„Eljön az a nap, amikor a kontinens összes nemzete egyedi sajátosságaik és dicsőséges függetlenségük megőrzésével szorosan összeolvad egyetlen magasabb rendű egységben, megalkotva az európai testvériséget.Eljön az a nap, amikor nem lesz más harcmező, csak a kereskedelemnek megnyíló piacok és a gondolatok számára megnyíló szellemek.Eljön az a nap, amikor az ágyúgolyókat és bombákat szavazatok váltják fel.”

E prófétai szavakat Victor Hugo mondta 1849-ben, de több mint egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy utópisztikus jóslatai elinduljanak a megvalósulás útján.Ezalatt Európa földjén két világháború és megszámlálhatatlan konfliktus halálos áldozatok millióit követelte, és voltak idők, amikor veszni látszott minden remény.Ma, a 21. század első évtizede derűsebb kilátásokat hoz, ám Európának új nehézségekkel és kihívásokkal is szembe kell néznie.

Megvalósult az Unió jelentős bővítése.Ahogy egy új tagállam politikusa mondta, „Európának végre sikerült történelmét és földrajzát összehangolnia.”Az Európai Unió a jövőben is kész új tagokat felvenni.Mindeközben az Unió vezetőinek – gondosan figyelve a közvéleményre – el kell dönteniük, hol húzzák meg az Unió földrajzi, politikai és kulturális határvonalait.

Az Európai Unió olyan, önálló nemzetek közötti megállapodás, amelyek közös elhatározásból közös sorsot vállaltak, és szuverenitásuk egyre nagyobb részéről közösen döntenek.Ez olyan területeket érint, amelyeket az európai polgárok a leginkább szívükön viselnek:ilyen a béke, a gazdasági és fizikai jólét, a biztonság, a részvételi demokrácia, a jog érvényesülése és a szolidaritás.A megállapodás Európa-szerte megerősítést és jóváhagyást nyert:félmilliárd ember mondott igent a jogállamiságra, összhangban azokkal a veretes értékekkel, amelyek középpontjában az emberiség és az emberi méltóság állnak.

A jelenleg is zajló technológiai forradalom radikálisan átalakítja az Európát is magába foglaló iparosodott világ mindennapjait.Elengedhetetlen megérteni, hogy e folyamat új, az országhatárokon is átívelő kihívásokat támaszt.A fenntartható fejlődés, a népesedési tendenciák, a gazdasági dinamizmus, a társadalmi szolidaritás és az élettudományok haladására adandó etikai válasz olyan ügyek, amelyekkel a jövőben már nem lehet nemzeti szinten hatékonyan foglalkozni.Figyelembe kell vennünk az eljövendő generációk érdekeit is.

Európa – elképzelések és ötletek piactere.

Az európai integráció folyamata az egész kontinenst érinti, amely egy gyors ütemben változó, gyökeresen átalakuló, új támpontokat kereső világ részét képezi. Európára a többi kontinensen zajló események is hatással vannak, legyen szó akár az iszlám világról, az Afrikában pusztító éhínségekről és járványokról, az Egyesült Államok egyoldalú törekvéseiről, az ázsiai gazdaság dinamikus fejlődéséről vagy a vállalatok és munkahelyek globális áttelepüléséről. Európának a döntéshozatal során nem csupán saját fejlődését kell szem előtt tartania: a globalizációt is teljes mértékben figyelembe kell vennie.

Noha az EU intézményei már bizonyítottak, most újra meg kell barátkozniuk a kibővült Európára váró növekvő feladatok gondolatával.Minél több tagállamból áll az EU, annál nagyobbak a szétszakításával fenyegető centrifugális erők.A rövid távú érdekek túl könnyen felülírhatják a hosszú távú prioritásokat.Éppen ezért mindenkinek, aki részt vesz e példa nélkül álló kalandban, egyszersmind fel kell mérnie felelősségét, biztosítandó, hogy az uniós intézményrendszer továbbra is hatékonyan működhessen.A jelenlegi rendszer bármilyen nagyléptékű módosítása mellett azonban nem szabad megfeledkezni az Európa nemzeteinek legféltettebb kincseit jelentő különbségek sokféleségéről és tiszteletben tartásáról.A reformoknak döntéshozatali folyamatra is összpontosítaniuk kell.Ha az Unió továbbra is minden esetben makacsul kitart az egyhangú döntés mellett, az egykönnyen a rendszer megbénulásához vezethet.A többségi szavazáson alapuló, beépített ellenőrző és kiegyensúlyozó mechanizmusokkal működő politikai és jogi berendezkedés tűnik az egyetlen működőképes rendszernek.

Az eredetileg 6 tagállamot magában foglaló Közösség mára 27 tagúvá bővült, s ez szerkezeti átalakításokat tett szükségessé. Az intézményrendszer reformjára irányuló gyakorlati intézkedéseket a Lisszaboni Szerződés rögzíti. Az állam- és kormányfők által 2007-ben elfogadott dokumentum azonban csak akkor léphet életbe, ha minden tagállam ratifikálta. A szerződés demokratikusabb és átláthatóbb uniós intézményrendszert teremt, és leegyszerűsíti az Unió munkamódszereit és szavazásra vonatkozó szabályait. Ezenfelül lehetővé teszi, hogy az EU nemzetközi kérdésekben egységes álláspontot képviseljen, és – a benne foglalt alapjogi charta révén – biztosítja az európai polgárok alapvető jogainak védelmét.