RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A sportolók szabad mozgása

A szabad mozgáshoz való jog egyike a legfontosabb jogoknak azok közül, amelyeket az Európai Unió (EU) biztosít polgárai részére. Ez a jog a profi és az amatőr sportolókra is vonatkozik. Következésképpen az uniós jog tiltja az állampolgárságon alapuló közvetlen megkülönböztetést, illetve a szükségtelen vagy aránytalan közvetett megkülönböztetést, valamint egyéb olyan akadályokat, amelyek a sportolók szabad mozgáshoz való jogát gátolják.

A szabad mozgáshoz való jog egyike az Európai Unió (EU) által a polgárai részére biztosított alapvető szabadságjogoknak. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 18. cikke tiltja állampolgárság alapján történő megkülönböztetést, amely olyan helyzetekben is érvényes, amikor az európai uniós polgárok az EU-tagállamok területén a szabad mozgás és tartózkodás jogát gyakorolják (EUMSz. 21. cikk). A Szerződés továbbá biztosítja a munkavállalók szabad mozgását az EU területén belül, amely magában foglalja az EU-tagállamok munkavállalói közötti, állampolgárság alapján történő megkülönböztetés eltörlését (EUMSz. 45. cikk), valamint biztosítja a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát (EUMSz. 49. és 56. cikk).

E rendelkezések a profi és a félprofi sportolókra (mint munkavállalókra), más sportszakemberekre, mint pl. oktatókra és edzőkre (mint szolgáltatókra) és az amatőr sportemberekre (mint uniós polgárokra) is vonatkoznak. A Bizottság azonban az uniós jog végrehajtásának keretein belül, az EUMSz. 165. cikkében foglaltak szerint elismeri a sport sajátos jellegét. Ezért a szabad mozgás elvével kapcsolatban körülhatárolt és arányos korlátozásokat fogad el a következőkre tekintettel:

  • a nemzeti sportolók nemzeti csapatversenyekre való kiválasztása;
  • a versenyeken részt vevők számának korlátozása;
  • az átigazolási határidők rögzítése a csapatsportokban.


Profi sportolók szabad mozgása

Noha a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatályba lépése az EU számára a sport terén összehangoló, kiegészítő és támogató hatáskört biztosít (EUMSz. 165. cikk), a sport továbbra is nemzeti hatáskör marad, és gyakran a sportszövetségek hirdetik ki a sportra nézve irányadó szabályokat. Amikor azonban a profi és félprofi sportolók tevékenységei jövedelemmel járó munkavállalást foglalnak magukba, ezekre a szabályokra a munkavállalók szabad mozgásáról szóló uniós jog érvényes, amint azt az Európai Unió Bírósága (EB) már több alkalommal is kimondta határozataiban.

Az EB leginkább figyelemre méltó döntése az 1995. évi Bosman-ügy kapcsán született, amely többek között érintette az átigazolási szabályokat mint a szabad mozgást gátló akadályokat és az állampolgársági kvótákat mint a közvetlen hátrányos megkülönböztetés egy formáját.
 Bosman belga labdarúgó – akinek lejárt a szerződése egy belga klubbal – úgy vélte, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) átigazolási rendszere akadályozta meg átigazolását egy francia klubhoz. Keresetet nyújtott be klubja, a Belga Labdarúgó Szövetség és az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) ellen azon az alapon, hogy az átigazolási rendszer és az állampolgárságra vonatkozó szabályok diszkriminatívak és érvénytelenek, mert megsértik a munkavállalók EU-n belüli szabad mozgáshoz való jogát. Az EB úgy vélte, hogy az átigazolásokat és a állampolgárságot szabályozó előírások valóban alkalmasak a játékosok szabad mozgásának akadályozására. Ezért az EB úgy találta, hogy a klub nem akadályozhat meg abban egy olyan játékost, aki egy uniós ország állampolgára, hogy szerződésének lejártakor egy másik EU-tagállam klubja alkalmazza, illetve nem is nehezítheti meg az ügyet azáltal, hogy az új klubot arra kötelezi, hogy az előző klubnak átigazolási, edzési vagy fejlesztési díjat fizessen. Mindemellett az ítélet szerint nem engedélyezettek az olyan állampolgárságon alapuló szabályok, amelyek értelmében a klub korlátozott számban küldhet pályára másik EU-tagállamból származó, hivatásos játékosokat.

A profi sportolók letelepedésének és szolgáltatásnyújtásának szabadsága

A nemzeti képzési szabályok és a sportolói hivatásokra vonatkozó képesítések igen eltérőek. Ezek a szabályok a körülményektől függően a szövetségi sporthatóságok, iskolai és egyetemi rendszerek, állami hatóságok, vagy akár szakmai szervezetek hatáskörébe tartoznak. Ezenkívül a sportolói hivatások gyakorlásához szükséges követelmények országonként különböznek. Egyes EU-tagállamokban állami oklevélhez kötik az oktatás és képzés területén való munkavállalást, míg más uniós országokban az oklevél nem szükséges ahhoz, hogy valaki sportszakemberként dolgozzon. Bizonyos esetekben ezek a különbségek is gátolhatják a sportszakemberek szabad mozgását és konfliktusokhoz vezethetnek: egy adott EU-tagállam szakemberei úgy vélhetik, hogy fel kell venniük a versenyt saját országuk területén tevékenykedő, más EU-tagállamból származó oktatókkal, akik eltérő képzésben részesültek vagy egyáltalán nem is részesültek képzésben.

A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának keretén belül a szakmai képesítések elismerésére használt általános rendszer bizonyos szinten megoldást jelent a problémára. Ez a rendszer a szabályozott szakmákra, azaz a nemzeti oktatási rendszer által kibocsátott oklevéllel vagy más képesítéssel rendelkezők számára fenntartott szakmai tevékenységekre vonatkozik. Ebben az értelemben a sport területén is érvényes bizonyos szakmai tevékenységekre (például síoktatók). Ez az az eset, amikor az oklevél birtoklását a sportszakma gyakorlásához törvény írja elő. Ez a rendszer magában foglalja, hogy a fogadó EU-tagállam nem tagadhatja meg az engedélyt a szakma gyakorlására egy másik uniós ország állampolgárától, ha az a szakma gyakorlásához a saját országában elismert képesítéssel rendelkezik. Kivételt képeznek azonban a képzettség szintjére és a képzés időtartamára vonatkozó, jelentős különbségek.

A nemzeti szövetségek vagy más sportszervezetek által kibocsátott sportképesítések is ennek a rendszernek a hatáskörébe tartoznak, amennyiben ezek a szervek e képesítések kibocsátására hivatalos engedélyt kaptak az állami hatóságoktól.

Utolsó frissítés: 19.04.2011
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére