Az Európai Unió története

Az EU alapító atyái

A következő látnoki képességű vezetők ösztönözték annak az Európai Uniónak a megteremtését, amelyben ma élünk. Erőfeszítéseik és eltökéltségük nélkül nem abban a békés és stabil környezetben élnénk, amelyet ma oly kézenfekvőnek tartunk. Az alapító atyák ellenállókat és jogászokat egyaránt magában foglaló sokszínű csoportja ugyanazt az elképzelést osztotta: egy békés, egységes és virágzó Európát. Az alábbi alapító atyákon túl sokan ösztönözték még az Európai projekt megvalósítását, fáradhatatlanul dolgozva érte. Ez az alapító atyákról szóló rész tehát folyamatosan bővül.

Bővebben az EU alapító atyáiról

1945 - 1959

Béke Európában – az együttműködés kezdetei

Az Európai Unió azzal a céllal jön létre, hogy véget vessen a szomszédos európai országok közötti ismétlődő, véres háborúknak, melyek közül a legrettenetesebb a második világháború volt. 1950-re kézzelfogható közelségbe kerül az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása. Ez jelenti az első lépést az európai országok gazdasági és politikai egyesítése, a tartós béke biztosítása irányában. A közösség hat alapító tagállama: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország. Az ötvenes évek a Kelet és a Nyugat közötti hidegháború jegyében telnek. 1956-ban szovjet tankok fojtják el a kommunista rezsim elleni magyarországi tiltakozást. 1957-ben a Szovjetunió Szputnyik-1 néven felbocsátja a világ első műholdját, és ezzel lépéselőnyre tesz szert a világűr meghódításáért folyó versenyben. Ugyanebben az évben aláírják a Római Szerződést, és ezzel létrejön az Európai Gazdasági Közösség (EGK), más néven a közös piac.

Bővebben az 1945–1959 közötti időszakról

1960 - 1969

A hatvanas évek – a gazdasági fellendülés időszaka

A hatvanas évek az „ifjúsági kultúra” születésének időszaka. A világszerte tizenéves rajongók tömegeit vonzó beategyüttesek, elsősorban a Beatles feltűnése hozzájárul a kulturális forradalom térhódításához, a generációs szakadék növekedéséhez. A gazdasági növekedés töretlen, amit az is elősegít, hogy az EU-országok közötti kereskedelemben megszűnnek a vámok. Megegyezés születik az élelmiszer-termelés közös szabályozásáról is, ezzel sikerül leküzdeni az élelmiszerhiányt; hamarosan már az élelmiszer-felesleg okoz fejtörést. 1968 májusát a párizsi diáktüntetések teszik emlékezetessé; számos társadalmi és magatartásbeli változás forr össze „a 68-as nemzedék” nevével.

Bővebben az 1960–1969 közötti időszakról

1970 - 1979

Bővülő közösség – a csatlakozók első köre

1973. január 1-jén Dánia, Írország és Nagy-Britannia csatlakozik az Európai Unióhoz, és ezzel kilencre nő a tagállamok száma. Az 1973. októberi rövid, ám véres arab-izraeli háború eredményeként energiaválság és gazdasági nehézségek köszöntenek be Európában. Véget érnek az utolsó jobboldali diktatúrák Európában: 1974-ben Portugáliában megbukik a Salazar-rezsim, a következő évben Spanyolországban meghal Franco tábornok. Az EU regionális politikája keretében megkezdik a munkahelyteremtést és az infrastruktúrafejlesztést célzó átutalások folyósítását Európa elmaradottabb területei számára. Növekszik az Európai Parlament uniós ügyekben gyakorolt befolyása, és 1979-ben Európa polgárai első ízben választhatják meg közvetlenül európai parlamenti képviselőiket.

Bővebben az 1970–1979 közötti időszakról

1980 - 1989

Európa átalakulóban – a berlini fal leomlása

A gdanski hajógyárban 1980 nyarán lezajlott sztrájk nyomán Európa, sőt az egész világ megismerkedik a lengyel Szolidaritás szakszervezet és vezetője, Lech Walesa nevével. 1981-ben Görögország csatlakozásával tízre bővül az EU tagjainak száma; öt évvel később Spanyolország és Portugália is belép az Unióba. 1986-ban aláírják az Egységes Európai Okmányt. Ez a szerződés fekteti le az alapját annak a nagyszabású, hatéves programnak, amelynek célja, hogy az európai integráció problémáit az uniós országok közötti kereskedelmi forgalom szabad áramlásának biztosításával, azaz az „egységes piac” létrehozásával oldja meg. Sorsdöntő politikai átalakulások közepette 1989. november 9-én leomlik a berlini fal, 28 év után újra megnyílik a Kelet- és Nyugat-Németországot elválasztó határ, a két ország hamarosan újraegyesül.

Bővebben az 1980–1989 közötti időszakról

1990 - 1999

Határok nélküli Európa

A közép- és kelet-európai kommunista rendszerek bukásával Európa népei közelebb kerülnek egymáshoz. 1993-ra megvalósul az egységes piac és a négy szabadság: az áruk, szolgáltatások, személyek és tőke szabad áramlása. A kilencvenes években két újabb szerződés születik: 1993-ban az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés, 1999-ben az Amszterdami Szerződés. A közös európai problémák sorában megjelenik a környezetvédelem ügye, és felmerül, miként valósítható meg az együttes cselekvés a biztonság és a védelem területén. 1995-ben három új taggal bővül az Unió: csatlakozik Ausztria, Finnország és Svédország. Egy apró luxemburgi település, Schengen adja a nevét annak a megállapodásnak, amelynek eredményeként fokozatosan megszűnik az útlevél-ellenőrzés az országok közötti személyforgalomban. Fiatalok milliói tanulnak külföldön uniós támogatás segítségével. A mobiltelefonok és az internet térhódítása megkönnyíti a kommunikációt.

Bővebben az 1990–1999 közötti időszakról

2000 – 2009

További bővülés

Sok európai polgár számára az euró válik a hivatalos nemzeti fizetőeszközzé. 2001. szeptember 11-én eltérített repülőgépek csapódnak New York-i és washingtoni épületekbe. Erre válaszul indult meg az ún. terrorizmus elleni háború. Az EU országai sokkal szorosabbra fonják együttműködésüket a bűnüldözés javítása érdekében. Európa keleti és nyugati részének politikai megosztottsága végleg megszűntnek nyilvánítható, amikor 2004-ben nem kevesebb, mint 10, majd 2007-ben további két új ország csatlakozik az EU-hoz. 2008 szeptemberében a világgazdaságot pénzügyi válság rázza meg, ami az uniós tagállamok szorosabb gazdasági együttműködéséhez vezet. A Lisszaboni Szerződést valamennyi uniós tagállam ratifikálja még az előtt, hogy 2009. december 1-jén hatályba lépne. A szerződés modern intézményeket és hatékonyabb munkamódszereket biztosít az Unió számára.

Bővebben az 2000-2009

2010-től napjainkig

A lehetőségek és a kihívások évtizede

Az új évtized súlyos gazdasági válsággal kezdődik, ugyanakkor annak reményével is, hogy a „zöld” és klímabarát technológiákba való befektetések, továbbá a szorosabb európai együttműködés tartós növekedést és jólétet fognak eredményezni.

Bővebben a 2010-től napjainkig tartó időszakról