Az európai polgároknak az Európai Unió területén bárhol joguk van szabadságban, üldöztetéstől vagy erőszaktól való félelem nélkül élni. A nemzetközi bűnözés és a terrorizmus azonban továbbra is az Európát napjainkban a legérzékenyebben érintő kérdések közé tartozik.

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés nem foglalkozott igazságügyi vagy belügyi együttműködésse Az idő előrehaladtával azonban világossá vált, hogy a mozgás szabadságának jogával együtt jár az, hogy az uniós polgárok az Unió területén bárhol ugyanolyan védelmet és az igazságszolgáltatáshoz való ugyanolyan hozzáférést élvezzenek. Így az évek során fokozatosan alakult ki a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének a térsége, az eredeti szerződéseknek az Egységes Európai Okmány, az Európai Unióról szóló szerződés (Maastrichti Szerződés) és az Amszterdami Szerződés keretében történő módosításaival.

I. Szabad mozgás

Az Unió területén a személyek szabad mozgása biztonsági kérdéseket vet fel a tagállamok kormányainak, mivel nem ellenőrzik többé az EU belső határait. Ezt ellensúlyozandó az Unió külső határain viszont további biztonsági intézkedéseket kellett foganatosítani. Ezen kívül – mivel az Unióban a mozgás szabadságát a bűnözők is kihasználhatják – az uniós tagállamok rendőri erőinek és igazságügyi szerveinek közösen kell fellépniük a nemzetközi bűnözés ellen.

Az Európai Unió területén utazók életét megkönnyítő egyik legfontosabb döntésre 1985-ben került sor, amikor Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország kormányai egy kis luxemburgi határfaluban – Schengenben – egy egyezményt láttak el kézjegyükkel. Ennek értelmében az állampolgárságtól függetlenül eltörölték a személyek ellenőrzését a közös határátkelőkön, összehangolták az EU-n kívüli országokkal közös határokon végzett ellenőrzéseket, és közös vízumpolitikát vezettek be. Ezzel megszületett a schengeni térség néven ismert, belső határok nélküli terület.

Azóta a schengeni csomag és az abból eredő másodlagos jog az uniós Szerződések szerves részévé váltak, a schengeni térség határai pedig fokozatosan kitolódtak. 2007 végére Írország, az Egyesült Királyság, Ciprus, Bulgária és Románia kivételével valamennyi EU-tagország, valamint a nem EU-tag Izland és Norvégia is a schengeni övezet teljes jogú tagjává vált.

II. Menekültügyi- és bevándorlási politika

Európa büszke humanitárius hagyományaira, amelynek jegyében örömmel fogadja az idegeneket, és menedéket kínál a veszélyben lévő és üldözött menekülteknek. Mára azonban a tagállamok kormányainak szembe kell nézniük azzal a nyomasztó kérdéssel, hogy hogyan rendezzék a növekvő létszámban érkező – legális és illegális – menekültek helyzetét egy belső határok nélküli térségben.

Az uniós kormányok megegyeztek szabályaik összehangolásában, hogy így a menedékjog iránti kérelmeket néhány unió-szerte egységesen elismert alapelv szerint lehessen elbírálni. 1999-ben tűzték ki maguknak azt a célt, hogy közös menekültügyi eljárást fogadnak el, a menedékjogban részesülők pedig az egész Unióban azonos jogállást kapnak. Elfogadtak néhány technikai intézkedést is, mint például a menedékkérők fogadására vagy a menekültstátusz megadására vonatkozó minimális követelmények.

Létrehozták az Európai Menekültügyi Alapot, évi 114 millió eurós költségvetéssel. A nemzeti kormányok közötti széleskörű együttműködés ellenére azonban a valódi közös, uniós menekültügyi és bevándorlás politika létrejötte még várat magára.

III. Harc a nemzetközi bűnözés és a terrorizmus ellen

Ahhoz, hogy a menekültügyi és bevándorlási politika valóban életképes legyen, az Uniónak szüksége van egy olyan rendszerre, amely képes hatékonyan kezelni a bevándorlási áramlásokat, elvégezni a külső határok ellenőrzését és megelőzni az illegális bevándorlást. Az embercsempész-hálózatokat működtető és a legkiszolgáltatottabbakat – különösen a nőket és a gyermekeket – kizsákmányoló nemzetközi bűnbandák felszámolása nemzetközi szinten is összehangolt erőfeszítéseket kíván.

Az emberkereskedők a legsebezhetőbbeket használják ki – nemzetközi
rendőrségi együttműködésre van szükség.

A szervezett bűnözés sajnos egyre kifinomultabb formákat ölt, és tevékenységeihez európai és nemzetközi hálózatokat használ. A terrorizmus egyértelműen megmutatta, hogy a bűnözés e formája könyörületet nem ismerve a világon bárhol lecsaphat.

Ez hívta életre a Schengeni Információs Rendszert (SIS) . Ez egy komplex adatbázis, amelynek segítségével a bűnüldöző és az igazságszolgáltatási szervek egymás között kicserélhetik a körözött vagy kiadandó személyekkel és ellopott vagyontárgyakkal – pl. gépjárművek, műtárgyak – kapcsolatos információkat.

A bűnözők elfogásának egyik leghatékonyabb módja az illegális úton szerzett vagyonuk nyomon követése. Ebből az okból, illetve a bűnözői és terrorista szervezetek finanszírozásának megakadályozására, az Unió jogszabályokat fogadott el a pénzmosás megelőzésére.

A bűnüldözési szervek közötti együttműködés terén az elmúlt évek legkiemelkedőbb eredménye az Europol, létrehozása volt, amely egy hágai székhelyű EU testület, személyzetét rendőrtisztek és vámtisztek alkotják. A nemzetközi bűnözés legváltozatosabb formáival veszi fel a harcot: kábítószer-csempészet, lopott gépjárművekkel való kereskedelem, embercsempészet és illegális bevándorlási hálózatok, nők és gyermekek szexuális kizsákmányolása, pornográfia, hamisítás, radioaktív és nukleáris anyagok csempészete, terrorizmus, pénzmosás és az euró hamisítása.