Az EU a második világháború után jött létre. Az integráció első lépései a gazdasági együttműködés megerősítésére irányultak abból a megfontolásból, hogy az egymással kereskedelmet folytató országok között kialakuló gazdasági egymásrautaltság csökkenti az esetleges konfliktusok kirobbanásának valószínűségét. Ennek eredményeként 1958-ban megalakult az Európai Gazdasági Közösség (EGK). A gazdasági együttműködés kezdetben hat ország – Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország – között bontakozott ki. Azóta létrejött a hatalmas egységes piac, melynek kiépítése napjainkban is folytatódik, hogy a benne rejlő lehetőségeket a lehető legjobban kamatoztatni lehessen.
A kezdetben kizárólag gazdasági téren elindított integráció ma már a fejlesztési segélyezéstől a környezetvédelemig a szakpolitikai területek mindegyikét átíveli. Ezt a változást tükrözte, hogy 1993-ban az Európai Gazdasági Közösség helyébe az Európai Unió (EU) elnevezés lépett.
Az EU létrejöttének köszönhetően Európában az utóbbi fél évszázadot a béke, a stabilitás és a jólét jellemezte, nőtt az életszínvonal, és megszületett a közös európai valuta. Azáltal, hogy az uniós tagországok között megszűnt a határellenőrzés, a kontinens legnagyobb részén szabadon lehet utazni. Ezenfelül az uniós polgárok jóval könnyebben tartózkodhatnak és vállalhatnak munkát más uniós országokban.
Az EU működésének alapelve a jogállamiság. Ez azt jelenti, hogy tevékenysége minden esetben a tagállamai által önkéntes alapon és demokratikusan elfogadott szerződéseket alapul. Ezek a kötelező erejű megállapodások határozzák meg az egyes tevékenységi területekkel kapcsolatos uniós célokat.
Az EU egyik legfőbb célja, hogy az emberi jogok védelmét mind az Unión belül, mind a világ többi részén előmozdítsa. Emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság és az emberi jogok tisztelete – ezek az Európai Unió alapértékei. 2009, azaz a Lisszaboni Szerződés aláírása óta ezeket a jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartája foglalja össze egyetlen dokumentumban. Az uniós intézményeknek kötelességük ezeket a jogokat tiszteletben tartani, és ugyanez vonatkozik a tagállami kormányokra is mindazokban az esetekben, amikor uniós jogszabályokat alkalmaznak.
Az egységes piac az EU fő gazdasági motorja, amely lehetővé teszi az Unión belül az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását, illetve a személyek szabad mozgását. Az EU számára ezért fontos célkitűzést jelent az is, hogy ezt a rendkívül értékes erőforrást továbbfejlesztve biztosítsa, hogy az európai polgárok a legteljesebben ki tudják aknázni a benne rejlő lehetőségeket.
Az EU továbbra is kiemelt figyelmet fordít arra, hogy miközben új tagországokkal bővül, intézményei átláthatóbbá és demokratikusabbá váljanak. A közvetlenül megválasztott Európai Parlament hatásköre egyre bővül, egyre nagyobb szerephez jutnak a tagállami parlamentek is, amelyek szorosan együttműködnek az európai intézményekkel, az európai polgárok pedig egyre több módon vehetnek részt a politikai döntéshozatalban.
