|
Észtország, a legészakibb fekvésű balti állam 1991-ben nyerte vissza függetlenségét a Szovjetuniótól. Túlnyomórészt sík vidék, melynek felszínét sok-sok tó tarkítja. Az ország a Balti-tenger partján terül el, és számos szigettel rendelkezik. A földterület legnagyobb része művelés alatt áll vagy erdősített.
Az észt nyelv, melynek közeli rokona a finn, egyáltalán nem hasonlít a két másik balti nyelvre, a lettre és a litvánra, de az oroszra sem. A lakosság kb. egynegyede orosz gyökerekkel rendelkezik.
A főváros, Tallinn, egyike a legépebb állapotban megmaradt középkori európai városoknak. Az idegenforgalom Észtország GDP-jének 15%-át termeli meg. A gazdaság húzóágazatai közé tartozik a gépipar, az élelmiszeripar, a vegyipar és a fafeldolgozás.
 Az észt konyhára jelentős hatást gyakoroltak azok a népek, amelyek a történelem folyamán a terület feletti hatalmat megszerezték. Közéjük tartoznak a dánok, a németek, a svédek, a lengyelek és az oroszok is. A hagyományos észt ételek közül említést érdemel a marinírozott angolna, a véres hurka és a főtt disznóhús savanyú káposztával.
Az észt kultúra kiemelkedő egyéniségei közé tartozik Jaan Kross író, akinek műveit legalább 20 nyelvre lefordították, Friedrich Reinhold Kreutzwald, a Kalevipoeg című nemzeti eposz szerzője, valamint az író, filmrendező, diplomata és politikus Lennart Meri.
|
