RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A Bizottság és a tagállamok bíróságai közötti együttműködés

Az 1/2003/EK tanácsi rendelet hatálybalépését követően a tagállamok bíróságai előtt mind a cégek, mind a magánszemélyek támaszkodhatnak az Európai Unió (EU) versenyszabályaira. Ez azt is jelenti, hogy a tagállami bíróságok felelősek az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. és 102. cikkének (az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EKSZ) korábbi 81. és 82. cikkének) végrehajtásáért. Ez a közlemény szemlélteti a Bizottság és a tagállami bíróságok közötti új együttműködés menetét.

JOGI AKTUS

Commission Notice on the co-operation between the Commission and the courts of the EU Member States in the application of Articles 81 and 82 EC [OJ C 101 of 27.4.2004] (A Bizottság közleménye a Bizottság és az EU-tagállamok bíróságai közötti együttműködésről az EKSZ 81. és 82. cikkének alkalmazását illetően).

ÖSSZEFOGLALÓ

A Tanács 1/2003/EK rendelete, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. és 102. cikkében (az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EKSZ) korábbi 81. és 82. cikkében) meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szól, olyan párhuzamos illetékességeken alapuló rendszert alakított ki, amelynek keretében a Bizottság, illetve az Európai Unió (EU) tagállamainak illetékes nemzeti versenyhivatalai és bíróságai * egyaránt alkalmazhatják az EUMSZ 101. és 102. cikkét. A tagállami bíróságok és a Bizottság közötti együttműködést nem csupán ez a közlemény szabályozza, hanem a versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló bizottsági közlemény is.

Az EU versenyszabályainak a tagállami bíróságok általi alkalmazása

A tagállamok bíróságai az EUMSZ 101. és 102. cikkét úgy is alkalmazhatják, hogy emellett párhuzamosan nem szükséges a nemzeti versenyjogot is alkalmazniuk. Azon esetekben azonban, amikor egy tagállami bíróság a nemzeti versenyszabályokat olyan megállapodásokra, döntésekre vagy magatartásokra alkalmazza, amelyek hatással lehetnek az EU-tagállamok közötti kereskedelemre az EUMSZ 101. cikk 1. bekezdése (korábban az EKSZ 81. cikk 1. bekezdése) értelmében, illetve olyan visszaélésekre alkalmazza, amelyeket tilt az EUMSZ 102. cikke, ezekre a megállapodásokra, döntésekre vagy magatartásokra az EU versenyszabályait is alkalmazniuk kell. Ha a megállapodásokra ezzel párhuzamosan alkalmazzák a nemzeti versenyjogot is, ez nem vezethet más eredményre, mint ha az EU versenyjogát alkalmaznák.

Más szóval azokban az esetekben, amikor a nemzeti versenyjogot és az uniós versenyjogot párhuzamosan alkalmazzák:

  • az EUMSZ 101. cikk 1. bekezdését nem sértő, illetve az EUMSZ 101. cikk 3. bekezdésében (korábban az EKSZ 81. cikke 3. bekezdésében) szereplő feltételeket teljesítő megállapodások nem tilthatók meg a nemzeti versenyjog alapján (az 1/2003/EK rendelet 3. cikk 2. bekezdése értelmében);
  • a 101. cikk 1. bekezdését sértő, illetve az 101. cikk 3. bekezdésében szereplő feltételeket nem teljesítő megállapodások nem tekinthetők érvényesnek a nemzeti jog alapján (a Bíróság esetjoga értelmében).

Az EUMSZ 102. cikke tekintetében az 1/2003/EK rendelet 3. cikke nem ír elő hasonló egybehangzósági követelményt. Azonban egymásnak ellentmondó rendelkezések esetén az uniós jog elsőbbségének általános elve azt követeli meg, hogy a tagállami bíróságok ne alkalmazzák az uniós szabályokkal ellenkező esetleges nemzeti jogszabályokat, függetlenül attól, hogy a nemzeti jogi rendelkezést az uniós szabály előtt vagy után fogadták-e el.

Amikor az uniós versenyszabályokat kell alkalmaznia, a tagállami bíróság útbaigazítást elsősorban az EU versenyjogában vagy az EUMSZ 101. és 102. cikke alkalmazásához kapcsolódó bizottsági rendeletekben, határozatokban, közleményekben és iránymutatásokban találhat. Ha ezek nem nyújtanak megfelelő útbaigazítást, a tagállami bíróság kikérheti a Bizottság véleményét az EU versenyszabályainak alkalmazásáról.

Amennyiben nem állnak rendelkezésre olyan uniós jogi rendelkezések, amelyek meghatároznák az EU versenyszabályainak a tagállami bíróságok által történő végrehajtásához kapcsolódó eljárásokat és a kiszabható szankciókat, a bíróságok a nemzeti eljárásjogot alkalmazzák. Továbbá eleget kell tenniük az EU versenyszabályainak alkalmazására vonatkozó feltételeknek is, így például lehetővé kell tenniük, hogy a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok írásbeli észrevételeket nyújtsanak be nekik.

Az EU versenyszabályainak párhuzamos és követő alkalmazása, valamint a Bizottság és a tagállami bíróságok közötti együttműködés

Előfordulhat, hogy egy tagállami bíróság a Bizottsággal egy időben vagy a Bizottságot követően alkalmazza az EU versenyjogát egy olyan megállapodásra, amely kihatással van az EU-tagállamok közötti kereskedelemre.

Ha egy nemzeti bíróság a Bizottság előtt határozatot hoz, ügyelnie kell arra, hogy ne hozzon olyan döntést, amely ellentmondana a Bizottság által mérlegelt határozattal. Ennek érdekében a tagállami bíróság kérdést intézhet a Bizottsághoz, hogy indított-e eljárást ugyanazon megállapodás tárgyában, és amennyiben ez fennáll, tájékozódhat az eljárás előrehaladásáról és az esetben hozandó határozat valószínűségéről. A tagállami bíróság a jogbiztonságot szem előtt tartva fel is függesztheti saját eljárását, amíg a Bizottság határozatot nem hoz. Amennyiben a Bizottság egy konkrét esetben határozatot hoz a tagállami bíróságot megelőzően, és az utóbbi kételkedik a Bizottság döntésének jogszerűségében, a tagállami bíróság az Európai Bírósághoz fordulhat. Azonban a tagállami bíróság semmiképp sem hozhat olyan határozatot, amely ellentmond a Bizottság határozatának.

Fontos, hogy a versenyszabályok párhuzamos és követő alkalmazásának rendszere a megbízható együttműködésen nyugodjon. Azonban míg az EU jogszabályai nem tartalmaznak erre vonatkozóan kifejezett rendelkezéseket, az EU bíróságai rögzítették, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikkének 3. bekezdése (az EKSZ korábbi 10. cikke) – amely arra kötelezi az EU-tagállamokat, hogy könnyítsék meg az EU feladatainak elvégzését – az európai intézményekre és az EU-tagállamokra egyaránt az egymással folytatott jóhiszemű együttműködés kötelezettségét rója, amely együttműködésnek a Szerződésbe foglalt célkitűzések teljesítését kell szem előtt tartania. A 4. cikk 3. bekezdéséből tehát következik, hogy:

  • a Bizottságnak segítenie kell a tagállami bíróságokat az uniós jog alkalmazásában;
  • a tagállami bíróságok kötelesek lehetnek segíteni a Bizottságot feladatai ellátásában.

A Bizottságnak segítenie kell a tagállami bíróságokat, mégpedig semleges és tárgyilagos módon és úgy, hogy ne korlátozza azok szabadságát. A tagállami bíróságok írásban küldik el segítségnyújtási kérelmeiket a Bizottságnak. A Bizottság saját álláspontját a következő módokon közölheti:

  • információk átadása által: a tagállami bíróság például felkérheti a Bizottságot arra, hogy adja át neki a birtokában lévő iratokat, vagy közöljön olyan eljárási jellegű információkat, amelyekből kideríthető, hogy egy bizonyos ügy vizsgálatával foglalkozik-e éppen a Bizottság, elindult-e már az eljárás, illetve kialakította-e már az álláspontját. A Bizottság törekszik arra, hogy a kérelem beérkezésének dátumától számítva egy hónapon belül átadja a kért információkat.
  • véleménynyilvánítás által: a tagállami bíróság kikérheti a Bizottság véleményét gazdasági, tárgyi és jogi kérdésekben, természetesen annak a lehetőségnek vagy kötelezettségnek a sérelme nélkül, hogy a tagállami bíróság előzetes döntés hozatalát kérheti vagy köteles kérni a Bíróságtól az uniós jog értelmezésével vagy érvényességével kapcsolatos kérdésekben az EUMSZ 267. cikkének (korábban az EKSZ 234. cikkének) értelmében. Amikor véleményt nyilvánít, a Bizottság kizárólag a kért tényszerű információt, illetve gazdasági vagy jogi magyarázatot közli a tagállami bírósággal, és nincs tekintettel a tagállami bíróságnál folyamatban levő ügy megalapozottságára. Véleménye nem kötelező jogilag a tagállami bíróságra nézve;
  • észrevételek tétele által: a tagállami versenyhatóságok és a Bizottság észrevételeket tehetnek a tagállami bíróság felé. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének következetes alkalmazása ezt szükségessé teszi. Annak érdekében, hogy a Bizottság hasznos észrevételeket tudjon tenni, felkérheti a tagállami bíróságokat arra, hogy adjanak át a Bizottságnak egy másolatot minden, az adott ügy értékeléséhez szükséges dokumentumból, illetve gondoskodjanak ezek átadásáról.

A jóhiszemű együttműködés kötelezettségéből az is következik, hogy az EU-tagállamok illetékes hatóságai bizonyos esetekben kötelesek segíteni a Bizottságot feladatainak ellátásában. Az 1/2003/EK rendelet három példát hoz az ilyen jellegű segítségnyújtásra:

  • egy olyan ügy megítéléséhez szükséges dokumentumok átadása, amelyhez a Bizottság észrevételeket kíván tenni;
  • olyan ítéletek átadása, amelyek során alkalmazták az EUMSZ 101. vagy 102. cikkét: az 1/2003/EK rendelet 15. cikkének 2. bekezdése értelmében az EU-tagállamok kötelesek a Bizottság részére eljuttatni a nemzeti bíróságok által hozott valamennyi olyan írásbeli ítélet másolatát, amelyekben alkalmazták az EUMSZ 101. vagy 102. cikkét. Ennek késedelem nélkül meg kell történnie azután, hogy a feleket a teljes írásbeli ítéletről tájékoztatták;
  • részvétel vizsgálatokban: a Bizottság felkérheti a tagállami bíróságokat arra, hogy vegyen részt vállalkozásokkal, illetve vállalkozások társulásaival kapcsolatos helyszíni vizsgálatokban.

Amennyiben a Bizottság és a tagállami bíróságok közötti együttműködés meghatározó mozzanata az információcsere, ennek nem szabad sértenie a szakmai titoktartás követelményeit (EUMSZ 339. cikk (korábban EKSZ 287. cikk)). Még ha a jóhiszemű együttműködés kötelezettsége arra is kötelezi a Bizottságot, hogy adja át a tagállami bíróságnak az összes általa kért információt, beleértve azokat az információkat is, amelyek a szakmai titoktartás körébe esnek, a Bizottság elutasíthatja az ilyen információk szolgáltatását olyan esetekben, amikor a tagállami bíróság nem tudja szavatolni a bizalmas információk és az üzleti titkok védelmét. Ezenfelül a Bizottság olyan okokból is elutasíthatja az információk átadását a tagállami bíróságok felé, amelyek alapvetően az EU érdekeinek védelmét szolgálják.

A Bizottság éves versenypolitikai jelentésében közzétesz egy összefoglalót a jelen közlemény alapján a tagállami bíróságokkal folytatott együttműködéséről. Emellett internetes oldalán hozzáférhetővé teheti véleményeit és észrevételeit is.

Háttér

Ez a közlemény a Bizottság és a tagállamok bíróságai közötti, az EK-Szerződés 85. és 86. cikkének alkalmazását érintő együttműködésről szóló 1993-as közlemény helyébe lép.

A jogszabályban használt kulcsfogalmak
  • Az EU-tagállamok nemzeti bíróságai: az EU-tagállamok azon bíróságai, amelyek alkalmazhatják az EUMSZ 101. és 102. cikkét, és amelyek az Európai Bíróságot előzetes döntés meghozatalára kérhetik az EUMSZ 267. cikke alapján.
Utolsó frissítés: 22.02.2011
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére