RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Kormányzás és fejlesztés

Az Európai Unió javaslata szerint sokkal gyakorlatiasabb, párbeszéden és a kapacitásfejlesztésen alapuló megközelítésre van szükség a fejlődő országok kormányzásának támogatása területén. Az Unió hangsúlyozza, hogy nincsen egységes megoldás, és testre szabott megközelítést javasol minden egyes ország esetében.

JOGI AKTUS

Communication from the Commission to the Council, the European Parliament and the European Economic and Social Committee - Governance and development [COM(2003) 615 final – not published in the Official Journal] (A Bizottság közleménye (2003. október 20.) a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak – Kormányzás és fejlesztés [COM(2003) 615 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]).

ÖSSZEFOGLALÓ

Ennek a közleménynek az a célkitűzése, hogy megfelelő válaszokat adjon különböző körülmények között az alábbiak megvalósítása érdekében:

  • az intézmények kapacitásának fejlesztése és a partnerországok felelősségvállalásának növelése a megfelelő programok és reformok kidolgozásában és végrehajtásában;
  • szinergia és koherencia biztosítása az EU erre a területre vonatkozó különböző eszközei és politikái között;
  • a különböző adományozók közötti komplementaritás és koordináció biztosítása;
  • az emberi jogok védelmének és a demokrácia, a felelősségteljes kormányzás, valamint a jogállamiság támogatásának elősegítése.

A közlemény hangsúlyozza, hogy nincsen egységes megoldás, és testre szabott megközelítést javasol minden egyes fejlődő ország esetében. Ennek megfelelő három helyzetet különböztet meg: hatékony partnerség, problémás partnerség és konfliktus utáni helyzetek. A politikai iránymutatásokat e három forgatókönyv alapján kell megfogalmazni.

Hatékony partnerség

A legtöbb adományozóhoz hasonlóan a Bizottság is elsősorban a jól teljesítő országoknak nyújt támogatást a segítségnyújtás hatékonyságának növelése érdekében. Hatékony partnerségi viszony esetében a kormányok elkötelezik magukat a fejlődés és a felelősségteljes kormányzás nemzetközi keretek között meghatározott célkitűzései mellett. Még ha az intézményi kapacitás nem is megfelelő, figyelembe veszik a reformfolyamatok melletti politikai elkötelezettséget.

A tevékenységeknek elsősorban az alábbiakra kell irányulniuk:

  • folytatólagos és hatékony párbeszéd ezekkel az országokkal;
  • a demokratikus kormányzás, a polgárok részvételének, valamint az igazságszolgáltatáshoz való jog támogatása;
  • az emberi jogok előmozdítása;
  • a közintézmények átláthatóságának, elszámoltathatóságának és hatékonyságának növelése;
  • a civil társadalom politikák kidolgozására irányuló vitafolyamatokban való részvételi képességének javítása.

A közlemény példaként említi a földközi-tengeri térség országait, egyes afrikai országokat, valamint a kelet-európai és közép-ázsiai országokat.

Problémás partnerség

A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az adományozók ne mondjanak le azoknak a problémás partnereknek a támogatásáról, amelyeknek kormányai nem kötelezték el magukat a szegénység csökkentése, valamint a fenntartható fejlődés támogatása és a felelősségteljes kormányzás mellett. Ilyen esetekben a fejlesztési együttműködést részben vagy teljes egészében felfüggesztik. Azonban nem ezeknek az országoknak a különösen veszélyeztetett népességének kellene elszenvedniük kormányaik helytelen viselkedésének következményeit. Egy ilyen ország elszigetelődése magában rejti a szélsőségesség, a terrorizmus veszélyét, nem beszélve ennek regionális következményeiről. Egy ilyen ország összeomlása hosszú távon csak még nehezebb és költségesebb újjáépítést eredményezne. Ezek a tények mind az adományozók teljes visszalépése ellen szólnak. Az adományozóknak tehát csatlakozási pontot és megfelelő módot kell találniuk az együttműködésre a problémák gyökerének felszámolása érdekében, amely gyakran a szegénység miatt kialakult nem megfelelő kormányzás.

A tevékenységeknek elsősorban az alábbiakra kell irányulniuk:

  • a humanitárius segítségnyújtás és élelmiszersegély;
  • segítségnyújtás a civil társadalom által végrehajtott tevékenységekhez;
  • párbeszéd a hatóságokkal annak érdekében, hogy olyan intézkedések szülessenek, amely lehetővé teszi egy hatékonyabb együttműködés kialakítását;
  • nemzetközi vagy regionális szinten indított politikai kezdeményezések annak érdekében, hogy tartós megoldás szülessen a problémák vagy a válság megszüntetésére.

A közlemény példakánt Észak-Koreát, Angolát és Bangladest említi.

Konfliktus utáni helyzetek

Megállapítható, hogy konfliktus utáni helyzetben a közintézmények nem megfelelően vagy egyáltalán nem működnek. A konfliktushelyzetből kifelé tartó országok esetében fennáll a veszélye az újbóli ellenségeskedésnek. Becslések szerint a konfliktushelyzetből kifelé tartó országok 50%-a hadat viselő ország. Ilyen helyzetben az adományozók mielőbbi elkötelezettsége szükséges.

A tevékenységeknek elsősorban az alábbiakra kell irányulniuk:

  • a konfliktus alapvető okainak azonosítása és hajlandóság a válaszadásra;
  • megbékélési folyamat végrehajtása;
  • a sürgősségi segítségnyújtás, a helyreállítás és a hosszú távú fejlesztés összekapcsolása;
  • semleges humanitárius segítségnyújtás.

A közlemény példaként Guatemalát és Ruandát említi.

Párbeszéd a kormányzásról: alapelemek

A kormányzás támogatására számos eszköz áll rendelkezésre a szegénység elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés támogatása révén: humanitárius segítségnyújtás, az intézmények fejlesztése olyan területeken, mint a közlekedés, az egészségügy vagy az oktatás, közigazgatási reformok és a korrupció elleni harc, az országok reformprogramok iránti felelősségvállalása, békefenntartás és a közbiztonság fenntartása, az emberi jogok támogatása, a civil társadalom tevékenységének támogatása, a kereskedelem támogatása, költségvetési támogatás.

A Tanáccsal és az Európai Parlamenttel folytatott vita eredményének figyelembevételével a Bizottság a politikai alapelveket iránymutatások formájába önti és összeállít egy útmutatót, amely segítséget nyújt a küldöttségek számára, hogy egységes módon kezelhessék az EU kormányzással kapcsolatos együttműködési programokat.

Általános keret

Az elmúlt tíz évben a kormányzás támogatása a fejlesztési támogatás alapvető eszközévé vált. Ezt az elemet belefoglalták a Bizottság együttműködési programjaiba.

Ennek a koncepciónak számos dimenziója van. Mivel nem létezik egyértelmű meghatározás a kormányzás fogalmára, ez a kifejezés általában a társadalmat összetartó elemekre vonatkozik: az érdekek szerveződésével, a források kezelésével és a társadalomban gyakorolt hatalommal összefüggő szabályokat, folyamatokat és magatartás-formákat jelenti. A kormányzás minőségét gyakran abban mérik, milyen mértékben képes az állam a szegénység csökkentésére irányuló és a fejlődést támogató szolgáltatásokat nyújtani a polgárainak.

A Cotonoui Megállapodás a felelősségteljes kormányzás melletti elkötelezettségről szól, és referenciaként szolgál az EU harmadik országokkal kötött más megállapodásaihoz. A nem állami szereplőkkel folytatott párbeszéd és azok részvétele a folyamat részét képezik.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Bizottság közleménye (2006. augusztus 30.) a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A kormányzás szerepe a fejlesztési politikával kapcsolatos európai konszenzusban: Összehangolt megközelítés az Európai Unióban [COM(2006) 421 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

Utolsó frissítés: 14.12.2007
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére