RSS
Betűrendes mutató
Az oldal 23 nyelven érheto el.
Új nyelvek:  BG - CS - ET - GA - LV - LT - HU - MT - PL - RO - SK - SL

We are migrating the content of this website during the first semester of 2014 into the new EUR-Lex web-portal. We apologise if some content is out of date before the migration. We will publish all updates and corrections in the new version of the portal.

Do you have any questions? Contact us.


Saját források mechanizmusa

A saját források kérdése politikai szempontból igen fontos: a források eredete meghatározza az állampolgárok, a tagállamok és a közösségi intézmények viszonyát, ugyanakkor felveti a Közösség pénzügyi autonómiájának kérdését is. A Közösség saját forrásaival kapcsolatos vita összefügg az európai integráció jövőjét érintő általános vitával, amelyben két lehetséges jövőkép áll egymással szemben: a föderalizmus és a kormányközi együttműködés.

A saját forrásokról szóló 1970. évi határozat megkülönbözteti a Közösséget az egyéb nemzetközi szervezetektől; a Közösség finanszírozása a tagállamok hozzájárulásain alapul.

Út az EU pénzügyi autonómiájához: a tagállami hozzájárulásoktól a saját forrásokig

Az Európai Gazdasági Közösség finanszírozása kapcsán az 1957. március 25-i Római Szerződés úgy rendelkezett, hogy a saját források rendszerére való áttérést egy átmeneti időszak előzi meg, amelynek során a finanszírozás tagállami hozzájárulásokból valósul meg. A saját források elve tehát már ebben a szerződésben szerepelt, a 201. cikkben: „Az egyéb bevételek sérelme nélkül, a költségvetést teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni.” A saját források úgy határozhatók meg, mint a tagállamok saját, önálló finanszírozási eszközei. Olyan bevételeket jelentenek, amelyek – a közösségi költségvetés finanszírozása érdekében – egyszer és mindenkorra a Közösséghez kerülnek, a Közösséget jogosan megilletik, és ebbe a nemzeti hatóságok utólagos határozattal nem avatkozhatnak be. A tagállamok így kötelesek a Közösség rendelkezésére bocsátani a költségvetés javára teljesített befizetéseket.

Az első kísérlet a saját források „természetszerű” átruházására, amely a közösségi politikákkal (vámunió és közös agrárpolitika) összefüggő vámokat és mezőgazdasági lefölözéseket érintette, 1965-ban Franciaország ellenállása miatt megbukott; ez vezetett a Luxemburgi Kompromisszum megkötéséhez. A Közösség bizonyos fokú autonómiáját biztosító finanszírozásra való áttérést az 1966-ban tervezett átmeneti időszakot követően tervezték, amelyet azonban nem tartottak be. Az áttérésről végül az állam-, illetve kormányfők döntöttek az 1969-es hágai csúcstalálkozón azzal a céllal, hogy egy nehézségekkel teli időszak után újraélesszék a Közösséget. A Tanács ezután elfogadott egy határozatot, amely (az 1965. április 8-i egyesítési szerződés alapján) saját forrásokról rendelkezett a Közösségek javára, hogy ebből fedezzék valamennyi kiadásukat. Az 1970. április 21-én hozott határozat tehát megalapozta az áttérést a tagállami hozzájárulásokról – amely egyfajta ellenőrzési lehetőséget nyújt a tagállamok felett a Közösségek által elfogadott politikák tekintetében – egy olyan autonóm finanszírozásra, amely „hagyományos” saját forrásokon (mezőgazdasági lefölözés, vám) és a hozzáadottérték-adón (héa) alapul.

A saját források eredete

A hagyományos saját forrásokat úgy tekintik, mint „természetszerű” saját forrásokat, mivel ezek olyan bevételek, amelyeket közösségi politikák keretében szednek be, nem pedig az egyes tagállamok kalkulált nemzeti hozzájárulásaként. A jelenlegi saját források összetevői a vámok, mezőgazdasági vámok, cukorlefölözések, a harmonizált hozzáadottértékadó- (héa-) alapból történő levonások, valamint a bruttó nemzeti jövedelemből (GNI) történő levonások.

  • Vámok. A vámok beszedése a külső határokon történik, és az importált árukat érinti. A vámtarifa 1968-ban, a tervezettnél két évvel korábban vált közösen alkalmazottá. A vámokról a Római Szerződés az Európai Gazdasági Közösségnek (EGK) kiadásfinanszírozási célból juttatandó elsődleges forrásként rendelkezett. Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) által szedett vámok 1988 óta képezik részét ennek a forrásnak.
  • Mezőgazdaságból származó források. Ebben a kategóriában a legfontosabbak a mezőgazdasági vámok, amelyeket kezdetben mezőgazdasági lefölözéseknek neveztek. Létrehozásukra 1962-ben került sor, majd az 1970. április 21-én hozott határozattal kerültek át a Közösséghez. Eredetileg olyan adókat jelentettek, amelyek a világpiaci és az európai piaci ár függvényében változtak. A többoldalú kereskedelmi egyezményeknek (Uruguayi Forduló, 1994. április) a közösségi jogba való átültetése óta már nem tesznek különbséget a mezőgazdasági és a hagyományos vámok között. A mezőgazdasági vámok a harmadik országokból importált mezőgazdasági termékekre kivetett egyszerű importvámok.

Ezekhez az adókhoz társulnak a cukor, az izoglükóz és az inulinszirup gyártásával kapcsolatos lefölözések. A mezőgazdasági importra kivetett adóktól eltérően ezeket a lefölözéseket a Közösség területén belül működő cukorgyártóknál alkalmazzák. A jelenleg hatályos, 2000-ben kiadott saját forrásokról szóló határozat alapján a tagállamok jogosultak megtartani a beszedett hagyományos saját források összegének 25%-át, amelyből a beszedéssel járó kiadásaikat fedezik.

  • Hozzáadottérték-adó (héa). A héaalapú forrásokat az 1970. április 21-i határozat hozta létre, mégpedig azért, mert a hagyományos saját források nem lettek volna elegendők a közösségi költségvetés finanszírozására. A harmonizációhoz szükséges pótlólagos határidők miatt csak 1980-ban alkalmazták először ezt a komplex forrástípust, amelynek számítása egy egységesen meghatározott alapra vetített rátával történik. 1988 és 1994 között az adóalapot a tagállamok bruttó nemzeti terméke (GNP) 55%-ában maximalizálták. 1995-től kezdődően pedig az adóalap nem haladhatta meg azon tagállamok GNP-jének 50%-át, amelyek egy főre jutó GNP-je a közösségi átlag 90%-a alatt volt. 1995 és 1999 között ezt a korlátozást fokozatosan az összes tagállamra kiterjesztették.

Az 1970-es határozat a rögzített adóalap 1%-ában korlátozta a héa lehívási mértékét. A saját forrásokról szóló, 1985. május 7-i második határozat ezt a mértéket 1986. január 1-jétől 1,4%-ra emelte: ez a dátum egybeesett Spanyolország és Portugália csatlakozásával. Az emeléssel ennek a bővítésnek a költségeit kívánták finanszírozni. Az 1994. október 31-én kiadott, saját forrásokkal kapcsolatos negyedik határozatot követően azonban a lehívási mérték 1995 és 1999 között fokozatosan visszatért az 1%-os szintre, főként méltányossági okokból. Végül a jelenleg hatályos, 2000. évi, saját forrásokról szóló határozat csökkentette a lehívási mértéket a rögzített, harmonizált héaalap 0,5%-ára, amelyet napjainkban is alkalmaznak.

  • Bruttó nemzeti jövedelem (GNI). A Tanács 1988-ban döntött egy negyedik saját forrás létrehozásáról, amely akkoriban a bruttó nemzeti terméken (GNP) alapult, és a tervek szerint a héa helyébe kellett lépnie mint költségvetést kiegyensúlyozó forrásnak. Ugyanez az 1988. június 24-én kiadott határozat rendelkezett a saját forrásoknak mint egésznek a GNP százalékában történő korlátozásáról, amely 1988-ban 1,14%, 1999-ben pedig 1,27% volt. A saját forrásokról szóló, jelenleg érvényes határozat a nemzeti és regionális számlák európai rendszerét (ESA 95) az EU költségvetésére is kiterjeszti. Az ESA 95 rendszerében a bruttó nemzeti termék (GNP) fogalmát a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) váltotta fel. Az új határozat értelmében tehát a saját források szempontjából a GNP helyett a GNI-t kell figyelembe venni. Ahhoz azonban, hogy a Közösség rendelkezésére bocsátott pénzügyi források mértéke változatlan maradhasson, módosítani kellett a saját forrásoknak az EU GNI-je százalékában kifejezett felső határán. Az új határérték az európai uniós GNI 1,24%-ának felel meg.

A GNI-alapú forrás értékét a piaci árakon számított bruttó nemzeti jövedelmek összegéből állapítják meg, amelyre egy, a költségvetési eljárás keretében évente meghatározott rátát alkalmaznak. A forrás összegét a kiadások, valamint az összes egyéb költségvetési forrás különbsége adja. Ez a forrás „kulcsforrás”, mivel nem csupán a költségvetés nagy részét finanszírozza, hanem egyben meghatározza a héaalap maximális értékét, az Egyesült Királyságnak fizetett visszatérítéssel kapcsolatos költségek megoszlását, valamint a Közösség összes bevételének felső határát.

A saját források összegét a tagállamok havonta utalják át az Uniónak a Bizottság által – általában a tagállamok nemzeti központi bankjánál – nyitott „saját források” elnevezésű számlára. A hagyományos saját források elszámolása havonta történik, az éppen beszedett összegnek megfelelően. A héa- és GNI-alapú forrásokat minden hónap első munkanapján bocsátják a Bizottság rendelkezésére, a közösségi költségvetésben rögzített tervszám egytizenketted részének megfelelő összegben. A mezőgazdasági kiadások megfizetésével kapcsolatos egyedi igényektől függően azonban a Bizottság arra is felszólíthatja a tagállamokat, hogy a héa- és/vagy GNI-alapú források jogcímén betervezett összegeket egy vagy két hónappal korábban utalják át az első negyedévben.

Egyéb bevételek. A költségvetést nem teljes mértékben saját forrásokból finanszírozzák; az egyéb források közé tartoznak a személyes jövedelemre kivetett adók és levonások, a banki kamatok, a harmadik országok egyes közösségi programokhoz való hozzájárulásai (például a kutatás területén), a visszatérített, fel nem használt közösségi támogatások, a késedelmi kamatok, valamint az előző költségvetési év egyenlege.

Az Egyesült Királyság mint kivétel

Az 1984-es Fontainebleau-i Tanács az Egyesült Királyság javára nyújtandó visszatérítésről döntött. E mechanizmus alapján az Egyesült Királyság negatív nettó egyenlege 0,66%-ának megfelelő visszatérítésben részesül. A visszatérítést a többi tagállam az EU GNI-jéből való részesedése arányában finanszírozza, kivéve Ausztriát, Hollandiát, Németországot és Svédországot, amelyek esetében a fizetendő részarány háromnegyed résszel csökken. Ez a kiadás a fennmaradó huszonkét tagállam között oszlik meg.

 
Utolsó frissítés: 04.09.2007

Lásd még

A saját forrásokkal kapcsolatos további információkért kérjük, látogasson el az alábbi internetes oldalra:

  • Költségvetési (DE) (EN) (FR) Főigazgatóság
Jogi nyilatkozat | Bővebben erről az oldalról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére