Az Európai Unió egyik alapvető törekvése, hogy biztosítsa tagállamai közös fejlődését. 1992-ben azért jött létre a Kohéziós Alap, hogy a foglalkoztatás növelésével, az infrastrukturális beruházások finanszírozásával és az életszínvonalbeli különbségek csökkentésével elősegítse a legnagyobb nehézségekkel küzdő országok fejlődését. Az alap olyan beruházási programokat finanszíroz, amelyeket a nemzeti és a regionális hatóságok az Unióval partnerségben közvetlenül irányítanak.
A kohéziós politika eredményességét sikertörténetek sora bizonyítja. Napjainkban azonban új kihívásokkal kell szembenéznünk. Az aktuális helyzetről ad közelképet az a most közzétett jelentés, amely a gazdasági és társadalmi kohéziót tekinti át a 27 tagállam
és 268 régió vonatkozásában.
A beszámoló számos, a kohéziós politika jövőjéről szóló kérdést bocsát széles körű vitára. Ezek többek között arra keresik a választ, milyen készségekre van szüksége a korszerű Európának ahhoz, hogy versenyképes maradhasson, illetve milyen módon javítható az EU és a tagállamok együttműködése. Ha meg kívánjuk oldani a globalizáció, az alacsony születési mutatók és az energiaellátás zavarai okozta problémákat, nem térhetünk ki e kérdések elől.
„A kohéziós politika lényege, hogy minden egyes uniós polgárt esélyhez juttat, tekintet nélkül arra, hogy hol él” – hangsúlyozta a jelentés kapcsán Danuta Hübner, a Bizottság regionális politikáért felelős tagja.
Sikertörténetek
