RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 10 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Kis értékű követelések európai eljárása

A kis értékű, azaz legfeljebb 2000 EUR összegű követelések elbírálására vonatkozó európai eljárást a határokon átnyúló polgári és kereskedelmi jogvitákban kell alkalmazni. Ez az eljárás, amely 2009-től kezdődően Dánia kivételével az Európai Unió minden tagállamában alkalmazandó, a tagállami jogszabályok által biztosított eljárások alternatívájaként áll az állampolgárok rendelkezésére.

JOGI AKTUS

Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről [Hivatalos Lap L 199., 2007.7.31.].

ÖSSZEFOGLALÓ

Az e rendelet által bevezetett, a kis értékű követelésekre vonatkozó európai eljárás célja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése a határokon átnyúló polgári és kereskedelmi jogviták elbírálásának egyszerűsítésével, valamint az eljárások költségeinek csökkentésével. A követelés értéke a keresetlevél hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság általi kézhezvételekor nem haladhatja meg a 2000 EUR-t az összes kamat, kiadás és költség nélkül. Az eljárás keretében valamely tagállamban hozott ítéletet a többi tagállamban is külön végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás nélkül el kell ismerni és végre kell hajtani. Az eljárás fakultatív módon vehető igénybe a tagállami jogszabályokban foglalt lehetőségek kiegészítéseként. Az eljárás 2009. január 1-jétől alkalmazandó az Európai Unió valamennyi tagállamában, Dánia kivételével.

KIS ÉRTÉKŰ KÖVETELÉSEKRE VONATKOZÓ EURÓPAI ELJÁRÁS INDÍTÁSA

A kis értékű követelések elbírálására szolgáló európai eljárásban az ügyvédi képviselet nem kötelező és az eljárás több lépcsőben zajlik az alábbiak szerint:

A keresetlevél benyújtása. A 2000 EUR-t meg nem haladó összeget követelő felperes közvetlenül a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál kezdeményezi a kis értékű követelés elbírálására irányuló eljárást. A rendelet ehhez előírja az I. mellékletben meghatározott „A” formanyomtatvány alkalmazását, amelyben szerepel például a követelés jellege és a követelt összeg, stb. Ez a formanyomtatvány az eljárás megindításának helye szerinti tagállamban elfogadott bármilyen kommunikációs eszközzel továbbítható. Ha a kereset nem tartozik a rendelet hatálya alá (lásd alább), a bíróságnak tájékoztatnia kell erről a felperest. Ha a felperes a tájékoztatást követően nem vonja vissza keresetét, akkor a bíróság azon tagállam eljárási jogának megfelelően tárgyalja az ügyet, amely tagállamban az eljárást lefolytatják.

A kereset kiegészítése és/vagy javítása. Amennyiben a felperes által szolgáltatott információk hiányosak, a bíróság megküldi részére a II. mellékletben meghatározott „B” formanyomtatványt és felszólítja, hogy egészítse ki és/vagy javítsa a keresetet. Ennek megtételére a bíróság határidőt ír elő. Ha a felperes ezen a határidőn belül nem javítja vagy egészíti ki a keresetet, a bíróság elutasítja azt. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a követelés nyilvánvalóan alaptalan vagy nem elfogadható.

Az alperes értesítése. A megfelelően kitöltött keresetlevél kézhezvétele után a bíróság kitölti a III. mellékletben meghatározott, alperesnek szóló „C” válasz-formanyomtatványt. Ezt a dokumentumot a keresetlevél és – adott esetben – az azt alátámasztó iratok egy példányával együtt 14 napon belül kézbesíteni kell az alperesnek. Az iratokat a kézhezvétel időpontját is igazoló tértivevényes postai küldeményként kell megküldeni.

Harminc napos határidő az alperes számára. Az alperesnek harminc nap áll a rendelkezésére a válaszadáshoz. Ezt a határidőt a fent említett formanyomtatvány kézbesítésének napjától kell számítani.

Az alperes válaszának továbbítása a felperes részére. Az alperes válaszának a bírósághoz való beérkezését követő 14 napon belül a bíróság megküldi azt a felperesnek, a választ alátámasztó releváns iratok egy példányával együtt.

Az alperes által az „A” formanyomtatványon benyújtandó minden esetleges viszontkeresetet ugyanolyan módon kell kézbesíteni a felperesnek, mint ahogy az alperesnek magát a keresetet (lásd fentebb). A felperesnek 30 nap áll a rendelkezésére ahhoz, hogy válaszoljon a viszontkeresetre. Ha a viszontkereset összege meghaladja a 2000 EUR-t, akkor a keresetet és a viszontkeresetet nem a kis értékű követelések európai eljárása keretében kell elbírálni, hanem azon tagállam eljárási jogának megfelelően, amelyben az eljárást lefolytatják.

Ítélethozatal harminc napon belül. Az alperes vagy (viszontkereset esetén) a felperes válaszának a bírósághoz történő beérkezésétől számított 30 napon belül a bíróság köteles ítéletet hozni. Lehetősége van azonban arra is, hogy a felektől kiegészítő információkat kérjen, amelyek benyújtására legfeljebb 30 napos határidőt írhat elő. Úgy is határozhat, hogy bizonyítás-felvételt folytat le, vagy tárgyalásra idézi a feleket (lásd alább). A tárgyalást az idézést követő 30 napon belül meg kell tartani. Ebben az esetben a bíróság a tárgyalástól vagy az összes szükséges információ beérkezésétől számított 30 napon belül hozza meg ítéletét. A bíróság annak ellenére is határoz a keresettel vagy a viszontkeresettel kapcsolatban, hogy a felek az előírt határidőn belül nem tesznek eleget a hiánypótlási felhívásnak. Valamely tagállamban hozott ítéletet a többi tagállamban el kell ismerni és végre kell hajtani. A végrehajtás szerinti tagállamban nincs helye az ítélet érdemi felülvizsgálatának. A bíróság bármelyik fél kérésére térítésmentesen kiállítja az ítéletre vonatkozó tanúsítványt a IV. mellékletben meghatározott „D” formanyomtatvány kitöltésével.

Bizonyítás-felvétel. A bizonyítás-felvétel eszközeit és az ítélethozatalhoz szükséges bizonyítás-felvétel terjedelmét a bíróság határozza meg. Ennek során a bizonyítás-felvétel legegyszerűbb és legkevésbé terhelő módját választja.

Az ítélet végrehajtása. Az ítéletet a végrehajtás szerinti tagállam eljárási jogának megfelelően kell végrehajtani. A végrehajtást kérő fél ennek érdekében köteles bemutatni az ítélet és a tanúsítvány (a fent említett „D” formanyomtatvány) egy hiteles példányát; ez utóbbi dokumentumot egy erre feljogosított személlyel előzetesen le kell fordíttatni a végrehajtás szerinti tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére. A végrehajtást kérő fél nem kötelezhető arra, hogy a végrehajtási eljárásban illetékes képviselőkön kívül meghatalmazott képviselővel vagy levelezési címmel rendelkezzen a végrehajtás szerinti tagállamban. A hatóságok nem követelhetnek semmiféle biztosítékot, óvadékot vagy letétet a végrehajtást kérőtől arra hivatkozva, hogy külföldi állampolgár, illetve hogy nem rendelkezik állandó lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel a végrehajtás szerinti tagállamban.

AZ ÍTÉLET VÉGREHAJTÁSÁNAK MEGTAGADÁSA ÉS A JOGORVOSLATI LEHETŐSÉGEK

Az alperes kérésére a végrehajtás szerinti tagállam bírósága megtagadhatja az ítélet végrehajtását, amennyiben:

  • az ítélet összeegyeztethetetlen valamely, ugyanazon jogalap tárgyában, ugyanazon felek között született korábbi ítélettel;
  • a korábbi ítéletet a végrehajtás szerinti tagállamban hozták, vagy az megfelel a végrehajtás szerinti tagállamban való elismeréséhez szükséges feltételeknek; és
  • az ítéletek összeegyeztethetetlenségét a kis értékű követelések európai eljárása során nem hozták fel kifogásként, és azt nem is lehetett volna kifogásként felhozni.

Amennyiben valamelyik fél jogorvoslattal élt a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítélettel szemben vagy annak felülvizsgálatát kérte, a végrehajtás szerinti tagállam illetékes hatósága a végrehajtási eljárást biztosítási intézkedésekre korlátozhatja, a végrehajtást biztosíték nyújtásától teheti függővé, vagy kivételes körülmények fennállása esetén felfüggesztheti a végrehajtási eljárást.

A kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítélettel kapcsolatos jogorvoslati eljárást a tagállamok eljárási jogának megfelelően kell lefolytatni. A tagállamoknak 2008. január 1-jéig tájékoztatniuk kell a Bizottságot a saját eljárási joguk szerint alkalmazható jogorvoslati lehetőségekről, és ki kell jelölniük azt a bíróságot, amelyhez a jogorvoslati kérelmekkel fordulni lehet. A megküldött információkat a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában, valamint bármely egyéb megfelelő eszköz útján teszi nyilvánosan hozzáférhetővé.

Az alperes az ítéletet meghozó bíróság előtt kérelmezheti az ítélet felülvizsgálatát, amennyiben:

  • a keresetlevélhez vagy a tárgyalásra szóló idézéshez nem csatolták az alperes általi kézhezvételüket bizonyító iratot;
  • a kézbesítésre az alperesnek fel nem róható okból nem megfelelő időben került sor ahhoz, hogy a védekezéshez szükséges előkészületeket meg tudja tenni;
  • a kereset ellen vis maior vagy rendkívüli körülmények miatt, neki fel nem róható okból nem tudott kifogást emelni.

Az alperesnek bármelyik esetben haladéktalanul kell intézkednie. Ha a felülvizsgálat indokoltnak bizonyul, az eredeti ítéletet semmisnek nyilvánítják.

A bíróságok szerepe, továbbá a nyelvekre, a tárgyalásokra és a költségekre vonatkozó rendelkezések

A bíróság nem kötelezi a feleket a követelés jogi minősítésére, és arra törekszik, hogy a felek egyezségre jussanak. Szükség esetén tájékoztatja a feleket az eljárási kérdésekről is.

Nyelvek és fordítás. A keresetlevelet az eljáró bíróság nyelvén vagy nyelveinek egyikén kell benyújtani. Ugyanezeket a nyelveket kell használni többek között a válasz, az esetleges viszontkereset és az alátámasztó iratok részletezése esetében. Ha a bírósághoz beérkező bármely további irat nem az eljárás nyelvén készült, a bíróság kérheti annak lefordítását abban az esetben, ha az adott irat szükségesnek tűnik az ítélet meghozatalához. Előfordulhat, hogy valamelyik fél megtagadja egy irat átvételét arra hivatkozva, hogy az egy számára nem érthető nyelven, illetve nem a kézbesítés helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén készült. Ebben az esetben a bíróság erről tájékoztatja a másik felet, hogy az gondoskodhasson a fordításról.

Tárgyalás. A kis értékű követelések európai eljárása során az eljáró bíróság tárgyalást tart, ha azt szükségesnek tartja vagy ha a felek valamelyike azt kérelmezi. A bíróság azonban el is utasíthatja az ilyen kérelmet, ha az ügy méltányos elbírálásához nyilvánvalóan szükségtelen a tárgyalás tartása. A tárgyalás videokonferencia vagy egyéb kommunikációs technológia segítségével is megtartható.

Költségek. Az eljárás költségeit a pervesztes fél viseli.

A RENDELET HATÁLYÁNAK PONTOS MEGHATÁROZÁSA

Az európai eljárás a határokon átnyúlóügyekben alkalmazható, tehát olyan esetekben, amikor legalább az egyik fél az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel/székhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel. Az állandó lakóhelyet/székhelyet a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelettel összhangban kell meghatározni. Az eljáró bíróság bírója saját jogrendszerének szabályai szerint ítéli meg, hogy valamely fél állandó lakóhelye/székhelye az adott tagállamban található-e. Ha egy félnek nem a bírósági eljárás helye szerinti tagállamban van az állandó lakóhelye/székhelye, akkor a bíró a másik tagállam jogszabályai alapján határozza meg az állandó lakóhelyet/székhelyet (lásd a fent említett rendelet 59. cikkét). Társaságok és jogi személyek esetén azok székhelye a létesítő okiratban megjelölt székhely, a központi ügyintézés helye vagy a fő telephely (lásd 60. cikk).

A rendelet hatálya nem terjed ki az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, sem az államnak az államhatalom gyakorlása során hozott aktusaiért vagy elkövetett mulasztásaiért fennálló felelősségére (acta jure imperii). Ezenkívül a rendelet hatálya az alábbiakra sem terjed ki:

  • természetes személyek személyi állapota, jog- és cselekvőképessége;
  • házassági vagyonjogon, tartási kötelezettségeken, valamint végrendeleten és öröklésen alapuló jogok;
  • csődeljárás, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására vonatkozó eljárások, csődegyezség, kényszeregyezség és hasonló eljárások;
  • szociális biztonság;
  • választottbíráskodás;
  • munkajog;
  • ingatlan bérlete, a pénzbeli követelésekre irányuló keresetek kivételével;
  • a magánélet tiszteletben tartásához való jog és a személyiségi jogok megsértése, beleértve a rágalmazást is.

Záró rendelkezések

Az Európai Bizottság e rendelet alkalmazásáról legkésőbb 2014. január 1-jéig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. Az Európai Bizottság munkáját külön bizottság segíti.

A rendelet – Dánia kivételével – valamennyi tagállamban 2009. január 1-jén lép hatályba. A rendelet 25. cikkét, amely a tagállamok Bizottságnak történő információszolgáltatását szabályozza (hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságok, jogorvoslati lehetőségek stb.), 2008. január 1-jétől kell alkalmazni.

Háttér

A rendelet az európai fizetési meghagyásos eljárásról, valamint a kis értékű követelések elbírálásának egyszerűsítését és gyorsítását célzó intézkedésekről szóló zöld könyvön (DA) (DE) (EL) (EN) (ES) (FR) (IT) (NL) (PT) (FI) (SV) alapul. Az Európai Bizottság 2005. március 15-én terjesztette elő azt a javaslatot (COD/2005/0020), amelynek alapján a rendeletet együttdöntési eljárás keretében elfogadták.

HIVATKOZÁSOK

Jogi aktusHatálybalépésAz átültetés határideje a tagállamokbanHivatalos Lap

861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet

2007.8.1.
Alkalmazandó: 2009.1.1-jétől (25. cikk: 2008.1.1-jétől)

HL L 199., 2007.7.31.

Utolsó frissítés: 27.08.2007
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére