RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A szociális biztonsági rendszerek koordinációja

A szociális biztonsági rendszerek koordinálása a polgárok Európai Unión (EU) belüli szabad mozgását hivatott elősegíteni. Ez a koordináció a nemzeti szociális biztonsági hatóságok együttműködésén alapul.

JOGI AKTUS

Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról [lásd a módosító jogszabály(oka)t].

ÖSSZEFOGLALÓ

Az Európai Unió (EU) tagállamai egymás között koordinálják szociális biztonsági rendszereiket. Mindamellett a szociális ellátásoknak és azok jogosultsági feltételeinek meghatározása nemzeti szinten történik, az egyes országok hagyományainak és kultúrájának függvényében.

Az uniós jog megállapítja azokat a szabályokat és elveket, amelyek biztosítják a személyek Unión belüli szabad mozgásához való jog érvényesülését.

Érintett személyek

E rendelet az Unió bármely országának minden olyan állampolgárára vonatkozik, akire kiterjed vagy kiterjedt valamelyik tagállam szociális biztonsági jogszabályainak hatálya, valamint családtagjaikra és túlélő hozzátartozóikra.

A rendelet ezenfelül alkalmazandó a tagállamok területén jogszerűen lakóhellyel rendelkező olyan harmadik országokbeli állampolgárokra is, akik helyzetüknél fogva több tagállamhoz kötődnek, valamint családtagjaikra és túlélő hozzátartozóikra.

Az egyenlő bánásmód elve értelmében az uniós tagállamok állampolgárai és az ugyanabban az országban lakóhellyel rendelkező, de nem állampolgár személyek egyenlőek a nemzeti jogszabályokban előírt jogok és kötelezettségek tekintetében.

A rendelet rendelkezései a szociális biztonság minden klasszikus ágára kiterjednek, így a következőkre:

  • betegség;
  • anyaság;
  • munkahelyi balesetek;
  • foglalkozási megbetegedések;
  • rokkantsági ellátások;
  • munkanélküli-ellátások;
  • családi ellátások;
  • nyugellátások;
  • haláleseti juttatások.

A rendelet elismeri az időszakok összesítésének elvét is, amely értelmében az Unió valamely tagállamában megszerzett biztosítási, foglalkoztatásban töltött vagy tartózkodási időt az összes többi uniós tagállamban figyelembe veszik. Ez azt jelenti, hogy egy adott tagállamban valamely ellátásra való jogosultság megszerzéséhez figyelembe kell venni a valamely más uniós tagállamban megszerzett biztosítási, foglalkoztatásban töltött, önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi vagy tartózkodási időt.

Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása

A biztosított személy csak egy tagállam jogszabályainak hatálya alatt áll: ez az a tagállam, amelyikben szakmai tevékenységet folytat.

Bizonyos munkavállalói kategóriákra különleges szabályok vonatkoznak. Ilyenek például azok a tisztviselők, akikre az őket alkalmazó közigazgatási szerv tagállamának joga irányadó, valamint az Unió több tagállamában munkaviszonyban vagy önálló vállalkozóként tevékenységet folytató munkavállalók.

Természetbeni ellátások (táppénz, anyasági és apasági ellátások)

A határ menti munkavállalók annak az országnak a rendszeréhez tartoznak, amelyben dolgoznak, akkor is, ha egy másik uniós tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, és mindkét tagállamban jogosultak egészségügyi ellátásra. Különleges rendelkezések vonatkoznak az e munkavállalók családtagjait megillető természetbeni ellátásokra.

A lakóhelyük szerintitől eltérő uniós tagállamban tartózkodó (például nyaraló) személyek a tartózkodásuk során jogosultak a szükséges egészségügyi ellátás igénybevételére. A tartózkodási hely szerinti tagállam joga határozza meg ezeknek az ellátásoknak a pénzügyi feltételeit, a költségeket azonban a származási ország társadalombiztosítási szerve viseli vagy téríti vissza.
Az erre való jogosultságot az európai egészségbiztosítási kártya igazolja, amelyet minden biztosított a saját társadalombiztosítási szervénél igényelhet.

A nyugdíjjogosult munkavállalók családtagjai is jogosultak bizonyos természetbeni ellátásokra. Ez igaz akkor is, ha azok nem ugyanabban a tagállamban élnek, mint a nyugdíjra jogosult családtag.

Nyugdíjba vonuló határ menti munkavállalók

Az ilyen biztosítottak annak a tagállamnak vehetik igénybe az ellátásait, amelyikben utoljára dolgoztak, amennyiben az ilyen országban igénybe veendő orvosi kezelésről van szó.

Az ilyen munkavállalók családjukkal együtt továbbra is jogosultak az egészségügyi ellátások igénybevételére az utolsó munkahelyük szerinti országban:

  • korlátozás nélkül, amennyiben az öregségi vagy rokkantsági nyugdíj esedékességének időpontját megelőző öt évben legalább két éven keresztül határ menti munkavállalóként folytattak tevékenységet;
  • feltéve, ha az érintett tagállamok ezt az eljárást választották.

Munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetében nyújtott ellátások

A társadalombiztosítási hovatartozásuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező vagy tartózkodó személyek is jogosultak a munkahelyi baleseti és foglalkozási megbetegedési ellátórendszerek igénybevételére. Az ilyen ellátásokat a lakóhely vagy tartózkodási hely szerint illetékes intézmény nyújtja, az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban.

A lakóhelyre való szállítás költségeit azon tagállam intézménye viseli, amelynek szociális biztonsági rendszeréhez a személy tartozik. Az intézménynek előzetesen bele kell egyeznie a szállításba, kivéve a határ menti munkavállalók esetében.

Haláleseti juttatások

Ha a biztosított személy vagy egy családtagja az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban halálozik el, a halálesetet az illetékes állam területén bekövetkezettnek kell tekinteni. Az illetékes intézmény ezért köteles az általa alkalmazott jogszabályok szerint fizetendő haláleseti juttatás biztosítására akkor is, ha a jogosult egy másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel.

Rokkantsági ellátások

A rokkantsági ellátásokat illetően a tagállamok dönthetnek, hogy az ellátás összegét a biztosítási vagy a tartózkodási idő tartama alapján határozzák meg (lásd a rendelet VI. mellékletét).

Öregségi nyugdíj

Amikor valaki eléri a nyugdíjkorhatárt, minden olyan tagállam folyósít öregségi nyugdíjat a számára, amelyben biztosított volt. Az ellátás összegét úgy számítják ki, hogy figyelembe veszik a másik tagállamokban megszerzett biztosítási időket.

Rendelkezések szabályozzák azt is, hogyan kell az illetékes intézményeknek kiszámítaniuk az ellátások összegét, valamint rendelkeznek az ellátások halmozódásának elkerüléséről.

Ha egy munkavállaló több uniós tagállamban jogosult ellátásra, ezeknek az ellátásoknak az együttes összege nem lehet alacsonyabb az ellátásnak a lakóhelye szerinti tagállam joga által meghatározott minimális összegénél, amennyiben a lakóhely szerinti tagállam rendelkezik ilyen minimálnyugdíj-rendszerrel. Ellenkező esetben a lakóhely szerinti állam intézményének ellentételezést kell folyósítania.

Munkanélküli-ellátások

Ami a munkanélküli-ellátásokat illeti, a tagállamok illetékes intézményeinek figyelembe kell venniük a biztosítási, foglalkoztatásban töltött vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időszakokat, és úgy kell tekinteniük, mintha azokat az általuk alkalmazott jog hatálya alatt szerezték volna meg.

A munkanélküli más tagállamban is tartózkodhat munkakeresés céljából, ennek során három hónapig nem veszti el a munkanélküli-ellátásra való jogosultságát. Ezt az időszakot az illetékes szolgálatok vagy intézmények legfeljebb hat hónapra meghosszabbíthatják. Ha az időszak végéig a munkanélküli nem tér haza, elveszíti az ellátásokra való jogosultságát.

Előnyugdíjak

A törvényi előnyugdíj-rendszerekre jogosult személyek egy másik európai országban is megkaphatják az ellátásaikat, és jogosultak egészségügyi ellátásuk fedezésére, valamint családi ellátásokra. Az egyenlő bánásmód elve értelmében ugyanazok a jogaik és kötelezettségeik, mint az adott ország állampolgárainak.

Mivel törvényi előnyugdíjrendszer csak igen kevés tagállamban létezik, az előnyugdíj-ellátásokra való jogosultság megszerzése tekintetében a jelenlegi rendelet kizárja az időszakok összesítése elvének alkalmazását.

Családi ellátások

Egy személy a másik tagállamban lakó családtagjai után is jogosult családi ellátásokra az illetékes tagállamban, mintha a családtagok is az utóbb említett tagállamban rendelkeznének lakóhellyel.

Halmozódó jogosultságok esetében a családi ellátásokat az elsőbbséget élvezőként kijelölt jogszabályoknak megfelelően nyújtják.

Különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások

Amennyiben szerepelnek a X. mellékletben található felsorolásban és megfelelnek bizonyos kritériumoknak, a főszabállyal ellentétben ezek az ellátások a tagállamon kívül nem folyósíthatók. Ezek a kritériumok minden tagállamra érvényesek, így a hasonló ellátásokra egységes eljárás alkalmazandó.

A szociális biztonsági rendszerek koordinációjának eszközei

A rendelet megerősíti a helyes igazgatás elvét. Az intézmények ennek megfelelően kötelesek ésszerű időn belül válaszolni minden megkeresésre, és kötelesek az érintett személyeket ellátni minden olyan információval, amely a rendelet által rájuk ruházott jogok gyakorlásához szükséges. A rendelet értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségek esetén pedig az érintett intézményeknek kapcsolatba kell lépniük egymással, hogy megoldást találjanak az érintett személy problémájára.

A rendelet mechanizmusokat ír elő a szociális biztonság terén a tagállamok és intézményeik helyes működésének és fokozott együttműködésének biztosítása érdekében, mégpedig az alábbiakat:

  • egy igazgatási bizottság, amelynek feladata az e rendelet rendelkezéseiből, illetve az azok szerint megkötött megállapodásokból eredő értelmezési kérdések megválaszolása;
  • az igazgatási bizottság mellett működő technikai bizottság, amely összegyűjti az irányadó technikai dokumentumokat, és elkészíti a szükséges tanulmányokat;
  • egy könyvvizsgáló bizottság, amely meghatározza a tagállamokban nyújtott egészségügyi ellátások megtérítésének átlagköltségeit;
  • egy tanácsadó bizottság, amely véleményeket és javaslatokat dolgoz ki az igazgatási bizottság számára.

Háttér

A szociális biztonsági rendszerek koordinációjára 1971-ben került sor az 1408/71/EGK tanácsi rendelet elfogadásával. Ez a rendelet lehetővé tette, hogy az összes tagállam minden munkavállalója számára biztosítsák az egyenlő bánásmódot és a szociális biztonsági ellátásokra való jogosultságot, függetlenül a foglalkoztatás helyszínétől és a lakóhelytől.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus Hatálybalépés Az átültetés határideje a tagállamokban Hivatalos Lap

A 883/2004/EK rendelet

2004.5.20.

HL L 314., 2004.6.7.

Jogi aktus Hatálybalépés Az átültetés határideje a tagállamokban Hivatalos Lap

A 988/2009/EK rendelet

2009.10.30.

HL L 284., 2009.10.30.

Az 1231/2010/EU rendelet

2011.1.1.

HL L 344., 2010.12.29.

A 465/2012/EU rendelet

2012.6.28.

HL L 149., 2012.6.8.

A 884/2004/EK rendelet későbbi módosításait és helyesbítéseit belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ JOGI AKTUSOK

Az Európai Parlament és a Tanács 987/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról [Hivatalos Lap L 284., 2009.10.30.]. A rendelet előírja azokat az alkalmazási szabályokat, amelyek segítségével a nemzeti szociális biztonsági rendszerek sokfélesége ellenére biztosítható az ellátások gyors és hatékony nyújtása.

Utolsó frissítés: 27.02.2013
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére