RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 15 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  CS - HU - PL - RO

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


A vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás

Az iránymutatás olyan keretet biztosít, amely segítséget nyújt a gazdasági társaságok részére abban, hogy saját maguk végezhessék el esetenként a vertikális megállapodások összeegyeztethetőségének értékelését az Európai Unió (EU) versenyjogi szabályai alapján. Leírja az elemzés módszerét és a jogérvényesítésnek a Bizottság által egyedi esetekben alkalmazott elveit az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. cikkében meghatározott vertikális megállapodásokra vonatkozóan.

JOGI AKTUS

Bizottsági közlemény (2010. május 10.): A vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás [SEC (2010) 411 végleges].

ÖSSZEFOGLALÓ

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. cikkének (1) bekezdése tiltja az olyan megállapodásokat, amelyek hatással lehetnek az Európai Unió (EU) tagállamai közötti kereskedelemre, és amelyek megakadályozzák, korlátozzák, illetve torzítják a versenyt. Azok a megállapodások, amelyek megfelelő mértékű, a versenyellenes hatásokat ellensúlyozó előnyökkel járnak, az EUMSZ 101. cikkének (3) bekezdése értelmében mentességet élveznek ez alól a tilalom alól.

A vertikális megállapodások olyan, áruk és szolgáltatások eladására, illetve vételére vonatkozó megállapodások, amelyek a termelési vagy az értékesítési lánc különböző szintjein tevékenykedő vállalkozások között jönnek létre. A gyártók és a nagy- vagy kiskereskedők közötti forgalmazási megállapodások a vertikális megállapodások tipikus példái. Az olyan vertikális megállapodások, amelyek egyszerűen meghatározzák az egyes eladási és vásárlási ügyletekre vonatkozó árat és mennyiséget, általában nem korlátozzák a versenyt. Versenykorlátozás állhat fenn azonban akkor, ha a megállapodás a szállítóra vagy a vevőre vonatkozó korlátozásokat tartalmaz. Ezeknek a vertikális korlátozásoknak nemcsak negatív, hanem pozitív hatásai is lehetnek. Segíthetnek például egy gyártónak új piacra lépni vagy elkerülni egy olyan szituációt, amikor egy forgalmazó egyfajta „potyautasként” kihasználja egy másik forgalmazó promóciós erőfeszítéseit, vagy lehetővé tehetik egy szállító számára, hogy amortizálja egy adott ügyféllel kapcsolatos beruházásának költségeit.

Gyakran a piacszerkezettől függ, hogy a vertikális megállapodás valóban korlátozza-e a versenyt, és hogy ebben az esetben a versenyellenes hatásokkal szemben túlsúlyban vannak-e az előnyök. Elvben ez minden esetben egyedi értékelést igényel. A Bizottság azonban elfogadta a csoportmentességi rendeletként ismert 330/2010/EU rendeletet, amely védelmet nyújt a legtöbb vertikális megállapodásnak. A 330/2010/EU rendelet csoportmentességgel alkalmazhatatlannak nyilvánítja az EUMSZ. 101. cikkének (1) bekezdésében meghatározott tilalmat azokra a vertikális megállapodásokra, amelyek teljesítenek bizonyos követelményeket.

Az iránymutatás célja

Ez az iránymutatás leírja, hogy miként kell kezelni az olyan vertikális megállapodásokat, amelyeket a csoportmentességi rendelet nem fed le. Mindenekelőtt a csoportmentességi rendelet nem alkalmazandó, ha a szállító és/vagy a vevő piaci részesedése meghaladja a 30%-ot. Nem kell azonban feltétlenül jogellenességet vélelmezni, ha meghaladja a piaci részesedésre vonatkozó 30%-os küszöbértéket. Ez a küszöbérték csak arra szolgál, hogy elválassza a jogszerűségi vélelmet élvező megállapodásokat azoktól, amelyek egyedi vizsgálatot igényelnek. Az iránymutatás segítséget nyújt a cégeknek az ilyen vizsgálatok lefolytatásában.

Az iránymutatás a vertikális korlátozásokra vonatkozó általános szabályokat fektet le, valamint meghatározza a vertikális korlátozások leggyakoribb típusainak kiértékelésére szolgáló kritériumokat: egyedüli márka kikötése (versenytilalmi kötelezettségek), kizárólagos forgalmazás, ügyfélelosztás, szelektív forgalmazás, franchise, kizárólagos szállítás, előzetes hozzáférési kifizetések, kategóriamenedzsment-megállapodások, árukapcsolás és viszonteladási árakra vonatkozó korlátozások.

A vertikális korlátozások értékelésére vonatkozó általános szabályok

A Bizottság akkor alkalmazza a következő általános szabályokat, amikor a vertikális korlátozásokat olyan szituációkban értékeli, ahol a csoportmentességi rendelet nem alkalmazható.

Ha a Bizottság egyedi vizsgálatot folytat le, akkor rá hárul a bizonyítási teher arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó megállapodás sérti az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdését. Az EUMSZ 101. cikkének (3) bekezdésében foglalt kedvezményt igénybe venni kívánó vállalkozások feladata bizonyítani a szükséges feltételek teljesülését.

Annak értékelése, hogy valamely vertikális megállapodásnak van-e versenykorlátozó hatása, úgy történik, hogy összehasonlítják az érintett piac érvényben lévő vertikális korlátozások melletti aktuális, illetve valószínűsíthető jövőbeli helyzetét azzal a helyzettel, amely jellemző lenne, ha nem léteznének a megállapodásban foglalt hasonló vertikális korlátozások.

Érzékelhető versenyellenes hatások akkor fordulhatnak elő nagy valószínűséggel, ha legalább a felek egyike rendelkezik bizonyos fokú piaci erővel, illetve ilyet szerez, és a megállapodás hozzájárul az adott piaci erő létrehozásához, fenntartásához vagy megerősítéséhez, illetve lehetővé teszi a felek számára, hogy kihasználják az ilyen piaci erőt.

A vertikális korlátozásokból eredő, az EU versenyjoga által megelőzni kívánt negatív piaci hatások az alábbiak:

  • más szállítók vagy vevők versenyellenes kizárása;
  • a szállító és versenytársai közötti verseny enyhülése és az összejátszás megkönnyítése;
  • a vevő és versenytársai közötti verseny enyhülése és az összejátszás megkönnyítése;
  • akadályok állítása a piaci integráció elé.

Egy olyan piacon, ahol az egyes forgalmazók csak egyetlen szállító márkáját (márkáit) forgalmazzák, az ugyanazon márka forgalmazói közötti verseny korlátozása e forgalmazók között a márkán belüli verseny csökkenéséhez vezet. Azonban amennyiben éles a márkák közötti verseny, nem valószínű, hogy a márkán belüli verseny csökkenésének negatív hatásai lesznek a fogyasztókra.

A kizárólagos megállapodások általában versenyellenesebbek mint a nem kizárólagos megállapodások. Versenytilalmi kötelezettség esetén például a vevő csak egyetlen márkát vásárolhat. Ezzel szemben minimális vásárlási követelmény kikötése esetén marad bizonyos mozgástere a vevőnek arra, hogy versengő árukat vásároljon, és így a kizárás mértéke (jóval) alacsonyabb lehet.

A nem márkás árukra vonatkozó vertikális korlátozások általában kevésbé károsak, mint a márkás termékek forgalmazását érintő korlátozások. A márkás és nem márkás termékek közötti különbségtétel gyakran egybeesik a közbenső termékek, illetve a végtermékek közötti megkülönböztetéssel.

Fontos elismerni, hogy a vertikális korlátozásoknak lehetnek pozitív hatásaik, különösen azáltal, hogy előmozdítják a nem ár jellegű versenyt és a szolgáltatások minőségének javítását. Általában ez a hatékonysági érv leginkább azon korlátozott időtartamú vertikális megállapodások esetében jellemző, amelyek új összetett termékek bevezetését segítik, vagy kapcsolatfüggő beruházásokat védenek, illetve a gyakorlati szakmai ismeretek átadását segítik elő.

Utolsó frissítés: 03.12.2010
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére