EUROPA

ÖSSZEFOGLALÓ

A vidéki területek az Európai Unió (EU) területének 92%-át teszik ki. E régiók a hozzáadott érték 45%-át állítják elő és a munkahelyek 53%-át biztosítják. A vidéki területek helyzete nagyon változatos képet mutat, ennek ellenére e területeken az egy lakosra jutó jövedelem általában körülbelül egyharmadával kevesebb az európai átlagnál, a nők foglalkoztatási aránya alacsonyabb, a szolgáltatási ágazat pedig kevésbé fejlett.

A növekedés, a munkahelyek és a fenntartható fejlődés tekintetében a vidéki területeknek ezért kihívásokkal kell szembenézniük az elkövetkezendő években. Az új programozási időszak lehetőséget kínál arra, hogy az új EMVA-ból nyújtott támogatást ezen új célkitűzések felé irányítsák át. A kihívásokkal való szembenézés érdekében ágazati és területi fellépésekre van szükség.

A vidékfejlesztés és az Unió általános célkitűzései

A vidékfejlesztési politika három főbb területre összpontosít: ezek az élelmiszergazdaság, a környezet és a vidéki népesség. A jövőbeli stratégiák és programok a következő négy tengely mentén épülnek fel:

• a mezőgazdaság, az élelmiszertermékek és az erdészeti ágazat versenyképességének javítása: e tengely a humán és fizikai tőkére koncentrál;
• a környezet és a vidék minőségének javítása: e tengely a természeti erőforrások, a gazdálkodási és erdőgazdálkodási rendszerek, valamint Európa vidéki területei hagyományos tájainak védelmét és javítását célzó intézkedésekről rendelkezik;
• a vidéki élet minőségének javítása és a vidéki gazdaság diverzifikálása: e tengely segítséget nyújt a vidéki területek fejlesztéséhez a lakosságnak szóló szolgáltatások, a mikrovállalkozások és a vidéki turizmus előmozdítása, valamint a kulturális örökség hasznosítása útján;
• a „Leader” tengely, amely helyi fellépési stratégiák útján lehetőségeket biztosít az innovatív irányításra.

Az Európai Unió prioritásai a 2007–2013 közötti vidékfejlesztési programozási időszakban

A Tanács kijelöli az Unió stratégiai prioritásait, és ezek mindegyike esetében meghatározza a szemléltető jellegű kiemelt fellépéseket. A tagállamok nemzeti stratégiai tervei és a vidékfejlesztési programok átveszik az uniós prioritásokat.

1. számú prioritás: A mezőgazdasági és az erdőgazdálkodási ágazat versenyképességének javítása

A célkitűzés a dinamikus európai élelmiszeripari ágazat kialakítása. Az Unió különösen az ismeretátadást, az innováció előmozdítását, valamint a fizikai és humántőke-befektetés erősítését kívánja ösztönözni. Ennek keretében a kiemelt fellépések a következők lehetnek:

• a mezőgazdasági ágazat szerkezetátalakítása és korszerűsítése;
• az integráció javítása az élelmiszeripari láncban;
• az innováció és a kutatáshoz és fejlesztéshez (K+F) való hozzáférés megkönnyítése;
• az információs és kommunikációs technológiák (IKT) alkalmazásának és elterjedésének ösztönzése, különösen a kisvállalkozások körében;
• a dinamikus vállalkozói szellem előmozdítása, kihasználva az európai gazdálkodás számára piacorientált környezetet teremtő közelmúltbeli reformok kínálta lehetőségeket;
• új felvevőpiacok kialakítása a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási termékek számára, beleértve a megújulóenergia-hordozó anyagok, a bioüzemanyagok és a feldolgozó kapacitás fejlesztését is;
• a gazdaságok és az erdőgazdálkodás környezetvédelmi teljesítményének javítása.

2. számú prioritás: A környezet és a vidék minőségének javítása

A 2. tengelyhez előirányzott források célja az Unió vidéki területei természeti erőforrásainak és tájainak védelme, különösen a biológiai sokféleség, a jelentős természeti értéket képviselő rendszerek megóvása, valamint a víz és az éghajlatváltozás területén. Az Unió előmozdítja különösen:

• a környezetvédelmi szolgáltatásokat és az állatbarát gazdálkodási gyakorlatokat;
• a megművelt táj, valamint az erdők megóvását;
• az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, figyelembe véve, hogy a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás nagy szerepet játszik a megújuló energiák és a bioenergia-létesítmények számára alkalmas megújuló anyagok kifejlesztésében;
• a biogazdálkodást mint a fenntartható mezőgazdálkodás holisztikus megközelítését;
• a környezeti/gazdasági kezdeményezéseket, így a környezetbarát termékek előállítását, különösen ha e termékek a turizmus, a kézműipar, a képzés vagy a nem élelmiszertermelő ágazat diverzifikációjához kapcsolódnak;
• a városi és vidéki területek közötti fenntartható egyensúly fenntartását, ezáltal előnyösen hozzájárulva a gazdasági tevékenység területi eloszlásához és a területi kohézióhoz.

3. számú prioritás: A vidéki élet minőségének javítása és a vidéki gazdaság diverzifikálásának ösztönzése

Az Unió elő kívánja mozdítani a foglalkoztatási lehetőségeket és javítani kívánja a növekedési feltételeket a vidéki területeken. E területen a kiemelt fellépések a következőket célozzák:

• a gazdasági aktivitás és a foglalkoztatottsági arány növelése a szélesebb értelemben vett vidéki gazdaságban, valamint a jobb területi egyensúly kialakítása mind gazdasági, mind pedig társadalmi szempontból (a turizmus, a kézművesség és a vidéki szálláshelyek biztosítása);
• gyermekgondozási rendszerek kialakítása útján a nők munkaerőpiacra történő belépésének ösztönzése;
• a diverzifikáció, a vállalkozásteremtés, valamint a kulturális örökségbe, a helyi szolgáltatási infrastruktúrába és felújításba való befektetést ötvöző integrált kezdeményezések útján a falvak újraélesztése;
• a hagyományos szakismeretekre építve vagy új szakértelmet bevezetve a mikrovállalkozások és kézműipari vállalkozások fejlesztése, ezzel előmozdítva a vállalkozói szellem fejlesztését és a gazdaság szövetének kiépülését;
• a fiatalok képzése a helyi gazdaság diverzifikációjához szükséges szakismeretekre;
• az IKT alkalmazásának és elterjedésének ösztönzése; e technológiák alkalmazásának köszönhetően méretgazdaságosság érhető el, ami elősegíti a helyi gazdaságok és vidéki vállalkozások általi IT-alkalmazást, valamint az e-kereskedelembe való bekapcsolódást;
• a megújuló energiaforrások biztosításának és innovatív felhasználásának fejlesztése, ami hozzájárulhat a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási termékek új felvevőpiacainak kialakításához, a helyi szolgáltatások nyújtásához és a vidéki gazdaság diverzifikációjához;
• a turizmus fejlesztésének ösztönzése;
• a helyi infrastruktúra (a főbb távközlési, szállítási, energetikai és vízi infrastruktúrák) modernizálása, különösen az új tagállamokban.

4. számú prioritás: A helyi kapacitás kiépítése a foglalkoztatottság és a diverzifikáció érdekében

A 4. tengely (Leader) keretében rendelkezésre álló források az irányítás javítására, valamint a vidéki területek endogén fejlődési potenciáljának mozgósítására szolgálnak. E tengely a horizontális megközelítést alkalmazza, amely három célkitűzést – versenyképesség, környezet és életminőség/diverzifikáció – ötvöz. Ennek keretében a kiemelt fellépések a következőket célozzák:

• a helyi partnerségi kapacitásépítés, az animáció és a szaktudás elsajátításának előmozdítása, ami hozzájárulhat a helyi tartalékok mozgósításához;
• a köz- és a magánszféra partnerségének előmozdítása;
• a vállalkozói szellem ösztönzése, valamint valamennyi személy részvételének és a helyi szolgáltatások nyújtásának elősegítése útján az együttműködés és az innováció előmozdítása;
• a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és a helyi gazdaság összekapcsolása útján a helyi irányítás javítása.

5. számú prioritás: A programozás koherenciájának biztosítása

Nemzeti stratégiáik kidolgozása során a tagállamoknak biztosítaniuk kell a tengelyek közötti szinergia legmagasabb szintjét, valamint az esetleges ellentmondások elkerülését.

Az Unió ezenkívül az irányítás javítására és a politikák végrehajtására szolgáló jogi keretet biztosít, különösen európai és nemzeti hálózatok kialakításán keresztül. A vidékfejlesztési politikák kidolgozásával és irányításával kapcsolatban e hálózatok elősegítik például a helyes gyakorlatok és a szakértelem cseréjét.

6. számú prioritás: A közösségi eszközök kiegészítő jellege

A strukturális politikák, a foglalkoztatási politika és a vidékfejlesztési politika közötti szinergia biztosítása érdekében a tagállamoknak ügyelniük kell a fellépések közötti kiegészítő jellegre és azok koherenciájára; e fellépéseket az adott területen és az adott cselekvési területen belül az EMVA, a Kohéziós Alap, az Európai Szociális Alap és az Európai Halászati Alap finanszírozza.

A különböző alapok által támogatott fellépések közötti választóvonalat és koordinációs mechanizmusokat a nemzeti stratégiai tervben kell meghatározni.

Újabb kihívások

2009-ben módosították a határozatot annak érdekében, hogy a stratégiai iránymutatások választ adjanak azokra az új kihívásokra, amelyekkel az Uniónak szembe kell néznie:

• az éghajlatváltozás elleni küzdelem;
• a fenntartható energia előmozdítása;
• vízgazdálkodás;
• a biológiai sokféleség védelme;
• a tejágazat szerkezetátalakítása.

E célkitűzések átfogó jellegűek, és ezért felvehetőek a tagállamok nemzeti stratégiai terveinek prioritásai közé. Az Unió – többek között – arra ösztönzi a tagállamokat, hogy:

• e kérdéseket integrálják a helyi vidékfejlesztési stratégiákba;
• támogassák e területeken az innovációt;
• a biológiai sokféleség előmozdítása érdekében fogadjanak el agrár-környezetvédelmi és erdőgazdálkodási intézkedéseket;
• támogassák a megújuló energiára vonatkozó helyi projekteket;
• támogassák az energia- és víztakarékos készülékekbe való befektetést.