RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 23 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  BG - CS - ET - GA - LV - LT - HU - MT - PL - RO - SK - SL

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód

Az irányelv általános keretet hoz létre, amely biztosítja, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés, az előmenetel, a szakképzés, a foglalkoztatási és munkakörülmények, valamint a szervezeti tagság tekintetében az Európai Unió polgárai vallási hovatartozásuktól, meggyőződésüktől, esetleges fogyatékosságuktól, életkoruktól vagy szexuális irányultságuktól függetlenül egyenlő bánásmódban részesüljenek.

JOGI AKTUS

A Tanács 2000. november 27-i 2000/78/EK irányelve a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról.

ÖSSZEFOGLALÓ

A hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem jelentős kihívás az Európai Unió számára. Az Európai Unió ugyanis a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tisztelete, valamint a jogállamiság elvein alapul. Következésképpen az Uniónak minden szükséges intézkedést meg kell tennie, hogy felvegye a harcot a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája ellen, különösen, ha arra a munkahelyen vagy a munkaerőpiacon kerül sor.

A foglalkoztatás és a munkavégzés a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség kulcselemei, s jelentősen hozzájárulnak a polgároknak a gazdasági, társadalmi és kulturális életben való teljes jogú részvételéhez. Ennek ellenére a foglalkoztatási és a munkaerőpiacon a hátrányos megkülönböztetés számos esetével találkozhatunk.

Az EK-Szerződés 13. cikke, amelyet az Amszterdami Szerződés vezetett be, különleges jogkörökkel ruházza fel a Közösséget a nemen, fajon vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére.

A tagállamokban tilos a foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés. E tilalom alkalmazási köre, tartalma és végrehajthatósága azonban az egyes tagállamokban számottevően eltér. Az irányelv célja ezért az, hogy ezen a területen általános jellegű minimális követelményi keretet hozzon létre.

Hatály

Az irányelv az alábbi területeket érinti:

  • munkavállaláshoz vagy önálló vállalkozáshoz való hozzájutás feltételei, beleértve az előmenetelt is;
  • szakképzés;
  • alkalmazási és munkakörülmények (beleértve a díjazást és az elbocsátást);
  • tagság vagy részvétel a munkaadók vagy a munkavállalók szervezeteiben vagy bármely más szervezetben.

Az irányelvet mind a köz-, mind a magánszférára alkalmazni kell, beleértve a köztestületeket, valamint a fizetett és az önkéntes munkát egyaránt.

A hátrányos megkülönböztetés fogalma

Az irányelv egyaránt tiltja a közvetlen hátrányos megkülönböztetést (eltérő bánásmód valamely konkrét tulajdonság alapján), valamint a közvetett hátrányos megkülönböztetést (ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy adott személyt vagy személyek meghatározott csoportját hátrányosan érinthet, vagy hátrányos megkülönböztetésre ösztönöz). A zaklatás, amely ellenséges környezetet teremt, hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Az egyenlő bánásmód elvének a fogyatékos személyekkel kapcsolatban történő végrehajtása céljából az irányelv ésszerű intézkedéseket ír elő. Ezek azonban csak akkor kötelezőek, ha megvalósításuk nem jár indokolatlan nehézségekkel.

A megengedett eltérő bánásmód esetei

  • Meghatározó foglalkozási követelmény

Bizonyos esetekben igazolható az eltérő bánásmód, ha a munkakör jellege vagy a munkavégzés körülményei ezt indokolják.

  • Az életkoron alapuló eltérő bánásmód

Az ilyen jellegű eltérő bánásmód elfogadható, amennyiben objektíven igazolt, megfelelő és egy törvényes munkaerő-piaci cél megvalósításához szükséges (a fiatalok vagy az idős munkavállalók védelmének biztosítása, a szakmai tapasztalat idejére vonatkozó követelmény meghatározása stb.).

  • Pozitív intézkedések

A tagállamok fenntarthatnak és elfogadhatnak olyan intézkedéseket, amelyek célja a meglévő egyenlőtlen helyzetek megakadályozása vagy helyreállítása (a fiatalok beilleszkedését, a foglalkoztatás és a nyugdíjazás közötti átmenetet stb. elősegítő intézkedések).

Minimumkövetelmények

Az irányelv tartalmaz egy „visszalépést kizáró” záradékot azokra a tagállamokra vonatkozóan, amelyek az irányelvben meghatározottaknál fokozottabb védelmet biztosító jogszabályokat írnak elő.

Jogorvoslat és végrehajtás

Annak ellenére, hogy a közösségi jog megerősíti a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvét, az elv gyakorlati alkalmazása rendkívül nehéznek bizonyult. E nehézségeket figyelembe véve az irányelv egy sor olyan mechanizmust ír elő, amelyek révén biztosítható a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemhez kapcsolódó jogok hatékony érvényesítése.

Ezek a mechanizmusok a következőkön alapulnak:

  • a jogvédelem javítása a bírói vagy az egyeztetési eljárásokhoz való jobb hozzáférés megerősítése révén (egyénileg, valamint a különböző szervezetek számára is lehetővé téve, hogy egy sértett nevében gyakorolják ezeket a jogokat);
  • a bizonyítási teher áthárítása: ha olyan tények nyertek bizonyítást, amelyek alapján megkülönböztetés valószínűsíthető, a bizonyítási teher visszaszáll az alperesre, a 97/80/EK irányelvvel, valamint a Bíróságnak a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés kérdéséhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlatával összhangban;
  • a megkülönböztetést elszenvedők védelme a megtorlással és különösen az elbocsátással szemben;
  • az irányelv elfogadását követően megfelelő tájékoztatás annak rendelkezéseiről a szakképzési és oktatási intézmények számára, illetve a munkavégzés helyén.

A hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemben rendkívül fontos szerepet játszanak a szociális partnerek. Éppen ezért a tagállamoknak meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket, hogy – a munkahelyi gyakorlat figyelemmel kísérése, a magatartási kódexek létrehozása, a tapasztalatok és a bevált módszerek cseréje stb. révén – elősegítsék a szociális partnerek közötti párbeszédet.

A megkülönböztető jellegű nemzeti rendelkezéseket el kell törölni vagy semmissé kell nyilvánítani. A tagállamok meghatározzák az egyenlő bánásmód elvének megsértése esetén alkalmazandó szankciókat.

A tagállamok legkésőbb a hatálybalépést követő két éven belül, azt követően pedig ötévenként tájékoztatják a Bizottságot minden olyan információról, amelyre a Bizottságnak szüksége van ahhoz, hogy az irányelv végrehajtásáról jelentést készítsen az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Az irányelv tartalmaz egy hatásvizsgálati űrlapot, amely a vállalatokra, különösen a kkv-kra gyakorolt hatásokat méri fel.

Háttér

Az irányelv a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet célzó intézkedéscsomag része. Az irányelven túl a csomag tartalmazza a meghozott intézkedés általános keretét ismertető bizottsági közleményt, a faji és etnikai származás szerinti egyenlő bánásmódról szóló irányelvet, valamint a megkülönböztetés elleni küzdelem intézkedési programját a 2001 és 2006 közötti időszakra vonatkozóan.

Az irányelv nem foglalkozik a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetéssel, mivel ezt az elvet önálló közösségi jogszabályok tárgyalják (elsősorban a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK irányelv, valamint a valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 86/613/EGK irányelv).

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktus Hatálybalépés Az átültetés határideje a tagállamokban Hivatalos Lap
2000/78/EK irányelv

2000.12.2.

2003.12.2.

HL L 303., 2000.12.2.

Utolsó frissítés: 11.04.2007
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére