RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Az egészségügyi ellátás és az idősgondozás jövője: a hozzáférhetőség, a minőség és a pénzügyi megvalósíthatóság szavatolása

A nemzeti egészségügyi ellátórendszerek mindegyike három jelentős kihívással néz szembe, ugyanis az európai társadalom öregszik, az egyre hatékonyabbá váló ellátások egyben egyre költségesebbek és az immár valódi fogyasztóvá váló betegek egyre komolyabb követelményeket támasztanak. E három kihívásra tekintettel a Bizottság három hosszú távú célkitűzést fogalmaz meg: egészségügyi ellátás mindenki számára, magas színvonalú egészségügyi ellátások és a nemzeti egészségügyi rendszerek pénzügyi megvalósíthatósága.

JOGI AKTUS

Communication from the Commission on 5 December 2001 – The future of health care and care for the elderly: guaranteeing accessibility, quality and financial viability [COM(2001) 723 final – not published in the Official Journal] (A Bizottság közleménye (2001. december 5.) – Az egészségügyi ellátás és az idősgondozás jövője: a hozzáférhetőség, a minőség és a pénzügyi megvalósíthatóság szavatolása [COM(2001) 723 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé])

ÖSSZEFOGLALÓ

Világviszonylatban az uniós egészségügyi helyzet és egészségügyi rendszerek állapota kiemelkedő, a betegség- és rokkantsági kockázatokra vonatkozó biztosítás széles körű kiterjesztésének, a magas életszínvonalnak, az életkörülmények javulásának és a hatékonyabb egészségügyi nevelésnek köszönhetően.
Az egészségügyi kiadások átfogó szintje 1970 és 1998 között a GDP 5%-áról a GDP 8%-ára emelkedett. Az állami egészségügyi kiadások hasonlóképpen számos országban a GDP-nél gyorsabban növekedtek.

AZ UNIÓS EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÓRENDSZEREK ELŐTT ÁLLÓ KÖZÖS KIHÍVÁSOK

A népesség öregedésének az egészségügyi rendszerekre és kiadásokra gyakorolt hatása

A népesség öregedését Európában két tendencia határozza meg:

  • 1970 óta a nők körében 5,5, a férfiak körében pedig közel 5 évvel nőtt a születéskor várható élettartam. Ez a változás egyben azt is jelenti, hogy megnő a „jó egészségben”, fogyatékosság nélkül eltöltött várható életévek száma;
  • növekszik az idős személyek aránya. A 2000. évi 16,1%-os adattal összehasonlítva 2050-re a társadalom 27,5%-át teszik majd ki a 65 évnél idősebbek, míg a 2000-ben a társadalom 3,6%-ának megfelelő 80 évnél idősebb személyek aránya 2050-re elérheti a 10%-ot.

Amennyiben az Eurostat referencia-forgatókönyvei beigazolódnak, az egészségügyi ellátásra fordított állami kiadások 2000 és 2050 között a GDP 0,7–2,3%-ának megfelelő mértékben emelkedhetnek.
Ennélfogva e korosztály létszámának bővülése nyomán további tartós ápolási-gondozási igényekre kell számítani.
E szükségletek fényében javítani kell az ellátási struktúrákat, a finanszírozási módszereket és a kínálat szervezését. Különösen eleget kell majd tenni a szakképzett munkaerő iránti fokozott keresletnek, mivel a szűkebb és bizonytalanabb családszerkezet egyre inkább megnehezíti, hogy az érintettek a családtagok segítségére támaszkodjanak.

Új technológiák és terápiás módszerek fejlesztése

Az új egészségügyi technológiák (génterápia, beültethető szervkultúra, új gyógyszerek...) olyan előnyöket kínálnak a betegek számára, mint a súlyos betegségek kockázatának csökkentése vagy a megelőző kezelések. Ezek az újítások ugyanakkor költségesek, és felvetik a finanszírozás kérdését. A kiadások gondos kezelésével összefüggésben ez világos, átlátható és hatékony értékelési mechanizmusok kidolgozását teszi szükségessé, mivel csak így garantálható, hogy az új termékekhez vagy terápiás módszerekhez a lehető legtöbben hozzáférjenek.

A betegek fokozott elvárásai

Fél évszázada tapasztalhatjuk, hogy az egészségügyi ellátással szemben támasztott követelmények az egy főre jutó jövedelem növekedésével arányosnál nagyobb mértékben nőnek. E követelményeket az életszínvonal és az iskolázottság szintje határozza meg. E jelenség három következménnyel jár:

  • a legmagasabb végzettséggel rendelkező betegek egészségesebb életmódot folytatnak és megelőzés-központú szemléletet alakítanak ki, aminek köszönhetően hosszú távon elkerülhetik a költséges ellátásokat. Ez az oka annak, hogy az egészségügyi ellátórendszerek egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a megelőzésre és az ismeretterjesztésre;
  • a betegek elvárják az egészségügyi ellátórendszerek színvonalának és hatékonyságának folyamatos javulását. Az információs technológiák elterjedésével pontosabban tájékozódhatnak az európai szinten elérhető ellátásokról és egyre megalapozottabb döntéseket hozhatnak;
  • a betegek szeretnék, ha az egészségügyi szakemberek és a hatóságok egyaránt partnerként és aktív szereplőként tekintenének rájuk az egészségügyi ellátórendszeren belül. Ezenkívül az egészségügyi ellátások eredményessége és minősége tekintetében fokozottabb átláthatóságot várnak.

HÁROM HOSSZÚ TÁVÚ CÉLKITŰZÉS: HOZZÁFÉRHETŐSÉG, MINŐSÉG, MEGVALÓSÍTHATÓSÁG

Az ellátórendszerek szervezéséről, finanszírozásuk módjáról (az állami/magántámogatás aránya) és az ellátási kínálatnak a lakosság szükségleteihez igazodó tervezéséről a tagállamok döntenek. Ezt a hatáskört azonban egyre inkább olyan általános kereten belül gyakorolják, amelyre több közösségi szakpolitika (kutatás, közegészségügyi politika, a személyek és szolgáltatások szabad mozgása, az államháztartás fenntarthatósága) is hatással van.
Ez a helyzet indokolja európai együttműködés kialakítását.

A Bizottság három, egyidejűleg megvalósítandó hosszú távú célkitűzést határoz meg a nemzeti rendszerekre vonatkozóan.

Hozzáférhetőség

Az egészségügyi ellátáshoz való jog az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jog. Ennek ellenére az egyes személyek gyakran csak társadalmi helyzetük függvényében élhetnek vele. Ezenfelül kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a hátrányos helyzetűek és a legszegényebbek is biztosan hozzáférjenek az egészségügyi ellátásokhoz.
A társadalmi befogadást célzó nemzeti cselekvési tervek értékeléséről szóló közös jelentés három intézkedési kategóriát javasol:

  • a betegségmegelőzés és az egészségügyi nevelés javítása (anyasági és gyermekgondozás, iskolai egészségügyi ellátás és foglalkozás-egészségügy);
  • fokozott támogatás és akár ingyenes ellátás biztosítása az alacsony jövedelműek számára;
  • a hátrányos helyzetű csoportokat, például a mentális zavarokkal küzdő, migráns, hajléktalan, alkoholista vagy kábítószerfüggő személyeket célzó intézkedések végrehajtása.

Minőség

A magas színvonalú ellátás biztosítása azt jelenti, hogy a nemzeti kormányok lehetőségeikhez mérten kötelesek megfelelő egyensúlyt teremteni az egészségügyi előnyök és a termékekre vagy kezelésekre fordított költségek között. Ezt a minőségi szempontú megközelítést az alábbi tényezők nehezítik:

  • az egészségügyi ellátási struktúrák és a kínálati szint sokfélesége, amely befolyásolja az ellátások iránti keresletet és ezáltal a kiadások mértékét;
  • a terápiás gyakorlatok változatos jellege.

Az egészségügyi ellátórendszerek és terápiás gyakorlatok összehasonlító elemzése alapján meghatározhatók a „helyes gyakorlatok”, és ezáltal elősegíthető az egészségügyi ellátórendszerek színvonalának javítása.

Pénzügyi megvalósíthatóság

Az, hogy a lehető legtöbb ember számára minőségi egészségügyi ellátást nyújthassunk, elégséges pénzügyi forrásokat kíván. Függetlenül attól, hogy egy adott tagállam hogyan szervezi saját egészségügyi ellátórendszerét, a rendszeren belül mindenképpen érezhető a felfelé irányuló költségnyomás. A tagállamok az 1990-es évek eleje óta folytatnak reformokat, elsősorban két módszert alkalmazva:

  • a kereslet szabályozása: a járulékok növelése vagy fokozott költségviselés a végső fogyasztó részéről;
  • a kínálat szabályozása: költségvetés vagy pénzügyi keretek meghatározása az egészségügyi szolgáltatók számára, szerződéses viszony kialakítása az egészségügyi ellátásokat „vevők” és „nyújtók” között.

Mindeközben sokszor nehéz különbséget tenni e reformok rövid távú hatásai és a strukturálisabb jellegű hatások között, amelyek valóban lehetővé teszik a kiadások fenntartható ütemű változását. Ez a közlemény fokozott tapasztalatcserét javasol, amely lehetővé tenné a megvalósított politikák nyomon követését, valamint hasznos eszközként szolgálna az összehasonlításhoz és az előrelépés ösztönzéséhez.

E célkitűzések elérése érdekében elengedhetetlen, hogy valamennyi érintett fél (hatóságok, egészségügyi szakemberek, szociális védelmi szervezetek, kiegészítő biztosítást nyújtó társaságok és felhasználók) közösen munkálkodjon megbízható partnerségek kialakításán.

Háttér

Ez a közlemény a (2000. márciusi) lisszaboni Európai Tanács következtetéseit követően jött létre, amelyek hangsúlyozták, hogy a magas színvonalú egészségügyi ellátás biztosításához szükség van a szociális védelmi rendszerek reformjára. A közlemény továbbá választ ad arra az Európai Tanács 2001. júniusi göteborgi ülésén megfogalmazott kérésre, hogy a 2002. tavaszi Európai Tanácsra készüljön jelentés az egészségügyi ellátással és az idősgondozással kapcsolatos javasolt iránymutatásokról.

A jogszabályban használt mutatószámok
  • Várható élettartam 2000-ben: a férfiak esetében 74,7, a nők esetében 81,1 év.
  • Várható élettartam 2050-ben (Eurostat előrejelzés): a férfiak esetében 79,7, a nők esetében 85,1 év.
  • A 65 évnél idősebbek aránya az európai népességben 2000-ben: 16,1%
  • A 65 évnél idősebbek aránya az európai népességben 2050-ben: 27,5%
  • A 80 évnél idősebbek aránya az európai népességben 2000-ben: 3,6%
  • A 80 évnél idősebbek aránya az európai népességben 2050-ben: 10%

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

Communication from the Commission of 20 April 2004, Modernising social protection for the development of high-quality, accessible and sustainable health care and long-term care: support for the national strategies using the "open method of coordination" [COM(2004) 304 final – not published in the Official Journal] (A Bizottság közleménye (2004. április 20.) – A szociális védelem korszerűsítése a magas színvonalú, hozzáférhető és fenntartható egészségügyi ellátás és tartós ápolás–gondozás fejlesztése érdekében: a nemzeti stratégiák támogatása a „nyitott koordinációs módszer” alkalmazásával [COM(2004) 304 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]).
Ez a közlemény javaslatot tesz a nyitott koordinációs módszernek az egészségügyi ellátásra és a tartós ápolás–gondozásra történő kiterjesztésére. Ez olyan keret létrehozását teszi lehetővé, amely előmozdítja a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjét, támogatva ezáltal az tagállamoknak az egészségügyi ellátás és a tartós ápolás–gondozás reformját célzó erőfeszítéseit.

A Bizottság és a Tanács közös jelentése (2003. március 13.) az egészségügyi ellátás és az idősgondozás jövőjével kapcsolatos nemzeti stratégiák támogatásáról (DE ) (EN ) (FR )).
A barcelonai Európai Tanács (2002) felkérte a Bizottságot és a Tanácsot, hogy alaposabban vizsgálják meg a hozzáférés, a minőség és a pénzügyi megvalósíthatóság kérdéseit. A tagállamok számára kérdőívet küldtek, amelynek révén adatokat gyűjtöttek a három említett célkitűzéssel kapcsolatos megközelítésükről. A közös jelentés a tagállamok által erre a kérdőívre adott, 2002. évi válaszok alapján készült.
A 2003. márciusi Európai Tanács keretében a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács március 6-án, a Gazdasági és Pénzügyi Tanács pedig március 7-én jóváhagyta a közös jelentést.

Utolsó frissítés: 14.10.2005
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére