Jogi nyilatkozat | Az EUROPA portálról | Keresés | Kapcsolat
Európa ünnepel - A Római Szerződés 50. évfordulójaA nyelvkiválasztó sáv átugrása (billentyűparancs=2) 01/02/2008
EUROPA > 50. évforduló > Hírek és a média > Interview

A múlt büszkeségre, a jövő bizakodásra ad okot

A múlt büszkeségre, a jövő bizakodásra ad okot
Joaquín Almunia, az Európai Bizottság gazdasági és monetáris ügyekért felelős tagja

07/09/14

Az Európai Unió fennállásának 50. évfordulója alkalmából az Európai Bizottság gazdasági és monetáris ügyekért felelős tagja, Joaquín Almunia áttekinti az elért eredményeket és a jövőbeli kilátásokat.

A ma gyermekéveiket töltő európai fiatalok számára az Unió születésük óta létező valóság. Egészen más a helyzet szüleik és az idősebb generációk esetében: ők az elmúlt 50 év során végigélték, ahogyan az Európai Unió lépésről lépésre kiépült. Hogyan lehet a fiatal európaiaknak elmesélni, milyen volt az élet a határokkal tagolt európai kontinensen?

Az Uniót ma alkotó 27 tagállam közül 1957-ben, a Római Szerződés aláírásakor csupán 10 ország államrendszere működött demokratikus alapokon. Az Európai Unióban magától értetődőnek tartjuk, hogy csak békében, szabadságban és demokratikus viszonyok között élhetünk önálló életet, melyet nem árnyékol be a diszkrimináció és az intolerancia. Az általános esélyegyenlőség szempontjából az is elengedhetetlen, hogy a jóléti állam biztosította stabil keretek között virágozzék a gazdasági élet. Sajnos egészen más a helyzet, ha ezek a feltételek nem teljesülnek.

Ha megnézzük, milyen viszonyok uralkodtak Európában 50 évvel ezelőtt, a különbséget nem szűkíthetjük le az államhatárok, és az ezek meglétéből eredő korlátok kérdésére. Azt is látnunk kell, hogy fél évszázaddal ezelőtt az európaiak nem gondolkodhattak, szólhattak, tájékozódhattak vagy utazhattak szabadon, a kultúra és a tudás nem volt mindenki számára elérhető, a munkavállalók elhelyezkedésének pedig gátat szabott a munkalehetőségek hiánya. Az EU e korlátok közül sokat felszámolt: napjainkban a fiatal generációk több lehetőséget és szabadságot élveznek, mint elődeik.

Noha fontos, hogy a fiatalok ismerjék az európai múltat és a kontinensünkön végbement integráció vívmányait, az Uniónak is bizonyítania kell polgárai felé, hogy képes választ találni napjaink kihívásaira. Bár az elmúlt 50 év számos területen hozott előrelépést, nem szabad elégedetten hátradőlnünk, és babérjainkon megpihennünk. Manapság az élet csupa változás, s e változások új és még újabb kihívásokat hoznak magukkal. A mai fiatalokból lesznek a jövő vezetői. Ahhoz, hogy megbirkózzanak a feladatokkal, megfelelő intézményi és szerkezeti háttérre lesz szükségük. Az Unió pedig hatékony eszközöket biztosít ahhoz, hogy a következő generációk eredményesen szembenézzenek a globalizáció, az éghajlatváltozás, a biztonság és a szélsőséges nézetek terén jelentkező 21. századi kihívásokkal.

Az elmúlt 50 év folyamán a tagállamoknak – egyes esetekben szándékaik ellenére – le kellett mondaniuk döntéshozatali jogkörük egy részéről az Európai Unió javára. Ez a folyamat gyakran feszültségeket eredményez: egyesek az európai integráció felgyorsítása mellett, mások ez ellen foglalnak állást. Ön szerint az európai szuverenitás kérdését illetően hogyan lehet egyensúlyt biztosítani a jövőben?

Mindenekelőtt különbséget kell tennünk formális és tényleges szuverenitás között. Akár tetszik, akár nem, a tagállamok szuverenitása sok tekintetben illúzió, legyen szó a tőkepiacokról, a terrorizmusról, a szervezett bűnözésről vagy a fogyasztóvédelemről – ezek ugyanis természetükből fakadóan nemzeti határokon átívelő, globális kérdések. E területeken az egyes tagországoknak nincs módjuk arra, hogy formális jogkörüknek érvényt szerezzenek.

Még az legnagyobb uniós tagállam, Németország lakossága is csupán 1,3%-át alkotja a világ népességének. Franciaország GDP-je kevesebb, mint amennyi pénz egyetlen nap alatt gazdát cserél a világ pénzügyi piacain.

Ennek ismeretében kimondhatjuk, hogy ha a tagországok formális nemzeti szuverenitásuk egy részéről lemondanak annak érdekében, hogy cserében részt kapjanak az uniós jogkörökből, és tényleges szuverenitásra tegyenek szert, olyan eszközhöz jutunk, melynek birtokában hatékonyan védelmezhetjük az európai polgárokat és fogyasztókat. Ilyen esetekben gyakran nem a szuverenitás feladásáról van szó, hanem inkább arról, hogy egymással együttműködve hatékony szuverenitást biztosítunk mindnyájunk számára.

A közös valuta kiválóan példázza, hogy az egész több részeinek összegénél. Az utóbbi idők tapasztalatai egyértelműen megmutatják, hogy az euró megvéd bennünket a pénzügyi piacok viharaitól, és javítja az euróövezet gazdaságának külső megrázkódtatásokkal szembeni ellenálló képességét. Nem is olyan régen a spekuláció még komoly veszélyt jelentett a nemzeti fizetőeszközök stabilitására, és sok esetben nyomort és munkanélküliséget idézett elő az érintett országokban. A közös valuta bevezetésével szűkült ugyan az euróövezet tagjai által gyakorolt ellenőrzési jogkör, de az euró által biztosított előnyök messze meghaladják az áldozatokat. A makrogazdasági stabilitás, illetve a hosszú távú gazdasági növekedést elősegítő alacsony és stabil kamatlábak egyaránt ezt példázzák.

(szemelvény a European Economy News (Európai Gazdasági HírekEnglish)című hírlevélben megjelent interjúból)

Jogi nyilatkozat | Az EUROPA portálról | Keresés | Kapcsolat | Az oldal tetejére