RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere

Az Európai Unió az üvegházhatású gázok kibocsátásának gazdaságilag eredményes csökkentésének ösztönzése érdekében létrehozza az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerét. E rendszer segítségével az Unió és tagállamai a Kiotói Jegyzőkönyvvel összefüggésben az üvegházhatású gázok csökkentésére tett kötelezettségvállalások teljesítésére törekednek. Az energiaágazatban, a vasfémek termelése és feldolgozása, az ásványipar, valamint a papír- és kartongyártás területén működő létesítményekre a kibocsátáskereskedelmi rendszert kötelezően alkalmazni kell.

JOGI AKTUS

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg) [Hivatalos Lap L 275., 2003.10.25.] [lásd a módosító jogszabály(oka)t].

ÖSSZEFOGLALÓ

Ezen irányelv célja az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős mértékű csökkentése az ilyen kibocsátások által az éghajlatra gyakorolt hatások enyhítése érdekében.

Üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedélyek

2005. január 1-jétől minden olyan létesítménynek, amely az irányelv I. mellékletében felsorolt és az adott tevékenységhez meghatározott kibocsátást eredményező tevékenységet végez (az energiaágazatban, a vasfémek termelése és feldolgozása, az ásványipar, valamint a papírpép-, papír- és kartongyártás területén végzett tevékenységek), az illetékes hatóságok által erre a célra kiállított engedéllyel kell rendelkeznie.

Az üvegházhatású gázra vonatkozó kibocsátási engedély iránti kérelemnek a következők leírását kell tartalmaznia:

  • a létesítmény és tevékenységei, valamint az alkalmazott technológia;
  • azok az anyagok, amelyek felhasználása valószínűleg a II. mellékletben felsorolt üvegházhatású gázok kibocsátását eredményezik;
  • a gázkibocsátás forrásai;
  • a kibocsátások nyomon követésére és jelentésére tervezett intézkedések.

A hatóság akkor állítja ki az engedélyt, ha megbizonyosodott arról, hogy az üzemeltető képes a kibocsátások nyomon követésére és jelentésére. Az engedély egyazon üzemeltető által egy telephelyen üzemeltetett több létesítményre is vonatkozhat. Az engedély az alábbiakat tartalmazza:

  • az üzemeltető neve és címe;
  • a létesítmény tevékenységének és az abból származó kibocsátásoknak a leírása;
  • nyomonkövetési módszer;
  • a kibocsátások jelentésére vonatkozó követelmények;
  • a létesítmény előző évi teljes kibocsátásával egyenlő számú egységnek az év első 4 hónapján belüli átadására vonatkozó kötelezettség.

Az illetékes hatóság ötévente felülvizsgálja az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedélyt, és elvégzi rajta a szükséges módosításokat.

A kibocsátási egységek kezelése

Az Európai Unióban az adott évre kiosztott összes kibocsátási egység mennyisége 2013-tól kezdve folyamatosan csökken. 2013-ban az összes uniós kvótát a Bizottság által 2008 és 2012 között elfogadott nemzeti tervek figyelembevételével számítják ki.

A tagállamok a térítésmentesen ki nem osztott egységeket maradéktalanul árverésre bocsátják. Az árverés útján értékesítendő kibocsátási egységeket az alábbiak szerint kell elosztani:

  • 88%-ot a tagállamok részére osztanak ki a kibocsátásaik mennyisége alapján;
  • 10%-ot a szolidaritás és a gazdasági növekedés támogatására kell kiosztani;
  • 2%-ot azon tagállamok között kell kiosztani, amelyek üvegházhatású gázkibocsátása 2005-ben legalább 20%-kal alacsonyabb volt, mint a Kiotói Jegyzőkönyv alapján rájuk vonatkozó alapévben.

A kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevétel legalább 50%-át kötelezően a következőkre használják fel:

  • az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére;
  • megújuló energiaforrások, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérést előmozdító egyéb technológiák kifejlesztésére;
  • az erdőirtás elkerülését, valamint az erdőtelepítés és az erdők újratelepítésének fokozását célzó intézkedésekre;
  • erdősítés révén történő CO2-megkötésre;
  • elkülönítésre és geológiai tárolásra;
  • az alacsony kibocsátású közlekedésre és tömegközlekedési eszközökre történő átállásra;
  • az energiahatékonysággal és a tiszta energiákkal kapcsolatos kutatásra;
  • az energiahatékonyság és a hőszigetelés javítására;
  • az európai rendszer igazgatásával kapcsolatos adminisztrációs költségekre.

Az Európai Bizottság legkésőbb 2010. december 31-ig európai szintű, teljes mértékben harmonizált intézkedéseket fogad el a kibocsátási egységek kiosztására vonatkozóan.

A Bizottság 2010. június 30-ig elemző jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli azon, energiaigényes ágazatok és alágazatok helyzetét, amelyekben előzetes megállapítások alapján nagy a szénszivárgás kockázata.

A kibocsátás nyomon követése és bejelentése

A Bizottság 2011. december 31-ig rendeletet fogad el a kibocsátás nyomon követéséről és bejelentéséről. Ez a rendelet figyelembe veszi a rendelkezésre álló legpontosabb és legkorszerűbb tudományos eredményeket.

A tagállamok és a Bizottság biztosítják, hogy a kibocsátási egységek mennyiségére és elosztására, valamint a kibocsátások felügyeletére, az azokról szóló jelentéstételre és ellenőrzésükre vonatkozó valamennyi döntés és jelentés azonnali, rendszerezett és megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosító módon nyilvánosságra kerül.

Hitelesítés és akkreditáció

A Bizottság 2011. december 31-ig rendeletjavaslatot terjeszt elő a kibocsátási adatokat tartalmazó jelentések hitelesítéséről, valamint a hitelesítők akkreditációjáról és felügyeletéről. A rendeletnek meg kell határoznia a hitelesítők akkreditációjára, akkreditációjuk visszavonására, valamint – szükség szerint – az akkreditáló szervek kölcsönös elismerésére és szakmai értékelésére irányadó kritériumokat.

A Kiotói Jegyzőkönyv projektmechanizmusa

A 2004/101/EK irányelv megerősíti az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszere és a Kiotói Jegyzőkönyv közötti kapcsolatot azáltal, hogy utóbbi „projektalapú” mechanizmusait (az Együttes Végrehajtást és Tiszta Fejlesztési Mechanizmust) ezzel a rendszerrel összeegyeztethetővé teszi. Ily módon az üzemeltetők a kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében alkalmazhatják ezt a két mechanizmust kötelezettségeik teljesítésére. Ennek eredményeképpen csökkennek a rendszerbe bevont létesítmények megfelelésének költségei.

Az irányelv tehát az Együttes Végrehajtásból és a Tiszta Fejlesztési Mechanizmusból eredő egységeket a kibocsátási egységekkel megegyező értékűként ismeri el, a nukleáris létesítményekből és a földhasználatból, a földhasználat megváltoztatásából és az erdészeti tevékenységekből eredők kivételével. Az Együttes Végrehajtásból eredő egységek a „kibocsátáscsökkentési egységek” (ERU), míg a Tiszta Fejlesztési Mechanizmusból eredő egységek az „igazolt kibocsátáscsökkentők” (CER). Az irányelv továbbá szabályokat ír elő az ERU-k és a CER-ek kettős elszámolásának megelőzésére, amennyiben azok olyan tevékenység eredményei, amelyek maguk is a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó létesítményekből eredő kibocsátások csökkentéséhez vagy korlátozásához vezetnek.

Jegyzékek, jelentések és megállapodások

A Bizottság elfogadta a 920/2010/EU rendeletet, amellyel célja, hogy elektronikus adatbázis formájában olyan egységesített kibocsátásiegység-forgalmi jegyzéket hozzon létre, amely lehetővé teszi a kibocsátási egységek kiadásának, birtoklásának, megszerzésének és törlésének nyomon követését. Ezek a jegyzékek egyúttal biztosítják a polgárok hozzáférését ezekhez az információkhoz, az adatok bizalmas kezelését és a Kiotói Jegyzőkönyv rendelkezéseinek tiszteletben tartását.

A Bizottság központi tisztviselőt jelöl ki az egységek közösségi szintű kiosztását, átruházását és törlését nyilvántartó független ügyleti jegyzőkönyv vezetésére. A központi tisztviselő a kibocsátási egységekkel kapcsolatos valamennyi ügyletet automatikusan ellenőriz. Amennyiben szabálytalanságot talál, a kérdéses ügyletet a szabálytalanságok rendezéséig felfüggesztik.

A tagállamok minden évben jelentést nyújtanak be a Bizottsághoz ezen irányelv alkalmazásáról.

Kibocsátási egységek elismerése céljából megállapodások köthetők az európai rendszer és az azzal összeegyeztethető, másik országban vagy szövetségi szint alatti vagy regionális közigazgatási egységben létrehozott, a kibocsátást abszolút összkvóta megállapításával szabályozó és kötelező erejű, az üvegházhatású gázkibocsátással való kereskedést lehetővé tévő rendszerekkel. Az európai rendszerben lévő, vagy más, a kibocsátást abszolút összkvóta megállapításával szabályozó, az üvegházhatású gázkibocsátással való kereskedést lehetővé tévő, kötelező erejű rendszerekben lévő kibocsátási egységek tekintetében megvalósítandó igazgatási vagy technikai koordináció céljából nem kötelező erejű megállapodások hozhatók létre harmadik országokkal, szövetségi szint alatti és regionális közigazgatási egységekkel.

Egy jövőbeli nemzetközi éghajlat-változási megállapodás közösségi jóváhagyása nyomán alkalmazandó kiigazítások

Egy ilyen megállapodás aláírása azt jelenti, hogy 2020-ig a tagállamoknak az 1990. évi szinthez képest több mint 20%-kal kell csökkenteniük az üvegházhatású gázok kibocsátását – ahogyan azt a 2007. márciusi Európai Tanács által jóváhagyott, 30%-os csökkentési kötelezettségvállalás tükrözi. Ezzel összefüggésben a Bizottság jelentést készít, amelyben különösen a következő szempontokat értékeli:

  • a nemzetközi szinten meghozott intézkedések;
  • az üvegházhatású gázok kibocsátásának 30%-os csökkentésére irányuló célkitűzés eléréséhez szükséges intézkedések;
  • a szénszivárgás kockázata a vállalkozások versenyképességével összefüggésben;
  • a megállapodás más gazdasági ágazatokra gyakorolt hatása;
  • a mezőgazdasági ágazatra gyakorolt hatás;
  • erdősítés, újraerdősítés, erdőirtás és erdőpusztulás.

Az irányelvben említett kibocsátási egységeken túl lehetőség van CER-ek (igazolt kibocsátáscsökkentők) és ERU-k (kibocsátáscsökkentési egységek), valamint olyan harmadik országokból származó egyéb jóváhagyott egységek felhasználására is, amelyek megerősítették a nemzetközi megállapodást.

Háttér

Azzal, hogy a Közösség és tagállamai 2002-ben jóváhagyták a Kiotói Jegyzőkönyvet, kötelezettséget vállaltak arra, hogy a 2008 és 2012 közötti időszakban az 1990-es szinthez képest legalább 8%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ez az irányelv az üvegházhatású gázkibocsátási egységek piacának létrehozásával segítséget nyújt az Uniónak és tagállamainak ahhoz, hogy a Kiotói Jegyzőkönyvben tett kötelezettségvállalásukat hatékonyan, valamint a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást tiszteletben tartva teljesítsék.

2007 márciusában a Tanács a 2012 után várható megállapodáshoz való hozzájárulásként elfogadta azt a célkitűzést, amelynek értelmében 2020-ig az 1990-es szinthez képest 30%-kal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ennek feltétele, hogy kötelezettségeikhez és lehetőségeikhez mérten más fejlett országok is vállalják a kibocsátások hasonló csökkentését. Az Unió határozottan elkötelezte magát amellett, hogy 2020-ra legalább 20%-kal az 1990. évi szint alá csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az Európai Tanács 2009. októberi ülésén – az IPPC-irányelvvel összefüggésben és annak megfelelően támogatta azt a célkitűzést, hogy 2050-re 80–95%-kal az 1990. évi szint alá csökkentsük a kibocsátások szintjét. A 2009. december 7. és 19. között megrendezett koppenhágai konferencia szintén összhangban állt ezekkel a célkitűzésekkel.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus Hatálybalépés Az átültetés határideje a tagállamokban Hivatalos Lap

2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

2003.10.25.

2003.12.31.

HL L 275., 2003.10.25.

Módosító jogszabály(ok) Hatálybalépés Az átültetés határideje a tagállamokban Hivatalos Lap

2004/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

2004.11.13.

2005.11.13.

HL L 338., 2004.11.13.

2008/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

2009.2.2.

2010.2.2.

HL L 8., 2009.1.13.

2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv

2009.6.25.

2012.12.31.

HL L 140., 2009.6.5.

219/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

2009.4.20.

HL L 87., 2009.3.31.

A 2003/87/EK irányelv későbbi módosításait és helyesbítéseit belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság 1031/2010/EU rendelete (2010. november 12.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezéséről, lebonyolításáról és egyéb vonatkozásairól [Hivatalos Lap L 302., 2010.11.18.].

A Bizottság 2007/589/EK határozata (2007. július 18.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások létrehozásáról [Hivatalos Lap L 229., 2007.8.31.].
E határozat 12 melléklete tartalmazza az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatásokat. Az I. melléklet az általános iránymutatásokat ismerteti. A II–XI. melléklet a tevékenységspecifikus kiegészítő iránymutatásokat tartalmazza. A XII. mellékletben az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának folyamatos mérési rendszerére vonatkozó iránymutatások találhatók. Ezen iránymutatások célja, hogy a Közösségen belül biztosítsák az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásainak rendszeres és pontos nyomon követését és jelentését. Alkalmazásuk könnyített az olyan létesítmények számára, amelyeknél a hitelesített bejelentett átlagos éves kibocsátás az előző kereskedési időszakban kevesebb mint 25 000 tonna fosszilis eredetű CO2 olt.

A Bizottság 2006/780/EK határozata (2006. november 16.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően a Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott projekttevékenységek esetében a kibocsátási egységek Közösségen belüli kereskedelmi rendszere szerint történő üvegházhatást okozó gázkibocsátás-csökkentések kétszeres elszámolásának elkerüléséről [Hivatalos Lap L 316., 2006.11.16.].

Utolsó frissítés: 05.04.2011
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére