „stabilizációs és társulási folyamat”).
*Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244 (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.