RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A súlyosan eladósodott szegény országokra (HIPC) irányuló kezdeményezés

A súlyosan eladósodott szegény országokra (HIPC) irányuló kezdeményezés (EN) (ES) (FR) egy nemzetközi adósságkönnyítő mechanizmus, amely a legszegényebb országoknak nyújt speciális támogatást. A kezdeményezés, amelyet a Világbank (EN) (ES) (FR) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) (EN) (ES) (FR) javaslatára a G7-ek 1996-ban a franciaországi Lyonban tartott csúcstalálkozóján indítottak útjára, az Európai Uniónak és tagállamainak teljes támogatását élvezi. A G7-ek 1999-ben a németországi Kölnben tartott csúcstalálkozóján a kezdeményezést felülvizsgálták, megerősítették, és a nevét „a súlyosan eladósodott szegény országokra irányuló megerősített kezdeményezésre” változtatták. Az eredetileg két évre szóló kezdeményezést négyszer hosszabbították meg (1998-ban, 2000-ben, 2002-ben és 2004-ben). Az utolsó meghosszabbítás a támogatható országok számát is érinteni fogja, amely így körülbelül 50-re emelkedne.

Célkitűzés

A kezdeményezés fő célja a szegény országok adósságának fenntartható szintre történő csökkentése. Az adósságkönnyítést a szegénység visszaszorításának eszközeként alkalmazó kezdeményezés nagy előrelépést jelent, és biztosítja azt, hogy az országok elengedhetetlen átszervezését és azok fejlődését ne akadályozza az adósságszolgálat fenntarthatatlan szintje. A HIPC-országok is kötelesek világosan meghatározott stratégiákat javasolni a szegénység csökkentésére. A kezdeményezésnek több vetülete van: adósságkönnyítés/adósságelengedés, valamint a strukturális politika és a szociálpolitika reformja, különös hangsúlyt fektetve az egészségügyre és az alapfokú oktatásra. Ez az első alkalom, hogy a hitelezők összes csoportja: a bilaterális, a multilaterális és a kereskedelmi hitelezők is részt vesznek a finanszírozásban.

A HIPC-kezdeményezés finanszírozása

A „döntési pontra” eljutott 28 ország, valamint a súlyosan eladósodott szegény országokra irányuló megerősített kezdeményezés keretében adósságkönnyítésre jogosult 13 ország számára nyújtott támogatás teljes összegét 2004. évi nettó jelenértéken körülbelül 61 milliárd dollárra becsülik. Finanszírozása szinte egyenlően oszlik meg a hitelezők két fő csoportja között:

  • Bilaterális és kereskedelmi hitelezők
    E csoportba tartoznak egyfelől az egyes nemzeti kormányok, másfelől bizonyos magánvállalatok.
  • Multilaterális hitelezők
    A multilaterális bankok, mint a Világbank és az IMF, illetve az Afrikai Fejlesztési Bankhoz hasonló regionális pénzintézetek.

A multilaterális pénzintézetek által nyújtott adósságkönnyítés finanszírozása általában a HIPC-országok vagyonkezelői alapjából történik, amelyet a Világbank igazgat. Az alap számos különböző multilaterális és bilaterális intézmény befizetéseiből tevődik össze: ezen belül az Európai Unió hozzájárulása is jelentős mértékű.

A támogatható országok köre

A kezdeményezés azon országok támogatását tűzte ki célul, amelyek a hagyományos adósságátütemezési és adósságcsökkentési mechanizmusok segítségével nem képesek adósságukat fenntartható szintre csökkenteni. Ezen országoknak részt kell venniük a Világbank és az IMF által támogatott kiigazítási programokban, továbbá alkalmazniuk kell egy, a szegénység visszaszorítását célzó stratégiát annak garanciájaként, hogy a HIPC-kezdeményezés által biztosított speciális segélynyújtásból származó előnyöket a fejlődésük érdekében használják ki. A támogathatóság pontos feltételei az alábbiakban olvashatók.

2001 novemberében több mint 40 országot, köztük számos afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államot (AKCS-országot) soroltak a súlyosan eladósodott szegény országok közé, bár még nem mindegyikük támogatható, és nem is válik automatikusan a HIPC-kezdeményezés által támogatott országgá.

A HIPC-kezdeményezés szakaszai

A HIPC-kezdeményezés két fő szakaszra bontható. Az első szakaszban az országoknak adósságszolgálatuk átmeneti könnyítéséhez számos intézkedést kell elfogadniuk (döntési pont). Amint egy állam jogosulttá válik, először egy átmeneti könnyítési rendszerhez nyer hozzáférést, majd bizonyos intézkedések alkalmazásával és néhány feltételnek való megfeleléssel juthat hozzá a teljes támogatáshoz (teljesítési pont). A folyamat igen rugalmas, hiszen a két szakasz megvalósítása nincs pontos időkerethez kötve.

Első szakasz: a döntési pont felé

A HIPC-kezdeményezés nyújtotta támogatáshoz való hozzáférés elnyeréséhez az országoknak rendezniük kell kapcsolataikat a multilaterális intézményekkel, és meg kell állapodniuk az esetleges hátralékok kiegyenlítéséről. Ezt követően el kell fogadniuk az IMF és a Világbank által jóváhagyott kiigazítási és reformprogramokat, valamint azok megvalósítása terén kielégítő eredményeket kell felmutatniuk. Az országoknak egy szegénységcsökkentési stratégiai dokumentumot (PRSP) is el kell fogadniuk. Az első szakaszban lévő kérelmező államok továbbra is igénybe vehetik az adósságkönnyítés „hagyományos" eszközeit, a Párizsi Klub bilaterális hitelezőivel kötött megállapodásoknak megfelelően.

E lépések megtétele után elvégzik az ország fennmaradó adósságának elemzését, amelynek alapján határoznak az állam külső adósságállományának fenntarthatóságáról, valamint megállapítják a HIPC-kezdeményezés keretén belüli támogathatóságát. Ez a „döntési pont”. A döntés meghozatala során nem az ország külső adósságának névleges összegét veszik figyelembe, hanem az adósság nettó jelenértékét, amely a tényleges adósságteher meghatározásához egyéb fontos tényezőket is számításba vesz. Az adósságot akkor tekintik fenntarthatatlan mértékűnek, ha annak szintje meghaladja az exportbevételek 150%-át. Különösen nyitott gazdaságok esetében, ahol a külső tényezők önmagukban esetleg nem adnak pontos képet az adósság államháztartásra gyakorolt nyomásáról, 150%-nál alacsonyabb százalékarányt is megállapíthatnak, amennyiben az ország megfelel bizonyos feltételeknek.

Az általános gyakorlat szerint ezen időszak alatt a bilaterális és kereskedelmi hitelezők a lejáró tartozásokat átütemezik, ezáltal 90%-kal csökken az e két hitelezői csoporttól származó adósság nettó jelenértéke. A Világbank és az IMF egy „átmeneti segítségnyújtási” lehetőségre tesz javaslatot, és ezt más multilaterális hitelezők is tervbe veszik.

Második szakasz: a teljesítési pont felé

Amint egy ország jogosulttá válik a kezdeményezés keretében igényelhető támogatásra, a hagyományos mechanizmusok nyújtotta könnyítésnél jelentősebb adósságcsökkentést vehet igénybe. A „teljesítési pont” eléréséhez és a teljes támogatásra való jogosultsághoz az országnak ismételten kielégítő eredményeket kell felmutatnia az IMF és a Világbank által támogatott kiigazítási és reformprogramok megvalósításáról, és ezen túlmenően meg kell felelnie számos egyéb feltételnek is. A második szakasz teljesítésének nincs kötelező határideje, a kezdeményezés által nyújtott teljes támogatáshoz való hozzáférés azonban három fő tényező függvénye:

  • a döntési pontnál jóváhagyott, strukturális politikát érintő alapvető reformok kielégítő végrehajtása;
  • a makrogazdasági stabilitás fenntartása;
  • a szegénységcsökkentési stratégia elfogadása és legalább egy évig tartó alkalmazása.

E feltételeknek való megfelelés esetén az ország eléri a „teljesítési pontot” és hozzáférhet a támogatás fennmaradó részéhez, ami lehetővé teszi számára az adósság fenntartható szintjének elérését az alábbiak szerint:

  • bilaterális és kereskedelmi hitelezők: az adósságállomány nettó jelenértékének csökkentése a HIPC-országokkal szembeni követelésük teljes összegének arányában. E hitelezői csoport számos tagja jelentette be, hogy a HIPC-kezdeményezés által előirányzottnál jelentősebb adósságelengedést tennének lehetővé. A hitelező országok informális csoportja, a Párizsi Klub jelezte, hogy lehetősége lenne a támogatható adósságállománynak a jelenértéken számított akár 90%-os csökkentésére;
  • multilaterális hitelezők: az adósság fenntartható szintjének elérését célzó (kiegészítő) csökkentés.

Az Európai Unió szerepe

Az Európai Unió és tagállamai kulcsszerepet töltenek be a kezdeményezésben, ami hangsúlyozza a nemzetközi színtéren betöltött fejlesztési partneri pozíciójuk jelentőségét. Az 1999-ben a Tanácshoz intézett közleményében az Európai Bizottság bemutatta a kezdeményezéssel kapcsolatos eljárást, és ismertette az AKCS-országok, a latin-amerikai államok és néhány ázsiai ország támogatására vonatkozó ígéretét. A HIPC-kezdeményezés számára biztosított támogatás nagy részét az AKCS-országoknak fizetik ki. Az Európai Unió a hitelező és az adományozó szerepkörét is betölti, adósságkönnyítést és közvetlen hozzájárulást nyújtva úgy bizonyos HIPC-országoknak, mint a HIPC-országok vagyonkezelői alapjának. Az Európai Uniónak a kezdeményezéshez való pénzügyi hozzájárulását kezelő Európai Bizottság 2000 júliusában aláírt két, az Európai Unió támogatására vonatkozó finanszírozási megállapodást a vagyonkezelői alappal (itt az Európai Unió adományozói minőségben jár el), illetve az Európai Beruházási Bankkal (ebben az esetben az Európai Unió hitelezői minőségben szerepel). Mára az Európai Bizottságnak a HIPC-kezdeményezéshez való teljes hozzájárulása több mint 1,6 milliárd eurót tesz ki.

Eredmények

A HIPC-kezdeményezésnek a súlyosan eladósodott szegény országokra gyakorolt pozitív hatása már érzékelhető. Ezidáig 28 ország érte el a döntési pontot és vált jogosulttá az átmeneti adósságkönnyítésre. A 28 ország közül 18 jutott el a teljesítési pontra. Ezen országok többsége Afrika szubszaharai részén helyezkedik el.

A HIPC-kezdeményezés azonban nem csodaszer: folyamatosan érkeznek kritikák a tudományos világ, a nem kormányzati szervek és a civil társadalom csoportjai részéről. A vita középpontjában ma olyan alapvető kérdések állnak, mint a források HIPC-országoknak történő elosztása és felhasználása, az olyan közepes jövedelmű országok támogathatósága, ahol jelentős a szegénységben élők aránya, az adósság fenntartható jellege, a szegénység csökkentése és az addicionalitás problémája.

Utolsó frissítés: 14.12.2005
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére