EUROPA

ÖSSZEFOGLALÓ

Az irányelvet azokra a vállalkozásokra kell alkalmazni, amelyek transznacionális szolgáltatásnyújtás keretében munkavállalókat küldenek egy másik tagállam területére, feltéve hogy a kiküldő vállalkozás és a munkavállaló között a kiküldetés időtartama alatt munkaviszony áll fenn:

• saját nevében és saját irányítása alatt, a kiküldő vállalkozás és a szolgáltatásnak az adott tagállamban működő címzettje között létrejött szerződés alapján;
• a csoport tulajdonában lévő telephelyen vagy vállalkozásnál;
• munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozásként munkaerőt igénybe vevő vállalkozásnál.

Az irányelv alkalmazásában „kiküldetésben lévő munkavállaló” az a munkavállaló, aki munkáját korlátozott ideig egy, a szokásos munkavégzése szerinti tagállamon kívüli tagállam területén végzi. Munkavállaló az, aki annak a tagállamnak a jogszabályai szerint, amelynek a területén kiküldetésben tartózkodik, munkavállalónak minősül.

A munkaviszonyra vonatkozó szabályok

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kiküldetésben lévő munkavállalók számára garantálják a munkavégzés helye szerinti tagállamban meghatározott védelmi jogszabályok „kemény magját”:

• törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések útján és/vagy
• olyan kollektív megállapodások vagy választottbírósági határozatok * útján, amelyeket általánosan alkalmazandónak nyilvánítottak, amennyiben azok az irányelv mellékletében említett tevékenységekre vonatkoznak.

A munkaviszonyra vonatkozó, garantálandó szabályok a következők:

• maximális munkaidő és minimális pihenőidő;
• minimális éves szabadság;
• minimális bérszint, beleértve a túlóradíjakat;
• munkavállalók rendelkezésre bocsátásának feltételei, különösen a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások esetében;
• munkahelyi egészség, biztonság és higiénia;
• védintézkedések a várandós vagy gyermekágyas nők, gyermekek és fiatalok munkaviszonyára vonatkozó szabályokat illetően;
• férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód és más megkülönböztetést tiltó rendelkezések.

Eltérések

A tagállamok eltérhetnek a következőkre vonatkozó szabályok azonnali alkalmazásától:

• a minimálbér tekintetében, amennyiben a munka időtartama legfeljebb egy hónap, és a munkát nem munkaerőt rendelkezésre bocsátó vállalkozások végzik;
• a minimálbér és a minimális szabadság tekintetében, amennyiben „nem jelentősnek” minősülő munkákról van szó, és a munkát nem munkaerőt rendelkezésre bocsátó vállalkozások végzik;
• a minimálbér és a minimális szabadság tekintetében, amennyiben áruk első összeszereléséről és/vagy az átadott áruk első beszereléséről van szó, és amennyiben a munkavégzés maximális időtartama nem haladja meg a nyolc napot. Ez az eltérés azonban nem alkalmazandó az építőipari ágazatra.

A bér kiszámítása

A kiküldetéshez tartozó juttatások a minimálbér részének tekintendők, kivéve, ha azokat a kiküldetés kapcsán ténylegesen felmerült költségek alapján folyósítják.

Egyenlő bánásmód

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a vállalkozások az ideiglenes kiküldetésben lévő munkavállalók számára ugyanazokat a feltételeket garantálják, amelyek a munkavégzés helye szerinti tagállamban az ideiglenes munkavállalókra vonatkoznak.

Tájékoztatási együttműködés és tájékoztatási kötelezettség

A tagállamok kijelölnek egy vagy több kapcsolattartó hivatalt vagy egy vagy több illetékes nemzeti szervet, és azokról tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot.

A tagállamok rendelkeznek a hatóságok közötti együttműködésről; e hatóságok a nemzeti jogszabályok értelmében felelősek a munkaviszonyra vonatkozó szabályok ellenőrzéséért. A közigazgatási segítségnyújtás díjmentes.

Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információt általánosan elérhetővé tegye, és hogy megfelelő eljárások álljanak a munkavállalók, illetve képviselőik rendelkezésére az irányelv szerinti kötelezettségek érvényesítésére.

A tagállamok adott esetben megfelelő intézkedéseket is hoznak a munkaviszonyra vonatkozó szabályok betartásának elmulasztása esetén.

Jogorvoslati eszközök

Az irányelv által biztosított, munkaviszonyra vonatkozó szabályok érvényesítésére bírósági eljárás kezdeményezhető abban a tagállamban, amelynek a területén a munkavállaló kiküldetésben tartózkodik vagy tartózkodott.

Háttér

Az Európai Unió a kiküldetésben lévő munkavállalók védelmének fokozásával kívánja megszüntetni az EK-Szerződés 49. cikkében foglalt szolgáltatásnyújtás szabadságának érvényesítését esetlegesen akadályozó bizonytalanságokat és akadályokat.

Az Európai Unió legutóbbi két – 2004-ben és 2007-ben bekövetkezett – bővítésekor azonban a csatlakozási okmányok Németország és Ausztria vonatkozásában átmeneti rendelkezéseket vezettek be. E két ország számára lehetővé teszik, hogy kezeljék bizonyos érzékeny ágazatokban bekövetkező zavarok kockázatát, és hogy a szolgáltatások nyújtása területén mindaddig korlátozzák a munkavállalók kiküldetését, amíg korlátozásokat alkalmaznak a munkavállalók szabad mozgására és amíg erről nem tájékoztatták a Bizottságot. Az új tagállamok viszont hozhatnak kölcsönös intézkedéseket, amennyiben Németország és Ausztria eltér az EK-Szerződés 49. cikkétől.
Ciprus és Málta kivételével az új tagállamok állampolgárai esetében a tagállamok számára a munkaerőpiachoz való hozzáférés korlátozását engedélyező átmeneti intézkedések nem teszik lehetővé, hogy a tagállamok eltérjenek az EK-Szerződés 49. cikkétől és így korlátozzák a munkavállalók kiküldetését.