RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Közös többéves programozásra vonatkozó közös keret

Ez a közlemény egy közös keret létrehozását javasolja a fejlesztési támogatás programozására, annak hatékonysága javítása céljából. Ez a programozás a támogatás hatékonyságát megcélzó uniós cselekvési terv egyik összetevője.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye (2006. március 2.) a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – Az EU-támogatás hatásának növelése: az országos stratégiai dokumentumok elkészítésének közös kerete és a közös többéves programozás [COM(2006) 88 végleges – Hivatalos Lap C 130., 2006.6.3.].

ÖSSZEFOGLALÓ

Az országos stratégiai dokumentumokra (CSP) vonatkozó programozási keret a többéves programozás olyan eszköze, amelyet 2000-ben fogadtak el a Bizottság külső támogatásának igazgatását érintő reform részeként. 2002 és 2006 között az országos stratégiai dokumentumok (CSP) és a regionális stratégiai dokumentumok (RSP) programozásán belül alkalmazták valamennyi, az Európai Fejlesztési Alapból (EFA), valamint az ALA, a MEDA, a TACIS és a CARDS programokból részesülő fejlődő ország esetében. A CSP-k/RSP-k használata lehetővé tette a Bizottság programozási folyamatai minőségének javítását. A CSP-k minősége és hatékonysága tovább javult a 2004-es és 2005-ös félidei felülvizsgálatkor, a regionális stratégiákat pedig 2005-ben vizsgálták felül.

A közlemény a 2000-es CSP programozási keret hatályosítását javasolja, az alábbiakra koncentráló közös többéves programozás bevezetése céljával:

  • annak elősegítése, hogy a támogatók fokozatosan a partnerország többéves programozási ciklusaihoz igazítsák tevékenységeiket;
  • a tagállamok és a Bizottság programozási folyamatai összehangolódására való esély növelése.

A többéves közös programozás az Európai Unió (EU) hatékony segélyezésre irányuló akciótervének egyik összetevője, illetve az „európai konszenzus a fejlesztésért” keretében lefektetett alapelvek egyike.

A hatékony programozás alapelvei

A Bizottság ajánlása szerint a CSP-k és főbb elemeik szerkezetét az alábbi alapelveknek kell meghatározniuk:

  • az együttműködési és partnerségi egyezmények tiszteletben tartása, valamint a regionális stratégiákkal való összhang;
  • az európai konszenzus célkitűzéseinek (a szegénység megszüntetése, a fenntartható fejlődés, a demokrácia előmozdítása, stb.) tiszteletben tartása;
  • a fejlesztési politika és a többi, a partnerországi kapcsolatokat meghatározó politikák célkitűzéseinek összhangja;
  • a partnerek változatosságának úgy az általános politikák, mint az együttműködési programok terén való, valamint a horizontális kérdéseknek – mint például a nemek közötti egyenlőség, az emberi jogok és a fenntartható környezet a figyelembevétele;
  • az érintettek közötti információmegosztás, valamint a Bizottság és a tagállamok intézkedéseinek, illetve az egyéb nemzetközi támogatók tevékenységének komplementaritása;
  • az általános és/vagy ágazati költségvetési támogatások használata mint végrehajtási módozat;
  • a korlátozott számú terület kiválasztására való összpontosítás;
  • a stratégia és programozás előkészítése a partnerország menetrendje alapján;
  • eredménymutatók használata a programozás, a végrehajtás és az értékelés során a támogatás hatásának felmérése érdekében;
  • a civil társadalom, a magánszektor, a helyi hatóságok és parlamentek bevonása az együttműködési stratégia felvázolásába és végrehajtásába;
  • a CSP-k teljesítményének rendszeres értékelése a stratégiának az eredmények fényében való módosítása céljából.

Az országos stratégiai dokumentumok (CSP-k) alapvető összetevői

A Bizottság azt javasolja, hogy a CSP-k foglalják magukba az alábbi, a Bizottság véleménye szerint nélkülözhetetlen elemeket:

  • az adományozó és a partnerország közötti kapcsolat kerete (beleértve a társulási és partnerségi megállapodásokat is);
  • országdiagnózis:
    1. a partnerország politikai, gazdasági és kereskedelmi, szociális és környezeti helyzetének elemzése;
    2. a partnerország menetrendje, beleértve a fejlesztési stratégiáját is;
    3. az ország jelenlegi politikáinak életképességéről és a középtávon leküzdendő kihívásokról készült elemzés;
  • az adományozóval történő múltbéli és jelenlegi együttműködés áttekintése;
  • a partnerországgal való partnerségi viszony bemutatása;
  • az adományozó együttműködési stratégiája, ennek különleges célkitűzései és az egyéb külső támogatási eszközökkel, valamint a politikákkal való összhang; az egyéb adományozók programjaival való komplementaritás;
  • nemzeti indikatív program (NIP), vagyis egy több évre szóló és mérhető célkitűzéseket felállító munkaprogram, amely lefedi a célcsoportokat, a célkitűzések elérése érdekében megvalósítandó programokat, az adományozó hozzájárulását, a támogatási mechanizmusok jellegét és hatását, a várt eredményeket és egy megvalósítási menetrendet is;
  • mellékletek: összefoglaló táblázat az országról, rövid környezeti jellemzés, az adományozók jövőre vonatkozó pénzügyi mátrixa, az esetleges migráció leírása, a nem állami szereplőkkel történő konzultáció bemutatása és amennyiben létezik, a harmonizációs ütemterv.

Ezeknek az elemeknek az alapján a Bizottság fokozatosan fogja kidolgozni a CSP-it: az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országokat illetően rögtön, majd egy későbbi időpontban az ázsiai és a latin-amerikai régiókat, valamint az európai szomszédsági politikák által lefedett országokat és Oroszországot illetően.

Az országos stratégiai dokumentumok kidolgozása

A közös programozásnak olyan folyamatnak kell lennie, amely

  • rugalmas, vagyis alkalmazkodik a partnerország és az adományozók helyzetéhez, akik többé vagy kevésbé állhatnak készen a harmonizációra;
  • fokozatos, vagyis a helyzet alakulásának megfelelően fokozatos integrációs állomások segítségével kell megtörténnie;
  • nyitott, azaz nem korlátozódik kizárólag a tagállamokra és képes beolvadni olyan már meglévő folyamatokba, amelyek a közös programozás bevezetését tűzték ki célul;
  • a partnerországnak aktív szerepet biztosít a közös programozás előkészületei és koordinálása során. Ha egy ország nem képes az aktív szerepvállalásra, minden ehhez szükséges segítséget meg kell adni számára;
  • a helyszínen jelen lévő bizottsági küldöttségektől és egyéb fejlesztési partnerek küldöttségeitől származik, amelyek biztosítják a székhely és a helyi képviseletek közötti gyakori információcserét.

A közös programozás különböző szakaszai

A közös programozás első szakaszát az együttműködési stratégia felvázolásához szükséges elemzés elemeinek közös síkra történő terelése képezi. Ezek az elemek a következők:

  • az általános politikai helyzet felmérése;
  • az ország makroökonómiai, szociális és környezeti hátterének felmérése;
  • a partnerország prioritásainak bemutatása;
  • az előző együttműködésből levont tanulságok elemzése, a partnerország egyéb politikáinak összhangjáról készült elemzés.

A második szakasz a közös stratégiai válasz létrehozását jelenti, az alábbiakon keresztül:

  • a partnerországgal való együttműködési célkitűzések közös meghatározása;
  • az intézkedési területek meghatározása, beleértve a partnerek közötti munkamegosztást (az adományozók pénzügyi mátrixát) is;
  • a pénzügyi támogatásról és a kockázatelemzésről szóló tájékoztatás, valamint a partnerországok közös megegyezéssel vállalt kötelezettségei.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács következtetései (2006. április 11.) – „Fejlesztési támogatás finanszírozása és a segély hatékonysága: többet, gyorsabban, eredményesebben”. Az Általános ügyek és külkapcsolatok tanácsa – [a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].
A Tanács jóváhagyja a Bizottság közös többéves programozásra vonatkozó javaslatát, és elfogadja az országos stratégiai dokumentumok és a közös többéves programozásra vonatkozó alapelvek kidolgozására vonatkozó a közös keret referenciamodelljét.

A Bizottság közleménye (2006. március 2.) a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – „Fejlesztés-finanszírozás és támogatás-hatékonyság – Az EU-segélyek növelésének kihívásai a 2006–2010 években” [COM(2006) 85 végleges – Hivatalos Lap C 130., 2006.6.3.].

A Bizottság közleménye (2006. március 2.) – „EU-segély: Többet, gyorsabban, eredményesebben” [COM(2006) 87 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

Utolsó frissítés: 31.08.2007
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére