EUROPA

ÖSSZEFOGLALÓ

A be nem jelentett munkavégzés * mind a mai napig a növekedés és foglalkoztatás egyik fő akadálya Európában. Csökkenti emellett az adóbevételeket és sérti a társadalombiztosítás finanszírozását. A vállalkozások szintjén hajlamos meghamisítani a versenyt, emellett korlátozza a termelékenységet.

A be nem jelentett munkavégzés a társadalmi dömping egyik oka, mivel kiszorítja a munkakörülményekre és a munkavállalók szociális jogaira, valamint a bérekre és a társadalombiztosításra vonatkozó jogszabályokat tiszteletben tartó tevékenységeket.

Egyes tevékenységi területeken és egyes foglalkoztatási típusoknál a jelenség ahelyett, hogy gyengülne, inkább erősödik.

A be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem a törekvések középpontjában

A Bizottság a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelmet teszi meg az európai jogszabályok modernizációja egyik kulcsfontosságú tényezőjének a munkajogról szóló zöld könyvében. A zöld könyv kapcsán kialakult vita megmutatta, hogy valamennyi félnek (szociális partnerek, közigazgatás stb.) szándékában áll Európai Uniós (EU) szinten megerősíteni az együttműködést és az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét fokozni.

Egyébiránt világosan kimutatható a kapcsolat a be nem jelentett munkavégzés és az illegális bevándorlás között. Ezért a Bizottság nemrégiben egy olyan irányelvre tett javaslatot, amely szankciókat irányoz elő a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkaadók ellen.

A be nem jelentett munkavégzés: tények és számadatok

Több, nemrégiben felmerült tényező kedvezhet a be nem jelentett munkavégzés jelenségének:

• a társadalmi-demográfiai változások eredményeként jelentkező megnövekedett igény a háztartási és ápolási szolgáltatások iránt;
• a kevésbé hierarchikus munkakapcsolatok és a rugalmasabb fizetési rendszerek megjelenése;
• az önfoglalkoztatás, az alvállalkozás, a rugalmasabb szerződések és az idénymunkák hirtelen megnövekedése;
• a határokon átívelő vállalatcsoportok létrehozásának megkönnyítése.

Egy nemrégiben végzett Eurobarométer-felmérés (EN ) (FR ) különböző tendenciák kimutatását tette lehetővé:

• Európa déli és keleti részét érinti leginkább a be nem jelentett munkavégzés;
• uniós szinten a munkavállalók 5%-a beismeri, hogy a fizetését zsebbe kapja (ez a százalék az Unió legtöbb kontinentális tagállama, az Egyesült Királyság és Írország esetében 3%-ról, vagy annál kevesebbről indul és 10% felett van az Unió egyes közép- és kelet-európai országainál);
• a be nem jelentett munkavégzés elsősorban a diákokat, a munkanélkülieket és az önfoglalkoztatókat érinti;
• ez a gyakorlat különösen az építőipar és a háztartási szolgáltatások területén elterjedt;
• a „rizikófaktor” fontos szerepet játszik a be nem jelentett munkavégzés mellett való döntésben: azok a személyek, akik a szankciók ellen védve hiszik magukat, könnyebben döntenek jövedelmük be nem vallása mellett;
• úgy tűnik, sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen szankcióknak teszik ki magukat;
• a be nem jelentett munkavégzés fő oka az adók és adminisztrációs terhek elkerülésére irányuló szándék.

A felmérés eredményeit azonban a legnagyobb óvatossággal kell értelmezni, figyelemmel arra, hogy kísérleti felmérésről van szó, amelyet alacsony számú személyből álló mintán végeztek.

A be nem jelentett munkavégzés a fogalmából következően általánosságban nem észlelhető és nincs nyilvántartva, sőt, az egyes tagállamok jogszabályai különbözőképp határozhatják meg magát a fogalmat, ezért a jelenség uniós szintű statisztikai értékelése továbbra is nehéz.

Tagállami szinten a Bizottság 2004-ben végzett makrogazdasági becsléseket. Ezek a becslések így tehát nem veszik figyelembe az ezután bekövetkezett legfrissebb fejleményeket (a bevándorlás növekedése és a legalizálást célzó kampányok). Abban az időben jelentős különbségek mutatkoztak az egyes országok között, a be nem jelentett munkavégzés aránya az egyes dél- és kelet-európai országok esetében akár a GDP 20%-át (vagy annál többet is) kitehette. Ezek az adatok egészükben véve továbbra is érvényesek, bár az utóbbi években megfigyelhető fokozott munkahelyteremtés hatására egyes új tagállamokban csökkenni kezdett a be nem jelentett munkavégzés aránya.

Politikai fellépés a be nem jelentett munkavégzés ellen

A be nem jelentett munkavégzés, mint összetett és heterogén jelenség, egyszerre több fronton igényel közbeavatkozást.

A Tanács 2003-as állásfoglalásával összhangban a Bizottság az alábbiakat javasolja:

• a be nem jelentett munkavégzés anyagi vonzerejének csökkentése, különösen az adó-, a javadalmazási és az ellátórendszerek felülvizsgálatával;
• közigazgatási reform és egyszerűsítés (különösen a költségek terén);
• az ellenőrzés és a szankcionálás fokozása;
• a nemzetek feletti együttműködés ösztönzése;
• az emberek tudatosságának növelése a be nem jelentett munkavégzés kockázatainak és a törvényes rendszerek előnyeinek kihangsúlyozásával.

E felsorolt fellépések kapcsán bizonyos számú kedvező tendenciát és bevált gyakorlatot lehet beazonosítani:

• az alacsony keresetek adóterhe – referenciaérték a feketemunka iránti érdek felmérésére – enyhén csökken, az adózás azonban gyakran a szabályosan fizetett túlórát sújtja; ezzel ellentétben a minimálbér alkalmazása lehetne a be nem jelentett munkavégzés csökkentését szolgáló eszköz;
• az egyes tagállamokban bevezetett szolgáltatásra váltható utalványok vagy még inkább a a héa csökkentése a sok munkaerőt igénylő szolgáltatások esetében, mind-mind sikeres próbálkozásnak bizonyultak;
• a szociális partnerek bekapcsolódhatnak a feketemunka elleni küzdelembe, mint ahogyan ez például az építőipar ágazatában történik;
• a tagállamoknak különösen a munkavállalók kiküldetése kapcsán vagy a társadalombiztosítás területén megvalósuló igazgatási együttműködése segítheti a határokon átívelő be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelmet.

Következtetések és ellenőrzés

Jelenleg még nem lehet azt mondani, hogy csökkenne a be nem jelentett munkavégzés aránya. Sok szempontból továbbra is igen vonzó maradt. A tagállami szinten végrehajtott fellépések eredménye nem egyértelmű, és még mindig hiányzik az információk és tapasztalatok egyesítése.

Ezzel összefüggésben a Bizottság emlékeztet az alábbiak szükségességére:

• a munka adóztatásának további könnyítése és az adminisztrációs folyamatok egyszerűsítése az eddig elért eredményeken felül;
• az új tagállamokból származó munkavállalók mobilitását korlátozó átmeneti rendelkezések felülvizsgálata az érintett államok esetében;
• a be nem jelentett munkavégzés figyelembe vétele a rugalmas biztonság közös elveinek nemzeti szinten történő gyakorlati alkalmazásakor;
• a szociális partnerek megállapodása a konkrét kezdeményezések terén;
• átfogó stratégiai megközelítés kialakítása az ellenőrzés és a csalás elleni küzdelem szintjén;
• a különböző ellenőrző hatóságok között különösen a munkavállalók kiküldetése terén történő együttműködés európai platformja megvalósíthatóságának a vizsgálata;
• megtalálni a legjobb módszert a be nem jelentett munkavégzések számszerűsítésére;
• a be nem jelentett munkavégzést a kölcsönös tanulás európai programja, a PROGRESS az egyik prioritásává kell tenni.

Háttér

A Bizottság már 1998-ban foglalkozott egyik közleményében a be nem jelentett munkavégzéssel. A közleményben a Bizottság elemezte a problémakör okait és hatásait, valamint a vele szemben alkalmazott politikákat. Egy uniós szinten széles körben lezajlott vita eredményeképp 2003-ban a Bizottság elfogadott egy, a 2003–2005 közötti foglalkoztatáspolitikára vonatkozó iránymutatásokba illeszkedő közös stratégiai megközelítést.