Épületek energiahatékonysága
Az építőipari ágazattal kapcsolatos az Európai Unió teljes energiafogyasztásának 40%-a. Éppen ezért az energiahatékonyság „20-20-20”-as célkitűzései keretében kiemelt jelentőséget kap az energiafogyasztás e téren történő csökkentése. Ez az irányelv a fenti cél eléréséhez úgy járul hozzá, hogy az épületek energiahatékonyságára vonatkozó iránymutatásokat nyújt a tagállamoknak.
JOGI AKTUS
Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról.
ÖSSZEFOGLALÓ
Az irányelv célja az épületek *, azok részei és önálló rendeltetési egységei energiahatékonyságának előmozdítása.
Az épületek energiahatékonyságának kiszámítására vonatkozó módszertan
A tagállamok kötelesek nemzeti vagy regionális szinten olyan, az épületek energiahatékonyságának kiszámítására vonatkozó módszertant elfogadni, amely figyelembe vesz bizonyos tényezőket, különösen a következőket:
- az épület hőtechnikai jellemzői (hőkapacitás, hőszigetelés stb.);
- fűtési rendszer és melegvíz-ellátás;
- légkondicionáló rendszerek;
- beépített világítóberendezés;
- beltéri klimatikus körülmények.
Szintén számolni kell az olyan további tényezők kedvező hatásával, mint a helyi benapozási viszonyok, a természetes világítás, a kapcsolt energiatermelés által termelt elektromos áram és a táv- vagy tömbfűtési és -hűtési rendszerek.
Minimumkövetelmények meghatározása
A tagállamok az említett számítási módszertannak megfelelően a költségoptimalizált szintek elérése érdekében kötelesek az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeket meghatározni. E minimumkövetelmények szintjét ötévente felül kell vizsgálni.
A minimumkövetelmények meghatározásakor a tagállamok különbséget tehetnek az új és meglévő épületek, valamint az épületek különböző fajtái között.
Az új épületeknek meg kell felelniük ezeknek a követelményeknek, és még a kivitelezésük kezdete előtt megvalósíthatósági tanulmányt kell készíteni a megújuló energián alapuló ellátási rendszerek, a hőszivattyúk, a táv- vagy tömbfűtési és -hűtési rendszerek, valamint a kapcsolt energiatermelő rendszerek beépítéséről.
A meglévő épületek jelentős felújítása során javítani kell azok energiahatékonyságát oly módon, hogy a munka eredményeképpen egyúttal a minimumkövetelmények is teljesüljenek.
Az alábbiak kizárhatók a minimumkövetelmények alkalmazásából:
- hivatalosan védett épületek (például műemléképületek);
- istentiszteletre használt épületek;
- ideiglenes épületek;
- az évente korlátozott idejű használatra szánt lakóépületek;
- szabadon álló épületek, amelyek teljes hasznos alapterülete kevesebb mint 50 m2.
Az épületgépészeti rendszereknek, például a fűtési rendszereknek, a melegvíz-ellátó rendszernek, a légkondicionáló rendszernek és a nagy szellőzőrendszereknek beszereléskor, csere vagy korszerűsítés esetén szintén meg kell felelniük az energiahatékonyságra vonatkozó követelményeknek.
A külső térelhatárolókat alkotó olyan épületelemeknek, amelyek jelentősen befolyásolják e külső térelhatárolók energiahatékonyságát (például ablakkeretek), csere vagy átalakítás után a költségoptimalizált szintek elérése érdekében hasonlóképpen meg kell felelniük az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek.
Új épület építésekor vagy felújításkor az irányelv minden esetben határozottan szorgalmazza intelligens energiafogyasztás-mérők beszerelését, a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló irányelvvel összhangban.
Célkitűzés: közel nulla energiaigényű épületek
2020. december 31-ig valamennyi új épületnek közel nulla energiaigényű épületnek kell lennie. 2018. december 31. után a hatóságok által használt vagy tulajdonukban levő új épületeknek teljesíteniük kell ugyanezeket a követelményeket.
A Bizottság szorgalmazza, hogy az ilyen típusú épületek számának növelése érdekében a tagállamok dolgozzanak ki a következő elemeket tartalmazó nemzeti terveket:
- a közel nulla energiaigényű épületek fogalommeghatározásának tagállami alkalmazását ismertető leírás;
- időközi célok az új épületek energiahatékonyságának 2015-ig történő javítására vonatkozóan;
- információ az épületek energiahatékonyságának javítását ösztönző elfogadott szakpolitikákról és pénzügyi intézkedésekről.
Piaci ösztönzők és pénzügyi akadályok
A tagállamoknak össze kell állítaniuk azoknak a már meglévő és lehetséges eszközöknek a listáját, amelyek célja, hogy előmozdítsák az épületek energiahatékonyságának javítását. A listát háromévente frissíteni kell.
Energiahatékonysági tanúsítványok
A tagállamoknak létre kell hozniuk egy, az épületek energiahatékonyságát igazoló tanúsítási rendszert. A tanúsítvány az épületek energiafogyasztására vonatkozó információkat, valamint a költséghatékonyság javítását célzó ajánlásokat tartalmaz.
Egy épület vagy önálló rendeltetési egység értékesítésre vagy bérbeadásra kínálásakor a kereskedelmi médiában megjelenő hirdetésekben szerepelnie kell az energiahatékonysági tanúsítványban feltüntetett energiahatékonyság-mutatónak.
Az épületek vagy önálló rendeltetési egységek felépítésekor, értékesítésekor vagy bérbeadásakor ezt a tanúsítványt be kell mutatni a leendő új bérlőnek vagy vevőnek, és át kell adni a vevőnek vagy az új bérlőnek.
Azon épületekben, amelyeknek legalább 500 m² alapterületét hatóságok foglalják el, illetve amelyeknek 500 m²-nél nagyobb alapterületét a lakosság rendszeresen látogatja, az energiahatékonysági tanúsítványt jól látható helyen kell elhelyezni (2015. július 9-ével ez a küszöbérték 250 m²-re csökken).
A tagállamok kötelesek létrehozni az épületek fűtési és légkondicionáló rendszereinek rendszeres ellenőrzését biztosító rendszert.
Az irányelvvel a 2002/91/EK (DA) (DE) (EL) (EN) (ES) (FR) (IT) (NL) (PT) (FI) (SV) irányelv hatályát veszti.
HIVATKOZÁSOK
| Jogi aktus | Hatálybalépés | Az átültetés határideje a tagállamokban | Hivatalos Lap |
|---|---|---|---|
| 2010/31/EU irányelv |
2010.7.8. |
2012.7.9. |
HL L 153., 2010.6.18. |



