I. A döntéshozatali háromszög

Az Európai Unió több mint országok konföderációja, mégsem szövetségi állam. Valójában egy új típusú struktúra, amely nem esik bele egyetlen hagyományos jogi kategóriába sem. Politikai rendszere történetileg egyedi, és több mint 50 éve folyamatosan fejlődik.

Az Európai Parlament: a szavazás az Ön hangja.

A Szerződések – amelyeket „elsődleges” jogként ismerünk – képezik az ún. „másodlagos” jog alapját, amelynek közvetlen hatása van az európai polgárok mindennapi életére. A másodlagos jog javarészt az EU intézményei által elfogadott rendeletekből, irányelvekből és ajánlásokból áll.

Ezek a jogszabályok az EU általános politikáival együttesen azon döntések eredményei, amelyeket a (nemzeti kormányokat képviselő) Tanácsból, (a polgárokat képviselő) Európai Parlamentből és a (közös európai érdekeket képviselő, kormányoktól független) Európai Bizottságból álló intézményi háromszög hoz meg.

(a) Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Tanács

Az Európai Unió Tanácsa (Miniszterek Tanácsaként is ismert) az Unió fő döntéshozó szerve. A Tanács soros elnöki tisztsége hathavonta felváltva illeti meg a tagországokat. A Tanács ülésein az EU minden országából részt vesz egy-egy miniszter. Az, hogy amelyik miniszter képviseli országa kormányát, attól függ, milyen téma szerepel a napirenden: külügyek, mezőgazdaság, ipar, közlekedés, környezet stb.

A Tanács jogalkotó hatáskörrel rendelkezik, amelyen az „együttdöntési eljárás” szerint osztozik a Parlamenttel. Emellett a Parlament és a Tanács közösen és egyenlő mértékben felelős az Unió költségvetésének elfogadásáért. A Tanács köti meg a Bizottság által előzetesen megtárgyalt nemzetközi megállapodásokat is.

Az Szerződéseknek megfelelően a Tanács egyszerű többséggel, minősített többséggel” vagy egyhangúlag hozza döntéseit, az eldöntendő tárgykörtől függően.

A Tanácsnak egyhangú döntést kell hoznia az olyan fontos kérdéseket illetően, mint a Szerződések módosítása, egy új közösségi politika bevezetése vagy egy új ország Unióhoz való csatlakozásának engedélyezése.

A legtöbb egyéb esetben minősített többséggel szavaznak. Ez annyit jelent, hogy a Tanács döntése akkor tekinthető elfogadottnak, ha legalább egy meghatározott számú szavazat szól mellette. Egy-egy tagállam szavazatainak száma, nagyjából tükrözi az adott ország népességének nagyságát.

Az Európai Tanács elvileg évente négyszer ülésezik. Elnöke az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét éppen ellátó tagállam elnöke vagy miniszterelnöke. Teljes jogú tagként vesz részt az ülésen az Európai Bizottság elnöke is.

A Maastrichti Szerződéssel az Európai Tanács hivatalosan is az EU fő politikai irányvonalainak kezdeményezőjévé vált, illetve felhatalmazást kapott az olyan nehéz kérdések megoldására is, amelyekben az adott témáért felelős miniszterek (az Európai Unió Tanácsának ülésén) nem tudtak megállapodásra jutni.

Az Európai Tanács a közös kül- és biztonságpolitikán (KKBP) keresztül sürgető nemzetközi kérdésekkel is foglalkozik, aminek célja, hogy az EU diplomáciai kérdésekben egységesen tudjon megnyilvánulni.

(b) Európai Parlament

Az Európai Parlament az Unió polgárait képviselő, választott testület. Politikai felügyeletet gyakorol az EU tevékenységei felett, és részt vesz a jogalkotás folyamatában. Az Európai Parlament képviselőit 1979 óta közvetlenül, általános választójoggal, öt évre választják.

Az Európai Parlament plenáris üléseit általában Strasbourgban, minden más ülését pedig Brüsszelben tartja. Főleg Brüsszelben ülésezik a plenáris ülések előkészítő munkáját végző 20 bizottság, és a politikai csoportok. A Főtitkárság székhelye Luxemburg és Brüsszel.

A Parlament az EU jogalkotási tevékenységében három szinten vesz részt:

• Az „együttműködési eljárás” szerint, amelyet az Egységes Európai Okmány vezetett be 1987-ben. Ennek révén az Európai Parlament véleményezheti az Európai Bizottság által javasolt irányelv- és rendelettervezeteket; a Bizottságot felkérheti javaslatának módosítására a Parlament álláspontjának figyelembe vétele érdekében.
• Szintén 1987 óta létezik a „hozzájárulási eljárás” , amelynek értelmében az Európai Parlamentnek hozzájárulását kell adnia a Bizottság által letárgyalt nemzetközi megállapodásokhoz és az Európai Unió minden javasolt bővítéséhez.
• Az 1992. évi Maastrichti Szerződés vezette be az „együttdöntési eljárást” , ami a Parlamentet a Tanáccsal egyenlő alapokra helyezi egy sor olyan jogalkotási területen, mint a munkaerő szabad áramlása, a belső piac, az oktatás, a kutatás, a környezetvédelem, a transzeurópai hálózatok, az egészségügy, a kultúra és a fogyasztóvédelem, stb. Az Európai Parlament hatáskörrel rendelkezik e területeken a javasolt jogszabály visszaküldésére, ha a képviselők abszolút többsége a Tanács „közös álláspontja” ellen szavaz. A Szerződés ilyenkor a Tanáccsal való egyeztető eljárásról is rendelkezik.

Az Európai Parlament a Tanáccsal közösen felelős az Unió költségvetésének elfogadásáért is. A Parlament elvetheti a költségvetési tervezetet, amint ezt a múltban számos alkalommal meg is tette. Amennyiben ez megtörténik, a teljes költségvetési eljárást újra kell kezdeni. Az Európai Bizottság elkészíti a költségvetési tervezetet, amelyet azután a Parlament és a Tanács megvitat. A Parlament az EU politikáinak alakítása érdekében teljes mértékig kihasználja költségvetési jogkörét.

Végül, de nem utolsósorban az Európai Parlament az a szerv, amely demokratikus felügyeletet gyakorol az Unió felett. Bizalmatlansági indítvány elfogadásával feloszlathatja a Bizottságot. A bizalmatlansági indítvány elfogadásához kétharmados többség szükséges. A Bizottsághoz és a Tanácshoz szóbeli és írásbeli kérdések intézésével az EU-politikák mindennapos irányítását is felügyeli. Végül az Európai Tanács mindenkori elnöke tájékoztatja a Parlamentet Tanács által hozott döntésekről.

(c) Európai Bizottság

A Bizottság az Európai Uniót irányító és működtető intézményi háromszög harmadik része. Tagjait a tagállamok kormányainak közös megállapodásával, az Európai Parlament hozzájárulásával öt évre nevezik ki. A Bizottság beszámolási kötelezettséggel tartozik a Parlamentnek, és az egész Bizottságnak le kell mondania, ha a Parlament bizalmatlansági indítványt fogad el ellene.

2004 óta a Bizottság tagállamonként egy-egy biztos részvételével működik.

A Bizottság jelentős függetlenséget élvez hatáskörei gyakorlásában. Feladata a közös érdekek támogatása, ami azt jelenti, hogy az EU egyetlen nemzeti kormányától sem fogadhat el utasításokat. A „szerződések őreként” feladata, hogy biztosítsa a Tanács és a Parlament által elfogadott rendeletek és irányelvek tagállamokban történő végrehajtását. Amennyiben ez nem történik meg, a Bizottság eljárást indíthat a jogsértő féllel szemben az Európai Bíróság előtt azért, hogy azt a közösségi jog betartására kötelezze.

A Bizottság az EU végrehajtó szerveként végrehajtja a Tanács által például a közös agrárpolitikával kapcsolatban hozott határozatokat. A Bizottság kiterjedt hatáskörökkel rendelkezik az olyan közösségi politikák irányítására, mint a kutatás, a tengerentúli segélyezés, a regionális fejlesztés, stb. A testület e politikák költségvetését is kezeli.

A Bizottság munkáját 36 ún. főigazgatóság (directorate-general, DG) és szolgálat segíti, amelyek székhelye nagyrészt Brüsszel és Luxemburg.

II. Egyéb intézmények és testületek

(a) Bíróság

Az Európai Bíróság, hivatalos nevén az Európai Közösségek Bírósága Luxemburgban székel. A testületbe minden tagállam egy-egy bírót delegál, a Bíróság munkáját további nyolc főtanácsnok segíti. A bírákat a tagállamok kormányainak közös egyetértésével jelölik ki hat éves időtartamra, ami megújítható. Függetlenségük garantált. A Bíróság feladata a közösségi jog érvényesítésének, illetve a Szerződések helyes értelmezésének és alkalmazásának biztosítása.

A Bíróság biztosítja az uniós jog betartását – ez az
intézmény érte el például, hogy az anyák méltányos
elbánásban részesüljenek a szülés utáni munkába álláskor.

(b) Számvevőszék

A luxembourgi Számvevőszéket 1975-ben hozták létre. A testületbe minden tagállam egy tagot jelöl, s a számvevőket hat évre nevezik ki a tagállamok kormányainak kölcsönös egyetértésével, a Parlamenttel történő konzultációt követően. A Számvevőszék ellenőrzi, hogy az Európai Unió összes tervezett bevétele befolyt-e a költségvetésbe, és hogy az Unió jogszerűen és szabályosan költi-e el a rábízott pénzt, illetve, hogy az EU költségvetését hatékonyan és eredményesen igazgatják-e.

(c) Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

A Tanács és a Bizottság döntéshozatalkor számos politikai területen konzultál az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal (EGSZB). Tagjai a „szervezett civil társadalom” különböző gazdasági és társadalmi érdekcsoportjait képviselik, a Tanács négy évre nevezi ki őket.

(d) Régiók Bizottsága

A Régiók Bizottságát (RB) az Európai Unióról szóló szerződés hozta létre. A tagállamok helyi és regionális választott testületeinek tagjaiból áll, akiket a tagállamok javaslatára a Tanács nevezi ki négy évre. A Szerződés értelmében a Tanács és a Bizottság köteles konzultálni a RB-val a régiókat érintő lényeges kérdésekben, illetve a Régiók Bizottsága saját kezdeményezésre is kibocsáthat véleményeket.

(e) Európai Beruházási Bank

A luxemburgi székhelyű Európai Beruházási Bank (EBB), kölcsönöket és garanciákat nyújt az Unió kevésbé fejlett területeinek támogatásához, és az üzleti vállalkozások versenyképességének növeléséhez.

(f) Európai Központi Bank

A frankfurti székhelyű Európai Központi Bank (EKB), feladata az euró és az Unió monetáris politikájának kezelése (lásd a „Gazdasági és monetáris unió (EMU) és az euró” c. 7. fejezetet).