RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Az euró-készpénzcsere bevezetésével kapcsolatos műveletek mérlege

Ebben a közleményben a Bizottság részletes mérleget készített az euróbankjegyek és -érmék tényleges bevezetésével kapcsolatos műveletekről. A közlemény összegzi az Eurobarométer kutatásainak eredményét, amely az állampolgárok és vállalatok véleményére volt kíváncsi a pénznemcsere kapcsán.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye az Európai Tanácsnak – „Review of the introduction of Euro notes and coins” (Az euró-készpénzcsere bevezetésével kapcsolatos műveletek mérlege) [COM(2002) 124 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

Az euró-készpénzcsere a történelem legnagyobb pénznemcseréjének számít. Több mint 15 milliárd bankjegyet és 51 milliárd érmét gyártottak, és ezekkel cserélték le a nemzeti forgalomban lévő 9 milliárd bankjegyet és 107 milliárd érmét. A művelet 2001. szeptember eleje és 2002. február vége között nehézségek nélkül lezajlott, így jelentős sikerként könyvelhető el.

A nagy siker részben az intézmények közötti tökéletes koordinációnak köszönhető. Az Európai Bizottság ajánlásai és javaslatai jelentős löketet adtak a folyamatnak, valamit koordinálták a részt vevő tagállamok tevékenységét. A Bizottság egy, a tagállamok közigazgatási vezetőiből és a pénzügyminisztériumok kommunikációért felelős igazgatóiból álló hálózatot alakított ki. A Bizottság információs pontként is működött. Az Európai Központi Bank (EKB) hatékonyan koordinálta a nemzeti központi bankok tevékenységét. Az euró megfelelő bevezetése érdekében mozgósítani kellett a pénzügyi intézeteket, az értékesítési pontokat, a rendvédelmi szerveket, a közlekedési vállalatokat és elsősorban az európai állampolgárokat, akik együttműködése elengedhetetlen volt a művelet sikeres lefolyásához. Az állampolgárok tájékoztatására a Bizottság, a minisztériumok, a bankok és a szakmai egyesületek 1996 és 2001 között több mint félmilliárd eurót költöttek tájékoztató kampányokra.

A kiváló szervezésnek köszönhetően az euróérmék és -bankjegyek bevezetése és a nemzeti pénznem bevonása a tervezettnél gyorsabb ütemben történt. Január első hete után a készpénzben történő kifizetések legnagyobb része már euróban folyt, és a nemzeti pénznem forgalma a második hét után már csak minimális volt.

A műveletek menete

Az elő- és továbbszállítási műveletek mérlege: 2001 szeptemberétől kezdve a bankok és az értékesítési pontok fogadni tudták az első érméket és bankjegyeket az elő- és továbbszállítási műveletekben. A tagállamok szabadon választhatták meg a műveletek kezdési időpontját. December 31-ig 132,1 milliárd eurót, azaz a nyomtatott bankjegyek 21%-át osztották szét a bankok között. Ami az érméket illeti, szeptember és december között az érmék 73%-át osztották szét a bankok között, bár a tagállamok között voltak különbségek. Minden művelet zökkenőmentesen zajlott.

Továbbszállítás: Az értékesítési pontokat több országban már szeptemberben elkezdték ellátni bankjegyekkel és érmékkel. A vállalatoknak felajánlották azt a lehetőséget, hogy azokat először kis mennyiségben szállítják ki, így felkészíthetik a kasszánál dolgozókat a változásra, ezzel azonban nagyon kevesen éltek. Összességében véve az euróövezet 2,8 millió értékesítési pontja vett részt – igen egyenetlen formában – a továbbszállítási folyamatokban. Miközben Írországban gyakorlatilag minden értékesítési pontot elláttak az új pénznemmel, Olaszországban ez az arány 10% alatt volt. A bankok a beérkezett bankjegyeknek átlagosan csak 9%-át (értékben kifejezve) osztották szét. Az érmék esetében a helyzet valamivel jobb volt. Érdemes megjegyezni, hogy azok a tagállamok voltak a legsikeresebbek, amelyek ösztönzőket építettek a rendszerbe, vagy pedig megpróbálták csökkenteni a logisztikai nehézségeket (Németország, Írország, Hollandia, Ausztria).

Érmék: Az állampolgároknak december közepétől lehetőségük volt kis érme-kezdőkészleteket vásárolni – tagállamtól függően eltérő áron –, hogy megismerkedjenek az új érmékkel. Ezek a kezdőkészletek nagy sikert arattak, és a lakosság lelkesen vásárolta őket. Több mint 150 millió kezdőkészletet adtak így el. A félelmek ellenére az állampolgárok tökéletesen tiszteletben tartották azt a tiltást, miszerint január elseje előtt nem használhatják az érméket. Csak néhány elszigetelt esetet jeleztek automatákkal kapcsolatban.

Az előszállítás globális mérlege szerint összesen 6 milliárd bankjegyet (a nyomtatott bankjegyek 40%-át) és 37,5 milliárd érmét (a vert érmék 73,5%-át) osztottak szét. Az előszállítás sikere döntően hozzájárult az euróban végzett műveletek gyors beindulásához 2002 elején.

A bankjegyek és érmék elosztása 2002 januárjában: Az új érmék és bankjegyek elosztása elsősorban az ATM-es készpénzfelvétellel, a pénzintézetek ügyintézési pontjainál és az értékesítési pontokban a különbözet visszaadásával történt. 2002. január elsején az ATM-ek átlagosan 80%-a eurót adott ki. Január 4-én gyakorlatilag minden ATM eurót adott ki. A művelet alapvetően jól zajlott, kivéve néhány olaszországi és finnországi problémát. Az első napokban a pénzkivételek száma nagyon magas volt az állampolgárok lelkesedése és kíváncsisága miatt, majd két hét múlva normális szintre csökkent. Egyetlen automatánál sem tapasztaltak komoly feltöltési problémát.

A régi pénznemek cseréje: Január első tíz napjában rengeteg állampolgár rohamozta meg a bankokat azért, hogy a régi pénznemet beváltsa, vagy eurót vegyen ki, így sorok alakultak ki. Bizonyos országokban ez a szétosztási mód gyakoribb volt, mint az ATM-ek használata. Németországban, Spanyolországban és Luxemburgban a bankok már január elsején kinyitottak.

A kereskedők szerepe: A kereskedők által visszaadott különbözet a kasszák készpénztartalékainak erőteljes feltöltését igényelte, mivel nem lehetett a régi pénznemben visszaadni. Az értékesítési pontok legnagyobb része tiszteletben tartotta ezt a szabályt. Az értékesítési pontok bankjegyekkel és érmékkel való ellátása az első hét során feszültségekkel terhes volt, mivel nagyon sok ügyfél nagy címletben fizetett a vásárláskor. Elkerülhetetlen volt a hosszú sorok kialakulása. Az euróövezet 7585 szolgálatban lévő pénzszállító autója ezekben a napokban maximális kapacitáson dolgozott. Általában csak elszigetelt esetekben jelentkezett bankjegy- vagy érmehiány bizonyos címletekből. A tagállamok központi bankjai szükség esetén kölcsönösen segítették egymást. Ez történt Franciaországgal is, amely Spanyolországtól 100 millió ötven centes érmét kapott, valamint a Portugál Nemzeti Bankkal, amely az eurórendszertől kapott több millió különböző címletű bankjegyet.

A mérleg tehát pozitív, mivel a három csatorna kombinálása az egységes pénznem nagyon gyors szétosztását tette lehetővé az euróövezet 300 millió lakosa között.

Az euró használata készpénzfizetéskor: Az első napokban a fogyasztók inkább régi pénznemben fizettek, mielőtt az eurót kezdték volna használni. A régi pénznemek hamar kikerültek a forgalomból, mivel az értékesítési pontok euróban adtak vissza, így „porszívó” szerepet játszottak a régi pénznemek összegyűjtésében. Január 2-án az eurós kifizetések 20%-on álltak, 4-én 55%-on és 16-án 95%-on. A készpénzes kifizetések január első két hetében megugrottak, majd a régi pénznemek gazdasági forgalomból történő kivonása után normalizálódott a helyzet. Minden más alkalmazás, mint például a számlák, kártyák és elektronikus fizetési pontok pénznemének átállítása kielégítő volt. Írország és Hollandia váltottak a leggyorsabban az eurós kifizetésre, és január 8. és 10. között gyakorlatilag minden kifizetést átállítottak euróra. Belgium, Spanyolország és Franciaország ugyanebben az időszakban alig lépte túl a 70%-os határt.

A nemzeti valuták bevonása: A nemzeti valuták bevonása gyakorlatilag néhány hét alatt megtörtént. Január 11-re a december 31-én még forgalomban lévő bankjegyek egyharmadát már bevonták, és február 8-án meghaladták a 75%-os határt. A nemzeti valuták tényleges forgalma sokkal alacsonyabb volt: a bankjegyek felhalmozódtak az átmeneti raktárakban, és ez a központi bankokban a bankjegyek késedelmes megszámolásához vezetett.

Az érmék bevonása: Az érmék bevonása még lassúbb ütemben történt: február 22-én a régi érmék csak 27,9%-át (értékben kifejezve) vonták be. Ez annak tudható be, hogy az érméket raktárakban helyezték el, és a megszámolásuk késett. A figyelemfelhívó kampányok segítségével a központi bankok már a 2001. év során bevonták a forgalomban lévő érmék közel 9%-át. Mára egyértelművé vált, hogy a bankjegyek egy részét és különösen az érmék jelentős részét már sosem fogják bevonni, mert ezek vagy elvesztek, vagy pedig gyűjtők őrzik azokat. A tagállamok legnagyobb részében a régi valuták beváltását meghatározott időponthoz kötötték. (Táblázat az oldal alján.)

Az euró-készpénzcsere bevezetésével kapcsolatos egyéb kérdések

Árstabilitás: A fogyasztók körében végzett felmérések azt mutatják, hogy az állampolgárok jelentős része (67%-uk) úgy véli, hogy az euróra történő áttérés során az árakat gyakran felfelé kerekítették, míg 28%-uk úgy gondolja, hogy az árnövelések és árcsökkentések kiegyenlítik egymást. Csak 1,9%-uk gondolja azt, hogy az árakat lefelé kerekítették. Az Eurostat által nyilvánosságra hozott inflációs értékek azt mutatják, hogy bár az éves infláció 2%-ról 2,7%-ra nőtt december és január között, ez azonban olyan, nem az euróhoz köthető tényezők miatt következett be, mint bizonyos adó- és járulékemelések, valamint a kőolaj, a gyümölcsök és zöldségek árának emelkedése. Az Eurostat szerint az euró bevezetése a havi árváltozás csak 0–0,16%-át teszi ki. Az önkéntes árstabilitási egyezményeket is általában tiszteletben tartották.

Biztonsági kérdések: A példátlan mértékű pénzszállítás és a forgalomban lévő érmék és bankjegyek megkétszereződése ellenére az incidensek száma jóval a normális alatt maradt. Szeptember és december között 27 bankjegyrablást és 17 érmerablást jelentettek. A biztonsági intézkedések végrehajtásának hatékonysága nagyon kielégítő volt.

Gyártási minőség: A bankjegyek és érmék minőség-ellenőrzése nagyon hatékony volt. Csak néhány ritka esetben fedeztek fel meghibásodást, azonban annak lehetősége, hogy valaki hibás érmét vagy bankjegyet kap, rendkívül alacsony volt. Bírálták az 1 és 2 eurós érmék nikkeltartalmát, azonban a tesztek azt bizonyították, hogy az allergizáló hatás kizárható.

Hamisítás: Az európai pénznem bankjegyei és érméi jobban védve vannak a hamisítás ellen, mint bármelyik régi nemzeti valuta. Ami a bankjegyeket illeti, januárban csak körülbelül ötven hamisítási ügyre derült fény – ami rendkívül alacsony szám –, és csak két rossz minőségű érmeutánzatot azonosítottak.

Az automaták átállítása: Az automaták átállítása nem ment eléggé olajozottan. Több működtető alábecsülte a nemzeti valuták lecserélődésének sebességét, és így veszteséget könyveltek el, mivel az automaták egy részét nem alakították át. A késlekedést nem lehetett gyorsan behozni, mivel nem állt rendelkezésre elegendő képzett személyzet. Ami az euróövezet más tagállamaiban készült érmék elfogadását illeti, csak néhány elutasítást jelentettek az automaták nem megfelelő beállítása miatt.

Az euró bevezetése harmadik országokban: 2001 decemberében 26 euróövezeten kívüli központi bankba és a pénzintézetbe körülbelül 4 milliárd eurót szállítottak, így biztosítva, hogy már január első napjaiban elérhetőek legyenek az euróbankjegyek. Több nemzeti valuta – többek között a német márka – Közép- és Kelet-Európában továbbra is használatban maradt. E bankjegyek bevonása 2001-ben megkezdődött.

Az állampolgárok reakciói

Az állampolgárok általában pozitívan ítélik meg az előkészítő szakasz hatékonyságát: átlagosan háromnegyedük úgy véli, hogy a 2002. január elsejére való felkészülés jól vagy nagyon jól sikerült. Többségük úgy gondolja, hogy a bankszámlák euróra történő korai átállítása hozzájárult a jó előkészítéshez. Ami az euró kezelését illeti, január végén minden ötödik megkérdezett mondta azt, hogy nehézségei voltak (csak minden harmincötödik számolt be rendkívüli nehézségekről). Nyolc országban (Németország, Spanyolország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália, Finnország) a megkérdezettek túlnyomó többsége semmilyen nehézségről nem számolt be. Az állampolgárok legnagyobb részének nem okozott nehézséget a különböző érmék felismerése vagy kezelése. Az egyetlen kivétel Írország volt.

Az euróra történő mentális áttérés: Az euróra történő áttérés a lakosság 77%-ában semmilyen változást nem indított el a vásárlási szokásaikat illetően. A fogyasztóknak gyakran nehezükre esik az árakat euróban megjegyezni. Így többségük (45%) még mindig a régi nemzeti valutában számol, míg csak 28% tért át az euróban történő számolásra. Ugyanakkor azonban az emberek kevésszer használták a számológépeket és az átszámoló programokat. A többség azt szerette volna, ha az árak párhuzamos feltüntetése megszűnt volna a pénznemek párhuzamos használatának időszakával. Az eredmények azonban országonként nagyon eltérőek.

Általános megelégedettség: Az állampolgárok 60%-a összességében úgy gondolja, hogy az egységes pénznemre történő áttérés több előnnyel jár, mint hátránnyal. Ez a gondolat még hangsúlyosabban jelenik meg a 24 évnél fiatalabbak körében. Ezenfelül a nagy többség európaibbnak érzi magát az euró miatt. Öt megkérdezettből négy úgy gondolja, hogy az euróra történő áttérés jól vagy nagyon jól zajlott le. Végül pedig az állampolgárok több mint kétharmada elégedett azzal, hogy az euró a hivatalos pénznemük, és csak Németországban, Görögországban és Ausztriában regisztráltak magasabb elégedetlenségi arányt.

A kis- és középvállalkozások (kkv-k) alkalmazkodása

Általában véve nem igazolódtak azok a félelmek, miszerint a kkv-k nem készültek fel megfelelően az áttérésre. Még a késésben lévő kkv-k is sikeresen áttértek az egységes pénznemre az utolsó pillanatban. Az euróra való áttérés pillanatában a kkv-k 95%-a már euróban vezette a könyvelését. A kkv-k legnagyobb része azt nyilatkozta, hogy az euróra való áttérés során nem tapasztaltak problémákat. Ritka esetben gondok léptek fel az informatikai rendszerekben, az árak megállapításában vagy kiírásában, illetve a számlázásban. Összességében azonban nem voltak kellemetlen meglepetések, és a kkv-k 95%-a úgy értékelte, hogy az áttérés a tervnek megfelelően vagy könnyebben zajlott le. Minden ötödik vállalkozás arra számít, hogy az euró pozitív hatással lesz a tevékenységére.

Az áttérés számokban: a legfőbb tagállami intézkedések

Bankokban történő átváltás a törvényes fizetőeszközi minőség hatályának lejárta utánA központi bankok által fizetett visszatérítés a törvényes fizetőeszközi minőség hatályának lejárta után
Belgium2002.12.31.Bankjegyek: korlátlan
Érmék: 2004.12.31.
Németország2002.2.28.korlátlan
Görögországaz egyes bankok hatásköreBankjegyek: 2012.3.1.
Érmék: 2004.3.1.
Spanyolország2002.6.30.korlátlan
Franciaország2002.6.30.Bankjegyek: 2012.2.17.
Érmék: 2005.2.17.
Írországnincs még döntéskorlátlan
Olaszország2002.6.30.2012.3.1.
Luxemburg2002.6.30.2004.12.13.
Hollandia2002.12.31.Bankjegyek: 2032.1.1.
Érmék: 2007.7.1.
Ausztria2002.2.28.korlátlan
Portugália2002.6.30.Bankjegyek: 2022.12.30.
Érmék: 2002.12.30.
Finnországaz egyes bankok hatásköre2012.2.29.
Utolsó frissítés: 14.09.2005
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére