Paul Henri Spaak (1899-1972)
A belga Paul Henri Spaak, européer államférfi, hosszú politikai
pályafutást mondhat magáénak.
Az első világháború idején csak úgy sikerült felvételt nyernie a belga
hadseregbe, hogy füllentett életkorát illetően. Két évet német hadifogságban
töltött. A második világháborúban, immár külügyminiszterként, megpróbálta
megőrizni Belgium semlegességét – ám eredménytelenül. A kormány többi
tagjával együtt száműzetésbe vonult, először Párizsba, később Londonba.
Belgium felszabadulását követően Spaak több belga kormány
külügyminiszteri, illetve miniszterelnöki tisztjét töltötte be. Már a
második világháború alatt megfogalmazódott benne a Benelux-államok
egyesítésének terve. Közvetlenül a háború után Európa egyesítése érdekében
emelte fel szavát, támogatta az Európai Szén- és Acélközösség és egy európai
védelmi közösség létrehozását.
Úgy látta, a béke és biztonság leginkább az európai országokat összefonó
szerződéses kötelezettségek útján biztosítható. E célkitűzések
megvalósításához az ENSZ-közgyűlés első ülésszakának elnökeként (1946) és a
NATO főtitkáraként (1957–61) maga is hozzájárulhatott.
Spaak vezető szerepet játszott a Római Szerződés kidolgozásában. Az
1955-ben tartott, úgynevezett messinai konferencián részt vevő hat
kormánydelegáció őt választotta a szerződést kidolgozó munkabizottság
elnökévé.
