EUROPA

ÖSSZEFOGLALÓ

A férfiak és nők közötti egyenlőség az európai jog egyik alapelve, amely a társadalmi élet minden területén érvényes, beleértve a munka világát is.

Egyenlőség a foglalkoztatás területén és egyenlő munkakörülmények

Az irányelv tiltja a férfiak és nők közötti közvetlen vagy közvetett megkülönböztetést* az alábbiakkal kapcsolatos feltételekben:

• munkaerő-toborzás, a nem önálló és az önálló keresőtevékenységhez, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés;
• elbocsátás;
• szakképzés és szakmai előmenetel;
• munkavállalói és munkaadói szervezetekbe történő belépés.

Ezen felül az Európai Unió (EU) működéséről szóló szerződés 157. cikke tiltja a nemi hovatartozás alapján való hátrányos megkülönböztetést az azonos vagy azonos értékű munkáért járó bérek terén. Ez az elv a díjazás meghatározásakor használt munkakör-besorolási rendszerekre is alkalmazandó.

Ugyanakkor a férfiak és nők közötti különböző bánásmód indokolható az adott szakmai tevékenység természetével, amennyiben a meghozott intézkedések jogosak és arányosak.

A tagállamok arra ösztönzik a munkaadókat és a szakoktatókat, hogy lépjenek fel a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés, és különösen a zaklatás és a szexuális zaklatás * ellen.

Egyenlőség a társadalombiztosítás területén

A foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek keretében a nők és a férfiak egyenlő bánásmódban részesülnek, különösen az alábbiak terén:

• a rendszerek alkalmazási területe és a belépés feltételei;
• járulékok;
• az ellátások kiszámítása, beleértve a kiegészítő ellátásokat, illetve a jogosultság tartamára és fenntartására irányuló feltételeket.

Ez az elv a teljes aktív lakosságra alkalmazandó, beleértve az alábbiakat is:

• önálló vállalkozók, erre a kategóriára ugyanakkor a tagállamok eltérő bánásmódot írhatnak elő, különösen a nyugdíjkorhatárt illetően;
• munkavállalók, akiknek a tevékenységét betegség, anyaság, baleset vagy kényszerű munkanélküliség szakítja meg;
• a munkát keresők, a nyugdíjas és rokkant munkavállalók, és az azok jogán jogosultak.

Szülői szabadság

Az anyasági, apasági és/vagy örökbefogadási szabadságot követően a munkavállalók a következőkre jogosultak:

• visszatérhetnek munkahelyükre vagy egy azzal azonos munkakörbe olyan feltételek mellett, amelyek számukra nem kedvezőtlenebbek;
• minden, a munkafeltételekben bekövetkezett javulás, amelyre távollétük alatt jogosultak lettek volna, rájuk is vonatkozik.

Jogvédelem

A tagállamok feladata, hogy jogorvoslati lehetőségeket, például egyeztetési eljárásokat illetve bírósági eljárásokat hozzanak létre a hátrányos megkülönböztetést elszenvedett munkavállalók számára. Ugyanígy a tagállamok hozzák meg a szükséges intézkedéseket azoknak a munkavállalóknak és azok képviselőinek védelme érdekében, akiket a vállalkozáson belül tett panasz vagy egyéb jogi eljárás megindítása miatt a munkáltató adott esetben hátrányos bánásmódban részesíthetne.

Végezetül, a tagállamok szankciórendszereket hoznak létre és lehetőséget nyújtanak az elszenvedett veszteségért vagy kárért való jóvátételre vagy kártérítésre.

Jogorvoslathoz történő folyamodás esetén a bizonyítás a hátrányos megkülönböztetéssel vádolt felet terheli, aki köteles bizonyítani, hogy nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét.

Az egyenlő bánásmód előmozdítása

A tagállamok testületeket neveznek ki az egyenlő bánásmód elvének előmozdítására, elemzésére és felügyeletére, valamint a jogszabályok betartása ellenőrzésének biztosítására és a hátrányos megkülönböztetés áldozatainak segítésére.

Ezenfelül a vállalkozások kötelesek előmozdítani a nemek közötti egyenlőség elvét és fokozni a szociális partnerek és a nem kormányzati szervek szerepét.