RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A fejlesztési politika keretében a komplementaritásra és a munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódex

Annak érdekében, hogy javuljanak az Európai Unió (EU) együttműködési politikájának eredményei, a Bizottság önkéntesen vállalható magatartási kódexet javasol, amely a fejlődő országokban előmozdítja az uniós donorok közötti jobb feladatmegosztást. A kódex 11 elven alapul, amelyek célja, hogy a nagyobb mértékű, hatékonyabb és gyorsabb segítségnyújtás érdekében csökkentsék az adminisztratív terheket, ott használják fel a pénzeszközöket, ahol azokra a legnagyobb szükség van, egyesítsék a segélyeket, és megosszák a feladatokat.

JOGI AKTUS

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek (2007. február 28.) az Európai Uniónak a fejlesztési politika keretében zajló munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexéről [COM(2007) 72 végleges – A Hivatalos Lapban még nem tették közzé].

ÖSSZEFOGLALÓ

Ez a közlemény a fejlődő országokban tevékenykedő EU-s (uniós és tagállambeli) donorok közötti komplementaritás és munkamegosztás megerősítése érdekében egy magatartási kódexre tesz javaslatot. A kódexet az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői 2007. május 15-én fogadták el. A Tanács ekkor módosította a Bizottság javaslatának egyes pontjait, például a javasolt elveket egy tizenegyedik elvvel egészítette ki.

Gyakran megesik, hogy a donorok ugyanazokra az országokra és ugyanazokra az ágazatokra összpontosítanak. Ez a helyzet a partnerországokban az adminisztratív terhek és a tranzakciós költségek növekedését idézi elő, zavarja a politikai párbeszédet, csökkenti az átláthatóságot, és növeli a korrupció veszélyét. Ezzel szemben más országokat szinte teljesen figyelmen kívül hagynak a donorok.

A magatartási kódex meghatározza a fejlesztési politika keretében érvényesülő komplementaritás működési alapelveit. A komplementaritás nemzetközileg elfogadott meghatározása híján a Bizottság azt a különféle szereplők közötti optimális munkamegosztásként határozza meg, amely révén az emberi és pénzügyi források a legoptimálisabb módon használhatók fel. Ez azt jelenti, hogy minden egyes szereplő arra a területre összpontosítja a támogatását, ahol a legtöbbet képes elérni, figyelembe véve, hogy a többiek milyen tevékenységet folytatnak.

A magatartási kódex a helyes gyakorlatokon alapul, és kidolgozása a tagállami szakértőkkel való együttműködésben történt. A kódex a támogatáshatékonyságról szóló párizsi nyilatkozatban foglalt alapelveken (felelősség, összehangolás, harmonizáció, eredményorientált irányítás és kölcsönös felelősség (DE ) (EN ) (ES ) (FR )), valamint az európai konszenzus által kiemelt kiegészítő célkitűzéseken és értékeken alapul.

A kódex széles körű iránymutatásokat javasol, amelyek rögzítik a fejlesztési támogatás területén érvényesülő komplementaritás alapelveit. A kódex tizenegy irányadó elvet foglal magában:

  • a tevékenységek korlátozott számú nemzeti ágazatra (központi ágazatra) történő összpontosítása. Az európai uniós donoroknak egy partnerországban arra a két központi ágazatra kell összpontosítaniuk tevékenységüket, amelyek esetében a partnerország kormánya és a többi donor által is elismert módon a legjobb komparatív előnyt mutatják fel. E két ágazaton kívül a donorok költségvetési támogatást is nyújthatnak, és a civil társadalommal, a kutatással és az oktatással kapcsolatos programokat is finanszírozhatnak;
  • az országon belüli tevékenységek átcsoportosítása (nem központi ágazatok). A nem központi ágazatokkal kapcsolatban az európai uniós donorok vagy delegált együttműködésen/társuláson * keresztül maradnak tevékenyek, vagy azáltal, hogy általános költségvetési támogatást nyújtanak, illetve felelősségteljes módon vonulnak ki az adott területről;
  • vezető donori megállapodás bevezetésének ösztönzése az egyes kiemelt ágazatokban: a tranzakciós költségek csökkentése érdekében az ágazaton belül ez a vezető donor felelős az összes donor közötti koordinációért;
  • delegált együttműködési/társulási megállapodások bevezetésének ösztönzése, amelyek révén a donor az alapok adminisztrációjával és a partnerkormánnyal az érintett ágazatban megvalósítandó politikáról folytatott párbeszéddel kapcsolatban más donorok nevében eljárhat;
  • megfelelő támogatás biztosítása a stratégiai ágazatokban. Legalább egy donornak aktívan részt kell vennie valamelyik stratégiai ágazatban, amelyet a szegénység csökkentése szempontjából fontosnak ítélnek meg. Ezenfelül fontos, hogy az egyes ágazatokban legfeljebb három–öt legyen az aktív donorok száma;
  • e munkamegosztási gyakorlat regionális szinten történő lemásolása: az országon belüli munkamegosztás elveinek alkalmazása a regionális partnerszervezetekkel folytatott együttműködés során;
  • az EU-n belül zajló párbeszéd során korlátozott számú kiemelt ország kijelölése az egyes donorok számára;
  • megfelelő finanszírozás biztosítása a segélyek elosztása szempontjából mellőzött országok számára: ezek gyakran olyan nem stabil helyzetű országok, amelyek stabilizációja kedvezően hat a szélesebb régióban is;
  • az erősségek területeinek elemzése és kibővítése: a jobb szakosodás érdekében az európai uniós donoroknak mélyrehatóbbá kell tenniük a saját komparatív előnyeik értékelését;
  • törekvés a komplementaritás más aspektusai, például a vertikális * és a segélyezési módok/eszközök közötti komplementaritás terén történő előrelépésre;
  • a segélyezési rendszerek reformjának elmélyítése: a kódexben javasolt változásokhoz strukturális reformokra és személyzeti változásokra van szükség.

A Bizottság véleménye szerint e magatartási kódex révén az Unió a nemzetközi harmonizációs és összehangolási folyamat (párizsi nyilatkozat) keretében a komplementaritás és munkamegosztás motorjává válhat.

A Bizottság küldöttségei és a tagállamok helyi képviseletei kulcsszerepet töltenek be a kódex sikeres végrehajtásában. Ezenfelül a kódex végrehajtását évente nyomon kell követni az érintett országokra vonatkozó mintavétel, a felülvizsgált uniós segélyezési atlasz és a fejlesztési jelentés alapján.

A magatartási kódex egy továbbfejleszthető dokumentum, amelyet a végrehajtása során és az eredmények nyomon követése folyamán levont tanulságok alapján rendszeresen felülvizsgálnak majd.

Háttér

Az EU fejlesztési politikája keretében zajló munkamegosztás előmozdítása nem új célkitűzés. A Tanács 1995-ben és 1999-ben már fogadott el állásfoglalásokat a közösségi fejlesztési együttműködési politika és a tagállamok politikájának kiegészítő jellegéről. Ezt követően a fejlesztéspolitikáról szóló 2000. novemberi nyilatkozatban (DA) (DE) (EL) (EN) (ES) (FR) (IT) (NL) (PT) (FI) (SV) tettek kísérletet arra, hogy a Bizottság és a tagállamok tevékenységei ténylegesen kiegészítsék egymást azokon a területeken, ahol a közösségi fellépés hozzáadott értéket képvisel. Ez a megközelítés azonban politikai és operatív nehézségekbe ütközött. Az EU 2004-ben úgy döntött, hogy operatív stratégiát dolgoz ki a komplementaritásra való törekvés érdekében; ez a közlemény ennek a munkának az eredménye. Ezenfelül a fokozottabb komplementaritás iránti elkötelezettség központi eleme lett az európai konszenzusnak és a támogatáshatékonyságról szóló cselekvési tervnek.

A jogszabályban használt kulcsfogalmak
  • Országon belüli komplementaritás: az összes ágazat között kiegyensúlyozott, az ágazatok politikai érdekén túlmutató finanszírozás biztosítása.
  • Országokon átívelő komplementaritás: annak biztosítása, hogy az EU minden fejlődő országban globális és rendszeresebb jelenléttel bírjon azáltal, hogy orvosolja az azzal összefüggő jelenlegi egyensúlyhiányt, hogy túl sok donor összpontosítja erőfeszítéseit néhány sikeres országra, miközben a nem stabil országokat gyakran mellőzik.
  • Delegált együttműködés: olyan gyakorlati megállapodás, amely szerint egy donor (egy „vezető” donor) egy vagy több más donor (a „delegáló” donorok, vagy „csendestársak”) által felhatalmazva cselekszik. A vezető és delegáló hatóságok között meg kell határozni a gyakorlati végrehajtás módjait.
  • Vertikális komplementaritás: szinergiák biztosítása az olyan egymáshoz hasonló tevékenységek között, amelyeket nemzeti, regionális vagy nemzetközi szinten folytatnak több területen.
Utolsó frissítés: 27.10.2011
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére