EUROPA

ÖSSZEFOGLALÓ

A közösségi jog egyértelműsége és átláthatósága érdekében az irányelv egységes szerkezetbe foglalja a régi alapirányelvet (DA) (DE) (EL) (EN) (ES) (FR) (IT) (NL) (PT) (FI) (SV), azaz az 1993. november 23-i 93/104/EK tanácsi irányelvet, és annak a 2000. június 22-i 2000/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított változatát. A jogszabály egyensúlyt kíván teremteni egyfelől a munkavállalók biztonságával és egészségvédelmével összefüggő elsődleges célkitűzés, másfelől a korszerű európai gazdaság igényei között.

Munkaidő-szervezés

A munkaidő * az az időtartam, amely alatt a munkavállaló dolgozik, a munkáltató rendelkezésére áll, és tevékenységét vagy feladatát végzi a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően.

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót megillessenek az alábbi jogok:

• 24 órás időtartamonként 11 összefüggő órából álló minimális napi pihenőidő *;
• pihenőszünet, ha a munkanap hat óránál hosszabb;
• hétnaponként átlag 24 órás minimális, megszakítás nélküli pihenőidő (a 11 órás napi pihenőidőn felül);
• a heti átlagos munkaidő ne haladja meg a 48 órát, beleértve a túlórákat is;
• legalább négy hét éves fizetett szabadság.

A heti átlagok kiszámításához a tagállamok referencia-időszakot vehetnek figyelembe, amely:

• a heti pihenőidő tekintetében nem haladhatja meg a 14 napot;
• a maximális heti munkaidő tekintetében nem haladhatja meg a négy hónapot;
• Az éjszakai munka időtartama tekintetében a referencia-időszakot a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően vagy kollektív szerződés útján kell meghatározni.

Az éjszakai munka * külön esetet képez, mivel időtartama átlagosan nem haladhatja meg a nyolc órát 24 órás időszakonként. A különös veszéllyel vagy erős fizikai vagy szellemi megterheléssel járó munkára irányadó feltételeket nemzeti jogszabály és/vagy gyakorlat, illetve kollektív szerződések útján állapítják meg.

Az éjszakai munkát végző munkavállalókat * munkájuk jellegének megfelelő biztonság- és egészségvédelemben kell részesíteni. Munkába lépésüket megelőzően és azt követően rendszeresen ingyenes egészségügyi vizsgálaton kell részt venniük. Amennyiben alkalmatlannak bizonyulnak, lehetőség szerint nappali munkára kell áthelyezni őket. A munkát egy bizonyos munkaritmus szerint megszervezni kívánó munkáltatónak figyelembe kell vennie azt az általános elvet, hogy a munkát az azt végző emberhez kell igazítani, különösen a monoton munka és az előre megállapított munkaritmusban való munkavégzés elkerülése érdekében. Az éjszakai munkát végző munkavállalókat rendszeresen alkalmazó munkáltatóknak erről tájékoztatniuk kell az egészségvédelmi és biztonsági kérdésekben illetékes hatóságokat.

A fenti elvektől eltérni kollektív szerződések vagy a szociális partnerek által kötött megállapodások alapján lehet. Eltérés különösen a következő esetekben engedélyezhető:

• a munkavállalók biztonság- és egészségvédelméről szóló általános elvekre tekintettel, ha a munkaidő időtartamát nem mérik és/vagy a munkavállalók maguk sem tudják meghatározni;
• bizonyos olyan tevékenységek esetében, amelyekre az jellemző, hogy a munkavállaló munkahelye és lakóhelye távol van egymástól, beleértve a nyílt tengeri tevékenységet *;
• az olyan biztonsági és felügyeleti tevékenységek esetében, amelyek célja a vagyon- és személyvédelem;
• olyan tevékenységek esetében, ahol folyamatos szolgálatra van szükség: ilyenek például a kórházi gondozással kapcsolatos szolgáltatások, a mezőgazdaság, valamint a sajtó- és tájékoztatási szolgáltatások;
• ahol a tevékenység előreláthatóan hullámzó jellegű, különösen a mezőgazdaság, az idegenforgalom és a postai szolgáltatások területén, valamint a vasúti szállításban munkát végzők esetén;
• amennyiben az érintett munkavállalók számára egyenértékű kompenzáló pihenőidőt biztosítanak:
  • az irányelvben felsorolt kritériumok szerint, például olyan tevékenységek esetében, ahol folyamatos szolgálatra vagy termelésre van szükség;
  • kollektív szerződések vagy a szociális partnerek megállapodásai útján.

Az eltérés eredményeként a heti munkaidő kiszámításához használt referencia-időszak nem haladhatja meg a 6 hónapot, illetve kollektív megállapodás esetén a 12 hónapot.

A tagállamok engedélyezhetik a munkáltatóknak a heti 48 órás munkaidőkorláttól való eltérést, amennyiben ahhoz a munkavállaló hozzájárul. Ennek megtagadása miatt a munkavállaló nem kerülhet hátrányos helyzetbe. A munkáltató vállalja, hogy az illetékes hatóságok számára hozzáférhető nyilvántartást vezet azokról az esetekről, amikor a munkavállalók beleegyeztek abba, hogy a munkaidőkorlátokat meghaladó munkát végezzenek. Figyelemmel kell lenni a biztonság- és egészségvédelemmel kapcsolatos általános elvekre.

Különös rendelkezések vonatkoznak bizonyos foglalkoztatási ágazatokra:

• utazó munkavállalók * és nyílt tengeri létesítményeken végzett tevékenység: a napi pihenőidővel, a pihenőszünettel, a heti pihenőidővel és az éjszakai munkavégzéssel kapcsolatos rendelkezések nem alkalmazandók az utazó munkavállalókra; mindamellett a tagállamok elegendő pihenőidőt * biztosítanak az utazó munkavállalóknak, az irányelv iránymutatásaival összhangban. A maximális heti óraszám kiszámításához használt referencia-időszakot 12 hónapra terjeszthetik ki olyan munkavállalók esetében, akik nyílt tengeri tevékenységet végeznek;
• halászhajókon dolgozó munkavállalók: a napi pihenőidővel, a maximális heti óraszámmal és az éjszakai munkavégzéssel kapcsolatos rendelkezések nem alkalmazandók a tagállamok lobogója alatt közlekedő tengerjáró halászhajók munkavállalóira; mindamellett egy egyéves referencia-időszakban a heti átlagos munkaidő nem lépheti túl a 48 órát. A maximális munkaóraszám 24 órás időszak alatt 14 óra és heti 72 óra. A pihenőidő alsó határa nem lehet kevesebb, mint napi 10 óra, illetve heti 77 óra. E két terület tekintetében az időhatárokat nemzeti rendelkezések, kollektív szerződések vagy a szociális partnerek közötti megállapodások határozzák meg. A Bizottság legkésőbb 2009-ben felülvizsgálja az e területtel kapcsolatos rendelkezéseket;
• orvosgyakornokok: az orvosgyakornokokat illetően egy 2004. augusztus 1-jétől számított ötéves átmeneti időszakot írtak elő. Az átmeneti időszak első három évében a heti átlagos munkaidő nem haladja meg az 58 órát. A következő két évben az átlagos felső határ nem haladhatja meg az 56 órát. Bizonyos tagállamoknak engedélyezhető egy hatodik átmeneti év is, amely során az átlagos munkaidő nem haladhatja meg a heti 52 órát. Az átmeneti időszakot követően a felső határ heti 48 óra lesz.

A tagállamok és a Bizottság ötévente jelentést készítenek az irányelv gyakorlati végrehajtásáról.